Moonlight Express (Sing yuet tung wa) (1999)
Készült: 2007. szeptember 2. vasárnap, 13:01 | | 
| 
| Moonlight Express (Sing yuet tung wa) (1999)
A történet főszereplője egy japán lány, Hitomi, akinek élete gyakorlatilag sínen van, hiszen éppen házasságkötés előtt áll szerető férjjelöltjével és azt tervezik, hogy a férj karrierjének érdekében Hongkongba költöznek. Nem sokkal az esküvő előtt azonban a pár autóbalesetet szenved, amit csak a lány él túl. Miután felépül, elhatározza, hogy ellátogat férje hongkongi rezidenciájára, hogy megnézze, mi lett volna, ha nem történik meg a baleset. Hongkongban azonban egy véletlennek köszönhetően összefut férje hasonmásával, a beépített zsaruval, Karbo-val, akit sikeresen megfűz arra, hogy egy rövid ideig legalább „játsza el” a férjét. Miközben a férfinek a rendőrségen belül is problémái adódnak (azzal gyanúsítják, lepaktált a bűnözőkkel), szép lassan egymásra találnak a lánnyal is, aminek következtében mindkettejüknek el kell tűnnie egy időre a városból.
Kezdjük a kritikát az „undercover” sablonnal. A sztorinak ez a része némi „noir” hangulatot kölcsönöz a történet egészének, ráadásul a lövöldözős és a verekedős jelenetek kedvelői számára is élvezhetővé teszi a filmet (az akciójeleneteket Donnie Yen koreografálta). Persze a történet ezen szála túl sok újat nem nyújt, főleg így 2007-ben, miután már a legtöbb néző túlvan a Szigorúan piszkos ügyeken.
Ennél sokkal jobban eltalált része a filmnek annak bemutatása, hogy egy japán lány hogyan éli meg Hongkongot, illetőleg hogyan néznek rá a helyiek. Tokiwa Takako tündéri akcentusa, a helyi beszédstílushoz képest jóval hangosabb előadásmódja (pl. amikor a moziban néznek egy filmet, a lány pedig végig kommentálja) sok komikus pillanatot nyújt. A romantikus szál a zsarushoz hasonlóan túl sok újat nem hoz, de a szokásos HK romantikus filmeknél jóval érzékletesebben mutatja be a párocska egymásra találását, valamint ami a leginkább érdekessé teszi az egészet, azt, hogy miközben a férfit keverik „elődjével”, milyen lelki folyamatok játszódnak le a lányban (pl. az éttermi jelenet a tortával).
A színészi játékra nem lehet panasz, a kettős szerepet alakító Leslie Cheung képességeit senkinek sem kell bemutatni (amikor japánt játszik, ő is jópofa akcentussal beszéli a nyelvet), míg Tokiwa Takako ebben a filmben is elbűvölő. Az akcentusáról már írtam fentebb, ez mellett színészi képességeinek teljes tárházát bemutatja, karakterének érzelmei anélkül pillanatok alatt kitalálhatóak, hogy egyáltalán megszólalna, véleményem szerint hatalmasat alakít. Rajtuk kívül Sam Lee cameo szerepe mellett mindenképpen szót érdemel Michelle Yeoh alakítása, aki Karbo volt barátnőjének a nővérét alakítja. Mindössze néhány percet látható csak az egész filmben, de valami hihetetlenül meggyőző erőteljességgel érezhető a karakterén az a fájdalom, amit a múltban átélt. Kis túlzással őmiatta érdemes megnézni az egész filmet, egyben felmerül az is a nézőben, hogy lehet, hogy az ő nézőpontjából lett volna a legizgalmasabb ezt az egész történetet leforgatni.
Daniel Lee filmjét tehát nem elsősorban a sztorija, hanem a karakterek lelkivilágának bemutatása és a nagyszerű színészi teljesítmények miatt érdemes elsősorban megnézni. Az már csak hab a tortán, ahogyan a japán lány helyiektől teljesen eltérő szokásait, beszédstílusát és lényét bemutatják. Ugyan a film messze nem tökéletes és elsősorban a romantikus szál van benne előtérbe tolva (ez sokakat elriaszthat), akit azonban mindez nem zavar és értékeli a magas színvonalú színészi játékot, annak számára mindenképpen érdekes 100 percet nyújthat.
iMDB
Ez a film egy újabb beépített zsarus thriller Hongkongból. E mondat miatt akár egyből kerülhetne is a „hát ezt se nézzük meg” kategóriába, azonban annyiban különbözik tengernyi társától, hogy a zsarus rész gyakorlatilag egy mellékszál, amit ügyesen építettek be annak érdekében, hogy némi izgalommal töltsenek meg egy klasszikus romantikus filmet.
