belépés∆

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Glory to the Filmmaker (監督ばんざい) (2007)

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

iMDB

Az utóbbi idők vitathatatlanul legtöbb sikert (legalábbis Japánon kívül) elért japán filmrendezője, Kitano Takeshi az elmúlt években igyekezett elszakadni az addig szinte védjegyének számító erőszakos filmektől, előző rendezését, a Takeshis-t pedig úgy harangozta be, hogy ez lesz az első része annak a sorozatnak, amivel úgymond „kreatívan megsemmisíti” saját karrierjét. Akárcsak a Takeshis, a 2007-ben elkészült Kantoku banzai is elsősorban a rendező korábbi munkáit jól ismerők számára készült és ugyan kétségtelenül egy vígjáték, de sokkal inkább szól Kitano rendezői, illetőleg életfelfogásáról, mint a sima nevettetésről.

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

A filmről keringő trailerek több érdekességet is hordoztak magukban, ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a készülő film egy igazi abszurd vígjáték lesz, akárcsak a rendező 1995-ös Getting Any címet viselő darabja. A Getting Any Kitano egyik legellentmondásosabb és egyben talán a legfárasztóbb filmje volt, a rendező abszurd poénjait nem minden néző értékelte, a kritikusok pedig még Kitano humorérzékét is megkérdőjelezték. Az akkori fanyalgók valószínűleg az új filmért sem fognak lelkesedni. A trailerekből továbbá az is kiderült, hogy az új film szerves részét fogja képezni egy sci-fi szál, ami egy a Föld felé száguldó meteorral kapcsolatos sztorit dolgoz fel. Kitano korábban nem ártotta bele magát a sci-fi világába (ázsiai filmesként ez nem is meglepő) és emlékeim szerint a számítógépes technikát sem igyekezett a filmjeiben felhasználni, egy ilyen témájú filmhez azonban mindez már elengedhetetlen volt.

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Na de nézzük a történetet, amit ha akarom, egy-két mondatban is le lehet írni, ha akarom, két oldal is kevés hozzá. Szóval a filmnek az első harmada azzal foglalkozik, hogy Kitano ugyan a múltban nagy rendező volt, azonban az újabbkeletű próbálkozásai kivétel nélkül kudarcba fulladtak, vagy ötlethiány, vagy a producerek döntése értelmében beszűntették a forgatásokat, a rendező pedig elszántan és kétségbeesetten keresi azt a műfajt, amiben ismét nagyot tudna dobni. Végül egy tipikus „amerikaias” témánál, a Földet fenyegető meteor elhárításával foglalkozó filmnél köt ki, ám senki se várjon olyasmi sci-fi-t, mint amikben Bruce Willis szokta megmenteni a bolygónkat...

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Mielőtt rátérnénk a lényegre, azaz a sztori és a humor véleményezésére, néhány szó a technikai kivitelezésről. Mint fentebb már említettem, Kitano ezúttal igencsak igénybe veszi a számítógépes trükköket, amiknek a színvonala vígjátékba illő, azaz minden pillanatban, amikor ezt az eszközt használja, gyakorlatilag a néző szájába rágja, hogy „látod, most trükközöm”. Van ezek között a pillanatok között a Kitanora eddig nem igazán jellemző régebbi filmek megidézése (kivétel természetesen a Getting Any), van köztük a 60-as évek technikája ihlette ugrándozás (ahogy két női karakter a mezőn halad), a kaiju, illetőleg az „óriás robotos” filmek paródiájánál is felhasználja, nem is beszélve a meteor közeledtét mutató pillanatokról. Persze ez még nem minden, jó pár más jelenetben is feltűnik a CG, hasonlóan derültséget keltő módon.

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Most pedig következzék a lényeg, azaz Kitano humora, illetőleg pár szó a történetről. Az egész sztori alapja azon nyugszik, hogy Kitano elhatározza, hogy többet nem hajlandó az őt világhírnévre emelő yakuzás témákkal foglalkozni, így más filmes műfajokba próbál belekóstolni. Ezek a belekóstolások teszik ki a film első harmadát és véleményem szerint nagyon jók lettek, ugyanis amellett, hogy az adott japán filmes témának az egyértelműen legtipikusabb és leginkább klisészerű pillanatait idézi meg Kitano, még a humoruk is működik. A „ninja” a leghihetetlenebb helyzetekből is győztesen kerül ki, az Ozu stílusú dráma fekete-fehér és a kamera sem mozog benne, ráadásul a téma is tökéletes Ozu paródia, röhejesek a romantikus próbálkozások is, a horrorfilmről nem is beszélve, stb. stb. Kitano mindezekkel nem csak a kortárs (és a klasszikus) japán filmet parodizálja ki, hanem egyúttal a saját „sanyarú sorsát” is, hogy a mai világban már milyen nehéz eredeti, még senki által el nem puffogtatott történetet bemutatni.

