belépés∆

The Treasure Hunter (Ci Ling) (2009)

The Treasure Hunter

Amióta Jay Chou fejébe vette, hogy ő bizony az énekesi karrier mellett filmsztárként is nevet akar szerezni magának, azóta nehéz lehet arrafelé producernek lenni.

Egyik részről a profit és a hihetetlen nagy bevételek garantáltak (özönlenek a rajongók a moziba), másrészt olyan forgatókönyvet kell összehozni, amit 0 színészi képességgel is el lehet játszani. Az Initial-D és a Curse of The Golden Flower idején még nem nagyon voltak problémák, hiszen az előbbi egyfajta próba volt, hogy mit lehet kihozni a fiúból (testhezálló szerep is volt, hiszen nem kellett csinálni semmit), az utóbbiban pedig a nagy sztárok mellett szinte fel sem tűnt a tajvani bálvány. A Kung Fu Dunk azonban már csak Jay-ről szólt és bizony ez a végeredményen is meglátszott, azaz megnézhettük 2008 talán legrosszabb ázsiai produkcióját. Egy évvel később pedig jött is a folytatás, szintén Kevin Chu rendezésében.Hogy kinek a nevéhez fűződik a zseniális forgatókönyv, az sajnos az iMDB oldalán nem derül ki, pedig jó lenne neki személyesen is gratulálni hozzá. A cím már önmagában hihetetlen eredetiséget sugall, kedvenc tajvani idolunk megjelenése pedig csak fokozza a baljós előérzeteket. Szóval Jay mester nemes egyszerűséggel beöltözött Indiana Jones-nak, azaz ostorral felfegyverzett régészként bizniszel a műkincstolvajokkal, persze szigorúan magas erkölcsi tisztaságról téve tanúságot. Némi agyonvagdosott, felerészt táncnak kinéző kungfu után jön a fantasy rész, egy múmia lovas, akit Jay teátrális mozdulatokkal, időnként Tulipános Fanfan-t idéző csillárokon ugrálással tesz a semmivel egyenlővé. Egyúttal megtudjuk különleges képességét is, ami ahhoz kell, hogy ne kelljen túl nagy színészi produktummal előállnia: Jay barátunk nem fél semmitől!
Innentől kezdődnek az igazi bonyodalmak. Jay barátunk mentorának lányát elrabolják, mert arra akarják kényszeríteni, hogy a címbeli kincshez elvezető térképet átadja a bandának. Jay némi közjátékok után természetesen mindent megold, majd a lánnyal együtt beveti magát a sivatagba, hogy újfent mindent megoldjon. Lesz itt kérem minden ezután! A westernek világát afféle The Good, The Bad, The Weird stílusban megidéző hangulat, fura, koponyaszerű sisakban kolbászoló vezér, lopós kiskölök, a hangzatos nevű, teljesen röhejes Homokvihar Légió, meg egy debil harcos, aki őrzi a kincshez közeli töküres sivatagot. A kincshez vezető, immáron beltéri út pedig egy az egyben az Elveszett frigyláda fosztogatóinak pofátlan lenyúlása, amit a CG őrök jelenléte fokoz a végtelenségig (a barlangba bejutásnál egyébként vártam a madárpókokat az emberek hátán, de az valamiért kimaradt).
A fentiekben leírtak egyébként még önmagukban nem jelentenék azt, hogy a film nézhetetlen, hiszen ha jó az atmoszféra és a látvány, akkor a néző még esetleg megbocsát. De a teljesen agyatlan fordulatok, a következetesség teljes hiánya, az elképesztően gyenge színészi játék és a bűnrossz, erőltetett humor kétségbeejtő. Úgy látszik, az egykoron szépreményű rendezőként indult Kevin Chu tényleg eladta lelkét az ördögnek, csak a Jay Chou jelenlétéből fakadó pénzmennyiség lebegett a szeme előtt.
Persze nem csak neki. Papíron jó ötletnek látszott, hogy a női főszerepre az egyik legfelkapottabb tajvani szépséget, Lin Chiling-et szerződtették. De milyen dolog az már, hogy a tajvani lányok dédelgetett bálványa összejön a vásznon valakivel? Hát mi lesz így szegény rajongókkal? Ebből aztán az következett, hogy Lin teljesen háttérbe lett szorítva, sem a szépségét, sem az esetleges színészi képességeit nem használták ki. Ez nem Hollywood, itt nem egyenrangúak a felek, pedig ha kicsit jobban ráfókuszálnak Lin adottságaira (milyen gagyi már az az egyetlen „csábító” jelenet), akkor talán a férfiak is jegyet váltottak volna a produkcióra maguktól is, nem csak az asszonyt kísérték volna el megnézni az imádott bálványt. Jut eszembe, a párocska közjátékként előadott filozofálásai óriási közhelyeket és lózungokat tartalmaznak, semmi konkrétumot. Az egykoron szebb napokat megélt Chen Daoming-re (Hős (Hero), Infernal Affairs III) szinte szót sem érdemes fecsérelni, viszont Eric Tsang-re, aki újfent szánalmas bohócot karikírozott magából, annál többet. Tsang bácsi szintén beállt a Jay-ből nagy profitra számítók sorába és a Kung Fu Dunk után újból égeti magát. Ő tudja, de valószínűleg a komikusként vezetett tévéshow-iban több humor van 5 perc alatt, mint abban, amit itt véghezvisz másfél órában. Azon kellene röhögni, hogy időnként angolul karattyol hülyeségeket, meg leszidja a debil segítőit?
A Treasure Hunter tehát minden szinten nagyon rossz koncepció, nagy eséllyel indulhat a 2009 legrosszabb filmje díjért. A szánalmas Indiana Jones és Múmia lopások mellett a teljesen logikátlan forgatókönyv (nézzétek meg Jay és a nagy semmi őrzőjének „csatáját” és annak fordulatát, elképesztő, szerintem a Hős egyik csatáját akarták lenyúlni, de még az se sikerült) és az erőltetett gegek húzzák le leginkább. A főbűnös persze Jay Chou, aki bűn rossz színész és az a szerencséje, hogy a nevével képes eladni bármit. A kérdés csak az, hogy meddig...

