The Enchanting Shadow (Qiannü youhun) (1960)
2008. február 10. vasárnap, 01:00 | 
Írta: Yakuza | 
| 
| 
| Ismertetők - Hongkong |
ANOTHER SHAW PRODUCTION
A The Enchanting Shadow a 16-17. században élt kínai írónak, Pu Songlingnek az egyik kísértethistóriáját veszi alapul, ugyanazt a történetet, amely a méltán híres Chinese Ghost Story történéseinek gerincét is adta. Ennek az 1960-ban készült őskövületnek a rendezője az a Li Han-hsiang volt, aki abban az időben a Shaw Brothers kritikailag is legelismertebb rendezőjének számított, ezzel a filmmel pedig első Arany Pálma jelölését könyvelhette el a Cannes-i Filmfesztiválon (ezt még két másik követte a rákövetkező évek során). A horrorfilm műfaja akkoriban nem számított „bejáratottnak” a Shaw berkein belül, ez a tapasztalatlanság bizony nyomot is hagyott ezen legelső próbálkozásukon, amely ennek ellenére még mai szemmel is élvezhető, bár tisztában vagyok vele, hogy a legtöbben a - szinte - nyúlfarknyi játékidő ellenére is halálra unnák magukat rajta.
A sztori a Ming-dinasztia utolsó éveiben játszódik: a végnapjait élő uralkodóház a hódító mandzsuk igája alatt nyög, és bár az ellenség létszámban elmarad a honvédő Ming csapatokétól, a kínaik közti széthúzás miatt egyre reménytelenebb a helyzet. Ennek ellenére a főhős, Ning (Zhao Lei), aki becsületes és erényes írástudóként keresi kenyerét, bizakodó a jövőt illetően. A film elején megtudjuk, hogy Ning betegeskedő édesanyjához tart, útközben pedig egy pusztulófélben lévő templomban húzza meg magát, melyet a helyiek kísértetjárta helynek tartanak, és nagy ívben el is kerülnek. Itt összebarátkozik egy remeteként élő kardforgatóval, Yanggal (Yang Chi-ching), aki már kevésbé derülátó az ország jövőjével kapcsolatban. Ning egyik éjszaka összetalálkozik egy gyönyörű lánnyal (Betty Loh Ti), akiről kiderül, hogy szellem, és akit nagyanyja arra kényszerít, hogy a templomban megszálló férfiakat elcsábítsa, ami után a vérszopó szellemnagyi kiszívja az áldozatokból a talpukon (!) keresztül az éltető nedűt. Ning úgy mentheti ki a szellemlányt a gonosz rokon karmaiból, ha a lány csontjait elviszi szülőfalujába, ahol újjászülethet. Persze ehhez az akcióhoz a nagyanyónak is lesz egy-két szava…
A Chinese Ghost Story-val ellentétben, ebben a filmben a szerelmi szál lassú kifejtésére helyezték a hangsúlyt; a melodráma „karjai” nem engedik a filmet valami keményebb horrorosabb, netán akciódúsabb irányba elkalandozni. Egy csipetnyi harcművészetet azért itt is láthatunk, de ezek teljesen az utolsó percekre korlátozódnak. A horror elemek brutalitás terén természetesen nem vehetik fel a versenyt a ’87-es filmmel, az ijesztgetések is mára már megkopottnak tűnnek (ha nem egyenesen viccesnek), mégis a természetfölötti érzékeltetése sikerül a filmnek a díszletek, a megvilágítás és a baljós zenei aláfestés révén; kellemesen borzongató atmoszférát kölcsönözve a képeknek. (Ne feledjük, 1960-at írtak akkor, és ez mai „feltuningolt” igényeink bizonyos visszafogását követeli meg a nézőtől.)
A díszletek terén viszont már ekkor is remekelt a hongkongi stúdió, a korabeli nemzetközi kritika pedig elismeréssel fogadta Li Han-hsiang letűnt korokban játszódó drámáinak vizuális értékeit, erről a már említett Cannes-i jelölés is tanúskodik. A főszereplők alakítása teljesen rendben van, szépen mutatnak együtt, nekem mégis legjobban az öreg kardforgatót alakító Yang Chi-ching játéka tetszett, aki mint Hosszúkezű Ördög lehet ismerős a The One-Armed Swordsman-ből (meg még vagy másfélszáz Shaw-filmből).
A történet nagy vonalakban, mint az összefoglalóból kiderülhetett, szinte teljesen azonos a Chinese Ghost Story sztorijával, mégis két, egymástól nagyon is eltérő filmmel állunk szemben. Míg az utóbbi a wuxiák szerelmeseinek okozhat kellemes perceket, addig a The Enchanting Shadow lassúbb irama miatt a kosztümös melodrámákért rajongók szívét ejtheti rabul. Bár én magamat az első táborba sorolom, a film elnyerte a tetszésem, így bátran ajánlom mindenkinek, mivel éltes kora ellenére, ha a „teste” nem is teljesen, de a „lelke” nagyon is a helyén van.