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

Már ezekben a „kamufilmekben” is rendesen jelen van az abszurd humor, sőt, még az első film előtt, a nyitójelenetből már sejtheti a néző, hogy mire számíthat. Kitano ugyanis saját magát időnként egy bábfigurával „helyettesíti”, elsősorban akkor, amikor úgymond „kínos” helyzetbe kerül. Az abszurditás azonban egyértelműen a film javát kitevő „sci-fi” részben csúcsosodik ki. Már maga a „sci-fi” meghatározás is abszurd, hiszen a műfajt leginkább a közelgő meteor jelenti, magának a cselekménynek gyakorlatilag nincs köze hozzá. Két nő ügyes bajos dolgait követheti figyelemmel a néző, akik egy zsiráf és egy liba bábot hurcolásznak magukkal, a fiatalabbikkal Kitano úgymond „romantikus kapcsolatba” kerül, de persze értelmet nem biztos, hogy kell keresni az egészben. A humor egyébként a Kitano-tól megszokott, képregényszerű sémát követi, azaz egy adott, akár „normálisnak” is tekinthető helyzetben valaki valami képtelen dolgot tesz, ami nem várt reakciókat vált ki a többiekből. Időnként elképesztően ötletes, már-már Stephen Chow munkáira emlékeztet (legjobb példa erre a karatés rész), időnként pedig annyira elborult, hogy a néző csak fogja a fejét. Természetesen nem szabad nem megemlíteni a Monty Python nevét sem, akiknek a munkássága biztos, hogy hatott Kitano-ra is.

Glory to the Filmmaker (Kantoku banzai) (2007)

A végére jöhet a nagy kérdés megválaszolása, azaz hogy most akkor Kitano új filmje jó-e, avagy sem. Annyi biztos, hogy véleményem szerint nem közönségfilm, azaz olyasvalaki, aki még nem látott Kitano-tól korábban filmet, illetve amit látott tőle, nem tetszett neki, az bele se fogjon, mert biztos, hogy utálni fogja. Aki olyan elvetemült, mint jómagam, azaz tetszett neki a Getting Any, az imádni fogja, mert legalább annyira elborult ötletek vannak benne, csak azzal a filmmel ellentétben némi történet is került bele. Ha azonban Kitano mára klasszikussá nemesedett alkotásaival hasonlítjuk össze, akkor mindenképpen kudarcot vall, hiszen hiányzik belőle az a mélység, az a zsenialitás és az a mágia, ami mondjuk a Tűzvirágokat, a Sonatine-t, vagy éppen a Zatoichi-t jellemezte. Mindezek helyett „mindössze” egy minden eddiginél „Kitanosabb” mozit kapunk. Persze már ez is valami.

Hozzászólások   

#1 fea 2007-12-04 18:14
Én is élveztem a filmet, de tény, hogy kell hozzá némi tolerancia. Szerintem Kitano visszatért a gyökereihez, ez amolyan tipikus Beat Takeshi-s humor, ami lenézi és kifigurázza az emberi butaságot. Ahogy a Takeshi várában a hétköznapi emberek hülyeségét gúnyolta, itt a nézőket, akik beveszik a sok szenny mozit, meg saját magát, aki nem tud nekik megfelelő filmet forgatni. Legalábbis én így érzetem. Aztán az is lehet, hogy az egész csak poén, és azokból űz gúnyt, akik veszik a fárdságot, megnézik, és próbálnak értelmet keresni benne. Kiváncsi vagyok, hogy Japánban milyen volt a fogadtatása.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

Egy napon Kang úr megbízza Sun-woo-t, hogy amíg elutazik Shanghai-ba “üzletelni”, addig tartsa szemmel a barátnőjét, a fiatal csellistát, Hee-soo-t, hogy kiderítse, a Kangnál jóval fiatalabb lány tényleg megcsalja-e a gengszterfőnököt. Sun-woo azt az utasítást...

Three Extremes (2004)

Three Extremes (2004)

 iMDBHárom híres ázsiai filmrendező állt össze, hogy három, egymástól történetileg független, témájukban hasonlóságokat mutató rövid lélegzetvételű filmet csináljanak. Mindhárom film a horror kategóriába sorolható, ám különböznek mind az amerikai és európai horrorfilmektől, mind a manapság...

Scarred Memory (Bao jie: Qing qing) (1996)

Scarred Memory (Bao jie: Qing qing) (1996)

A hongkongi film aranykorában, a 80-as és 90-es évek fordulóján rengeteg film készült és ahogyan az lenni szokott, a nagy klasszikusok mellett jópár olyan, elsősorban alacsony költségvetésű akciófilm is kikerült a stúdiókból, amik mára javarészt...

Everyday is Valentine (Ching mai daai wa wong) (2001)

Everyday is Valentine (Ching mai daai wa wong) (2001)

Everyday is Valentine (Ching mai daai wa wong) (2001)iMDBNem meglepő módon Wong Jing, a hongkongi film legtermékenyebb figurája rengeteg más filmes műfaj mellett a romantikus vígjátékok világába is belekóstolt, hiszen ez a könnyen emészthető stílus...