iMDB


Előzetes

Amióta Jay Chou</strong> fejébe vette, hogy ő bizony az énekesi karrier mellett filmsztárként is nevet akar szerezni magának, azóta nehéz lehet arrafelé producernek lenni.
<hr id="system-readmore" />
Egyik részről a profit és a hihetetlen nagy bevételek garantáltak (özönlenek a rajongók a moziba), másrészt olyan forgatókönyvet kell összehozni, amit 0 színészi képességgel is el lehet játszani. Az <a href="/ismertetok/egyeb/1166-drift-racers-initial-d-hk-f-a-f-tokyo-drift-usa-drift-jp.html"><strong>Initial-D</strong></a> és a <a href="/ismertetok/kina/1284-curse-of-the-golden-flower-man-cheng-jin-dai-huang-jin-jia-2006.html">Curse of The Golden Flower idején még nem nagyon voltak problémák, hiszen az előbbi egyfajta próba volt, hogy mit lehet kihozni a fiúból (testhezálló szerep is volt, hiszen nem kellett csinálni semmit), az utóbbiban pedig a nagy sztárok mellett szinte fel sem tűnt a tajvani bálvány. A Kung Fu Dunk azonban már csak Jay-ről szólt és bizony ez a végeredményen is meglátszott, azaz megnézhettük 2008 talán legrosszabb ázsiai produkcióját. Egy évvel később pedig jött is a folytatás, szintén Kevin Chu rendezésében.Hogy kinek a nevéhez fűződik a zseniális forgatókönyv, az sajnos az iMDB oldalán nem derül ki, pedig jó lenne neki személyesen is gratulálni hozzá. A cím már önmagában hihetetlen eredetiséget sugall, kedvenc tajvani idolunk megjelenése pedig csak fokozza a baljós előérzeteket. Szóval Jay mester nemes egyszerűséggel beöltözött <strong>Indiana Jones</strong>-nak, azaz ostorral felfegyverzett régészként bizniszel a műkincstolvajokkal, persze szigorúan magas erkölcsi tisztaságról téve tanúságot. Némi agyonvagdosott, felerészt táncnak kinéző kungfu után jön a fantasy rész, egy múmia lovas, akit Jay teátrális mozdulatokkal, időnként <strong>Tulipános Fanfan</strong>-t idéző csillárokon ugrálással tesz a semmivel egyenlővé. Egyúttal megtudjuk különleges képességét is, ami ahhoz kell, hogy ne kelljen túl nagy színészi produktummal előállnia: Jay barátunk nem fél semmitől!<br />Innentől kezdődnek az igazi bonyodalmak. Jay barátunk mentorának lányát elrabolják, mert arra akarják kényszeríteni, hogy a címbeli kincshez elvezető térképet átadja a bandának. Jay némi közjátékok után természetesen mindent megold, majd a lánnyal együtt beveti magát a sivatagba, hogy újfent mindent megoldjon. Lesz itt kérem minden ezután! A westernek világát afféle <a href="/ismertetok/korea/2100-the-good-the-bad-the-weird-joheunnom-nabbeunnom-isanghannom-2008.html">The Good, The Bad, The Weird stílusban megidéző hangulat, fura, koponyaszerű sisakban kolbászoló vezér, lopós kiskölök, a hangzatos nevű, teljesen röhejes Homokvihar Légió, meg egy debil harcos, aki őrzi a kincshez közeli töküres sivatagot. A kincshez vezető, immáron beltéri út pedig egy az egyben az <strong>Elveszett frigyláda fosztogatói</strong>nak pofátlan lenyúlása, amit a CG őrök jelenléte fokoz a végtelenségig (a barlangba bejutásnál egyébként vártam a madárpókokat az emberek hátán, de az valamiért kimaradt).<br />A fentiekben leírtak egyébként még önmagukban nem jelentenék azt, hogy a film nézhetetlen, hiszen ha jó az atmoszféra és a látvány, akkor a néző még esetleg megbocsát. De a teljesen agyatlan fordulatok, a következetesség teljes hiánya, az elképesztően gyenge színészi játék és a bűnrossz, erőltetett humor kétségbeejtő. Úgy látszik, az egykoron szépreményű rendezőként indult Kevin Chu tényleg eladta lelkét az ördögnek, csak a Jay Chou jelenlétéből fakadó pénzmennyiség lebegett a szeme előtt.<br />Persze nem csak neki. Papíron jó ötletnek látszott, hogy a női főszerepre az egyik legfelkapottabb tajvani szépséget, Lin Chiling-et szerződtették. De milyen dolog az már, hogy a tajvani lányok dédelgetett bálványa összejön a vásznon valakivel? Hát mi lesz így szegény rajongókkal? Ebből aztán az következett, hogy Lin teljesen háttérbe lett szorítva, sem a szépségét, sem az esetleges színészi képességeit nem használták ki. Ez nem Hollywood, itt nem egyenrangúak a felek, pedig ha kicsit jobban ráfókuszálnak Lin adottságaira (milyen gagyi már az az egyetlen „csábító” jelenet), akkor talán a férfiak is jegyet váltottak volna a produkcióra maguktól is, nem csak az asszonyt kísérték volna el megnézni az imádott bálványt. Jut eszembe, a párocska közjátékként előadott filozofálásai óriási közhelyeket és lózungokat tartalmaznak, semmi konkrétumot. Az egykoron szebb napokat megélt Chen Daoming-re (<a href="/ismertetok/kina/1816-hos-hero-ying-xiong-2002.html"><strong>Hős</strong></a>, <a href="/ismertetok/hongkong/1098-szigoruan-piszkos-ugyek-iii-infernal-affairs-iii-2003.html"><strong>Infernal Affairs III</strong></a>) szinte szót sem érdemes fecsérelni, viszont Eric Tsang-re, aki újfent szánalmas bohócot karikírozott magából, annál többet. Tsang bácsi szintén beállt a Jay-ből nagy profitra számítók sorába és a Kung Fu Dunk után újból égeti magát. Ő tudja, de valószínűleg a komikusként vezetett tévéshow-iban több humor van 5 perc alatt, mint abban, amit itt véghezvisz másfél órában. Azon kellene röhögni, hogy időnként angolul karattyol hülyeségeket, meg leszidja a debil segítőit?<br />A <strong>Treasure Hunter</strong> tehát minden szinten nagyon rossz koncepció, nagy eséllyel indulhat a 2009 legrosszabb filmje díjért. A szánalmas<strong> Indiana Jones</strong> és <strong>Múmia</strong> lopások mellett a teljesen logikátlan forgatókönyv (nézzétek meg Jay és a nagy semmi őrzőjének „csatáját” és annak fordulatát, elképesztő, szerintem a <a href="/ismertetok/kina/1816-hos-hero-ying-xiong-2002.html"><strong>Hős</strong></a> egyik csatáját akarták lenyúlni, de még a lenyúlás se sikerült) és az erőltetett gegek húzzák le leginkább. A főbűnös persze <strong>Jay Chou</strong>, aki bűn rossz színész és az a szerencséje, hogy a nevével képes eladni bármit. A kérdés csak az, hogy meddig...<br /><br /><a href="http://www.imdb.com/title/tt1328865/">iMDB</a><br /><br />
<div style="text-align: center;">
<br /><strong>Trailer</strong></div>