A történet főszereplője egy japán lány, Hitomi, akinek élete gyakorlatilag sínen van, hiszen éppen házasságkötés előtt áll szerető férjjelöltjével és azt tervezik, hogy a férj karrierjének érdekében Hongkongba költöznek. Nem sokkal az esküvő előtt azonban a pár autóbalesetet szenved, amit csak a lány él túl. Miután felépül, elhatározza, hogy ellátogat férje hongkongi rezidenciájára, hogy megnézze, mi lett volna, ha nem történik meg a baleset. Hongkongban azonban egy véletlennek köszönhetően összefut férje hasonmásával, a beépített zsaruval, Karbo-val, akit sikeresen megfűz arra, hogy egy rövid ideig legalább „játsza el” a férjét. Miközben a férfinek a rendőrségen belül is problémái adódnak (azzal gyanúsítják, lepaktált a bűnözőkkel), szép lassan egymásra találnak a lánnyal is, aminek következtében mindkettejüknek el kell tűnnie egy időre a városból.
Kezdjük a kritikát az „undercover” sablonnal. A sztorinak ez a része némi „noir” hangulatot kölcsönöz a történet egészének, ráadásul a lövöldözős és a verekedős jelenetek kedvelői számára is élvezhetővé teszi a filmet (az akciójeleneteket Donnie Yen koreografálta). Persze a történet ezen szála túl sok újat nem nyújt, főleg így 2007-ben, miután már a legtöbb néző túlvan a Szigorúan piszkos ügyeken.
Ennél sokkal jobban eltalált része a filmnek annak bemutatása, hogy egy japán lány hogyan éli meg Hongkongot, illetőleg hogyan néznek rá a helyiek. Tokiwa Takako tündéri akcentusa, a helyi beszédstílushoz képest jóval hangosabb előadásmódja (pl. amikor a moziban néznek egy filmet, a lány pedig végig kommentálja) sok komikus pillanatot nyújt. A romantikus szál a zsarushoz hasonlóan túl sok újat nem hoz, de a szokásos HK romantikus filmeknél jóval érzékletesebben mutatja be a párocska egymásra találását, valamint ami a leginkább érdekessé teszi az egészet, azt, hogy miközben a férfit keverik „elődjével”, milyen lelki folyamatok játszódnak le a lányban (pl. az éttermi jelenet a tortával).
A színészi játékra nem lehet panasz, a kettős szerepet alakító Leslie Cheung képességeit senkinek sem kell bemutatni (amikor japánt játszik, ő is jópofa akcentussal beszéli a nyelvet), míg Tokiwa Takako ebben a filmben is elbűvölő. Az akcentusáról már írtam fentebb, ez mellett színészi képességeinek teljes tárházát bemutatja, karakterének érzelmei anélkül pillanatok alatt kitalálhatóak, hogy egyáltalán megszólalna, véleményem szerint hatalmasat alakít. Rajtuk kívül Sam Lee cameo szerepe mellett mindenképpen szót érdemel Michelle Yeoh alakítása, aki Karbo volt barátnőjének a nővérét alakítja. Mindössze néhány percet látható csak az egész filmben, de valami hihetetlenül meggyőző erőteljességgel érezhető a karakterén az a fájdalom, amit a múltban átélt. Kis túlzással őmiatta érdemes megnézni az egész filmet, egyben felmerül az is a nézőben, hogy lehet, hogy az ő nézőpontjából lett volna a legizgalmasabb ezt az egész történetet leforgatni.
Daniel Lee filmjét tehát nem elsősorban a sztorija, hanem a karakterek lelkivilágának bemutatása és a nagyszerű színészi teljesítmények miatt érdemes elsősorban megnézni. Az már csak hab a tortán, ahogyan a japán lány helyiektől teljesen eltérő szokásait, beszédstílusát és lényét bemutatják. Ugyan a film messze nem tökéletes és elsősorban a romantikus szál van benne előtérbe tolva (ez sokakat elriaszthat), akit azonban mindez nem zavar és értékeli a magas színvonalú színészi játékot, annak számára mindenképpen érdekes 100 percet nyújthat.
