A sztori javára írható, hogy néhány elejtett megjegyzéssel a két Stephen Chow filmet is szervesen beillesztették az „elődök” közé az eredeti God of Gamblers mellett. Ko Chun ugyanis öt éve él távol Hongkongtól, mégpedig Franciaországban, ahol meglátogatja jóbarátja, Lung Wu. Nemcsak ő talál rá persze, hanem egy taiwani őrült is, aki egyrészt ráteszi a kezét a Ko Chun-nak szánt 16 milliárd dollárra, másrészt tönkreteszi Ko Chun családi életét (hogy finoman fogalmazzak). Miután igéretet tesz haldokló feleségének, hogy egy évig nem játszik és nem fedi fel kilétét, Ko Chun elindul, hogy bosszút álljon az őrült taiwani szerencsejátékoson.


Amíg az eredeti God of Gamblers tulajdonképpen a heroic bloodshed filmek paródiájaként volt felfogható, addig a folytatást igyekezte Wong komolyan venni és amennyire lehetett, utánozni a műfaj nagyjainak, John Woo-nak és Ringo Lam-nek a hasonló munkáit. Wong képességeit ismerve ez természetesen lehetetlen vállalkozás volt és a végeredmény is ennek megfelelő lett. Sajnos elég kevés benne a gambling rész, bár ami belekerült, az vitán felül fantasztikus. A szerencsejáték helyett kapunk egy közepes kalandfilmet, amiben szép sorban megidéződnek Woo és Lam filmjei a Prison on Fire-től a Hardboiled-ig.


Amíg azonban Wong vígjátékaiban ezek a megidézések működnek, addig ebben a (Wong-hoz képest) komolynak szánt filmben szánalmasan hatnak. Akárcsak a Casino Tycoon-ban, a drámai részek bénák, a szereplőknek pedig életszerűtlen reakciókat kell bennük bemutatniuk, így az egész teljesen hiteltelen. Az akciók egy az egyben próbálják Woo stílusát utánozni, hatalmas tűzijátékokat rendeznek a szereplők, azonban folyamatosan érezhető, hogy nincs meg ezen jelenetekben az a mélység, ami a legendás heroic bloodshedeket jellemezte. Wong igazán vígjátékban és a gambling részekben erős, természetesen ezúttal is ezek a legjobb jelenetek a film során. Chingmy Yau kungfu trükkjei a kaszinóban, Little Trumpet hipnotizálása, valamint a szép hosszú záró parti megvalósítása egyértelműen a film csúcspontjai.


Mindezzel együtt is leszögezhető, hogy az egész film nem érne semmit Chow Yun-Fat nélkül. Nem számít, hogy helyenként hiteltelen reakciókat kell bemutatnia, nem számít, hogy sokszor saját maga paródiáját alakítja, az sem számít, hogy néha bohóckodnia kell, minden pillanatban zseniális, egyértelműen ő viszi a hátán az egész filmet. A többi szereplő szinte csak azért van jelen, hogy ne egy egyszemélyes filmet kelljen végignézni. Tony Leung Ka-Fai, aki a Prison on Fire-ben volt Chow társa, ezúttal egy ütődött balekot játszik, akinek helyettesítenie kell a God of Gamblers-t, Chingmy Yau-nak mindössze két emlékezetes jelenete van a filmben (a kaszinós „kungfu” és az ál God of Gamblers lebuktatása), a kínai rendőrt játszó Elvis Tsui is teljesen bolond karakter, még leginkább a gyerekszereplő, a több Wong Jing filmben is feltűnő Miu Tse (pl. Jet Li fiát játszotta a New Legend of Shaolin-ban) nő fel Chow mellé.


Számomra a film egyértelműen csalódást okozott, mert nem az, mint aminek lennie kellene. Wong túlságosan is komoly filmet akart kihozni belőle, ám mivel ebben a műfajban képtelen megfelelőt alkotni, így a végeredmény nem is lehetett kétséges. A hongkongi nézőket mindez persze nem zavarta, egy iMDB-s komment szerint hatalmas sikerrel vetítették a mozikban. Valószínűleg ők is úgy voltak vele, hogy ha Chow Yun-Fat játszik benne, már miatta érdemes megnézni a filmet. Ez így is van, néhány másik apró jelenettől eltekintve csakis miatta nézhető.