In Memoriam Kurosawa Akira: Tsubaki Sanjuro (1962)
Készült: 2007. január 22. hétfő, 23:59 | | 
| 
| In Memoriam Kurosawa Akira: 椿三十郎 (1962)
iMDB
A Sanjuro-t Kurosawa közvetlenül a Yojimbo után forgatta, ráadásul a két film témája és főhőse is hasonló karakter, így óhatatlanul is összehasonlítja őket a néző. A hasonlítgatásból pedig az jön ki, hogy a Yojimbo sokkal komolyabb, drámaibb és mélyebb mondanivalójú alkotás. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Sanjuro rossz film lenne, sőt! Kurosawa filmjeihez képest sokkal könnyedebbre, lazábbra van véve, a faragatlan főhőst alakító Mifune Toshiro révén pedig egyrészt jó sok humoros jelenetre, valamint látványos akciókra is számíthat a néző, amiben Mifune méltó társra is talál a Hanbei-t alakító Nakadai Tatsuya személyében. A látvány mellett a vígjátékokba tökéletesen beleillő, ritmusos zene is fokozza a hangulatot. Kurosawa-tól megszokottan a karakterek árnyalt jellemének bemutatása ebben a filmben is remekül sikerült, még a mellékszereplők esetében is. Kurofuji és tanácsadói esetében például visszatérő motívum, amit többször is kimondanak, hogy nagyon okosnak hiszik magukat, ám valójában ez közel sincs így, de ugyancsak telitalálat a kilenc fiatal szamuráj közötti viták bemutatása is. A filmben azonban nem ezeken van a hangsúly, hanem az akciójeleneteken (a stratégiai trükkök némelyike egyébként ismerős lehet a Yojimbo-ból), valamint a remek helyzetkomikumon, ami természetesen kínálja magát a két hölgy szereplő, valamint egy túsz személyében. Technikailag is van a filmben egy újítás, mégpedig a mára már a japán filmek szinte kötelező kellékévé vált hatalmas sugárban szétspriccelő vér használata a drámaiság fokozására. Minden valószínűség szerint ezt a „trükköt” ebben a filmben alkalmazták először, de hogy az elsők között, az biztos. Mivel a film fekete-fehér, ezért nem okozott problémát, hogy a felhasznált elegy, a csokiszirup ásványvizes hígítása nem volt piros.
Összefoglalva a Sanjuro nem tartozik Kurosawa legjobb filmjei közé, azonban a Császár filmjeivel való ismerkedéshez, az első megnézett Kurosawa filmként tökéletes választás, de azoknak is jó szórakozást nyújthat, akik egy szórakoztató szamurájfilmre kíváncsiak.
iMDB
A faluban felüti a fejét egy pletyka, hogy a falu egyik vezetője korrupt. Kilenc fiatal falusi szamuráj nagy lelkesen meg is próbálja felszámolni a korrupciót és együtt várják a falu másik befolyásos emberének, Kurofujinak a képviselőit. Izgatott beszélgetésük közben az egyik sötét sarokból előmászik egy éppen ott alvó szamuráj, aki miután keresetlen szavakkal, de vaslogikával levezeti a fiataloknak, hogy nagyon át lettek verve, a segítségükre siet. A korruptnak tartott vezetőt (aki a fiatalok egyikének a nagybátyja) elrabolja Kurofuji bandája és a kis csapat élén a meglehetősen faragatlan, de remek taktikai és stratégiai (nem mellékesen pedig nagyszerű harci) képességekkel megáldott ronin megkezdi a kiszabadításának kivitelezését. Ez persze nem olyan egyszerű, mert Kurofujit és az elrabolt vezetőt, Mutsutat egy egész hadsereg védi, akiknek vezetője egy szintén jóképességű szamuráj, Hanbei.
A Sanjuro-t Kurosawa közvetlenül a Yojimbo után forgatta, ráadásul a két film témája és főhőse is hasonló karakter, így óhatatlanul is összehasonlítja őket a néző. A hasonlítgatásból pedig az jön ki, hogy a Yojimbo sokkal komolyabb, drámaibb és mélyebb mondanivalójú alkotás. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Sanjuro rossz film lenne, sőt! Kurosawa filmjeihez képest sokkal könnyedebbre, lazábbra van véve, a faragatlan főhőst alakító Mifune Toshiro révén pedig egyrészt jó sok humoros jelenetre, valamint látványos akciókra is számíthat a néző, amiben Mifune méltó társra is talál a Hanbei-t alakító Nakadai Tatsuya személyében. A látvány mellett a vígjátékokba tökéletesen beleillő, ritmusos zene is fokozza a hangulatot. Kurosawa-tól megszokottan a karakterek árnyalt jellemének bemutatása ebben a filmben is remekül sikerült, még a mellékszereplők esetében is. Kurofuji és tanácsadói esetében például visszatérő motívum, amit többször is kimondanak, hogy nagyon okosnak hiszik magukat, ám valójában ez közel sincs így, de ugyancsak telitalálat a kilenc fiatal szamuráj közötti viták bemutatása is. A filmben azonban nem ezeken van a hangsúly, hanem az akciójeleneteken (a stratégiai trükkök némelyike egyébként ismerős lehet a Yojimbo-ból), valamint a remek helyzetkomikumon, ami természetesen kínálja magát a két hölgy szereplő, valamint egy túsz személyében. Technikailag is van a filmben egy újítás, mégpedig a mára már a japán filmek szinte kötelező kellékévé vált hatalmas sugárban szétspriccelő vér használata a drámaiság fokozására. Minden valószínűség szerint ezt a „trükköt” ebben a filmben alkalmazták először, de hogy az elsők között, az biztos. Mivel a film fekete-fehér, ezért nem okozott problémát, hogy a felhasznált elegy, a csokiszirup ásványvizes hígítása nem volt piros.
Összefoglalva a Sanjuro nem tartozik Kurosawa legjobb filmjei közé, azonban a Császár filmjeivel való ismerkedéshez, az első megnézett Kurosawa filmként tökéletes választás, de azoknak is jó szórakozást nyújthat, akik egy szórakoztató szamurájfilmre kíváncsiak.
Hozzászólások
Ez a film is nekem való, sokkal inkább mint pl a Yojimbo. Lehet vitázni róla, hogy a művészi értéke mekkora, de mint már többször is említettem, nekem Kurosawa ( tudom hogy ő a "király"), akkor is lassú.(vagy én vagyok hozzá képest gyors). Szummázva:
a film hibátlan, bár egy kissé furcsának találtam, (szerintem) túl ostobának álíltja be a szereplőket.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.