Ázsiafilm

iMDB 

Tony Leung Chiu Wai némileg füllentett a Confession of Pain reklámhadjáratában, mikor azt mondta, azért vállalja a szerepet, mert végre rosszfiút alakíthat. Bár nem hazudott teljes egészében, ez a kijelentése mégsem fedte teljesen a valóságot, hiszen ebben az 1998-as filmjében már megkörnyékezte a gonosz.

Bár az öreg Tony szereplése sokat dob a filmen, annak mégsem ez az igazi erőssége, hanem a történet. Egyértelműen látszik, hogy a rendező, Patrick Yau Tat-Chi (Expect the Unexpected, Loser’s Club) erre fektette a legnagyobb hangsúlyt. A nézőnek az első pillanattól az utolsóig folyamatosan figyelnie kell, nem szalaszthat el egy pillanatot sem, mert akkor elveszti a fonalat. A történet telis-tele van csavarokkal, talán túl sok is van belőle, mindenki döntse el saját szája íze szerint.

Már az alap szituáció is egy jól előkészített, hagyományosan követhetetlennek megírt klasszikus wuxia történetre emlékeztet. Makaóban adott két triádvezér, Mr. K és Mr. Lung. Ez utóbbi már több mint egy évtizede uralja az utcát, de megtűri maga mellett az újonnan megjelent Mr. K-t, aki viszont nem rest embereket toborozni, hogy átvegye riválisától a teljes hatalmat. Háború kezdődik, ami viszont rosszat tesz az üzletnek, tehát Makaó legnagyobb befektetőjének, Mr. Hungnak is, aki egyből el akarja tiporni mindkét bandavezért. Azok persze ezt nem tűrhetik, így szövetkeznek az öreg üzletember ellen. Ebben a helyzetben reppen fel a hír, hogy valaki bérgyilkost keres, hogy kivonja Mr. Lung-ot a forgalomból, akik el is kezdenek tucatjával szállingózni a városba.

No. Valójában csak ezután a „röpke” bevezető után indul el a film, s jelenik meg a két főszereplő, a Tony Leung által alakított korrupt rendőrtiszt, aki Mr. Lung embereként egyesével kapdossa el az önjelölt bérgyilkosokat, illetve Ching Wan Lau karaktere, egy rejtélyes idegen, akin az első pillanatban látszik, hogy rosszban sántikál, s feltünésével egyből beindul a zúzás.

A film a hongkongi akciómozik legjobb hagyományaira építkezik, csak kiegészíti ezt a fentebb említett csavaros történettel. Akinek ez nem lenne elég, annak ott van a két nagyágyú, Tony Leung és Lau Ching Wan, akik már az első látásra is árasztják magukból az ellenállhatatlan maszkulinságot, coolságot és stílust. Bár talán karaktereik egy kicsit üresek, de a hirtelen váltások, a pörgő történet és akciók között úgysem lenne időnk megismerni őket jobban. Annyival be kell érnünk, hogy legalább nem sablonos figurák.

A The Longest Nite-ot több kategóriában is jelölték a ’98 HKFA-n, de egyiben sem ért el sikereket. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint ez csak, és kizárólag annak volt köszönhető, hogy a filmnek túl sötét a hangulata, ami nem passzol a fesztivál imázsához. Ebben bizony van igazság. Ilyen nihillista hongkongi akciófilmet talán eddig csak tavaly láttam, az pedig a Dog Bite Dog volt. Engem egyedül az zavart, hogy néhol a sok kavarást túl „megcsináltnak”, vagy mondhatni erőltetettnek találtam. Egyes jelenetek annyira megtervezettek voltak, hogy nem hagytak teret a véletlennek sem, illetve azt is kiszámíthatónak mutatták. Ennek ellenére mégis egy igen jól sikerült mozi, vétek kihagyni.