Hozzászólások   

#2 samira 2011-01-02 00:38
wáháá most olvastam végig az ismertetőt XD hát eléggé lehordta a kis szerző:) DE nemgond én gagyi filmeken is elvagyok de nagyon legalább van min röhögni xD
#1 samira 2011-01-02 00:24
feliratot nem találok sajnos sehol sem T_T pedig nagyon tetszik és megszerettem volna nézni a trailer után :D

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The embryo hunts in secret (Taiji ga mitsuryou suru toki) (1966)

The embryo hunts in secret (Taiji ga mitsuryou suru toki) (1966)

The embryo hunts in secret (胎児が密猟する時) (1966)iMDBA japán sexploitation filmeknek igazából két ága volt és van mind a mai napig. Az egyik a kommersz, általában különféle képregényekből adaptált szórakoztató alkotások egész sora, amik közül jónéhányról...

A Chinese tall story (Ching din dai sing) (2005)

A Chinese tall story (Ching din dai sing) (2005)

A Chinese tall story (Ching din dai sing) (2005) iMDB 

Yatterman (2009)

Yatterman (2009)

Íme az utóbbi néhány évben sokat fejlődő japán közönségfilm legújabb, egyben talán legszebb, legötletesebb, legelborultabb és leglátványosabb darabja, a Yatterman. Talán mondani sem kell, de természetesen ezúttal is egy anime volt a kiinduló alap, ami...

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)iMDBEz a vígjáték több szempontból is érdekes darab. Egyrészt amiatt, mert Stephen Chow modern felfogású filmjeinek egyik első darabja, ami már teljességgel érthető a kantoniul nem értő...