Már több újabbkeletű hongkongi film kapcsán megjegyezhettük, hogy újra divatba jöttek a komor hangulatú, reménytelenséget sugárzó, a társadalom minden rétegét a triádok uralma alattinak tartó alkotások, amik többsége tele van brutalitással, erőszakkal és vérrel. Sajnos azonban eddig egyiknél sem állt össze tökéletesen az összhang a sztori, a látvány és a hangulat tekintetében, hiszen a Fatal Move egy rettenetes melléfogás volt, a Hong Kong Bronx-ot pedig az alacsony költségvetés tette elsősorban olyanná, mint amilyen lett. A tavaly a The Pye-Dog-gal befutott Derek Kwok is ebben a műfajban próbált szerencsét új filmjével, a The Moss-szal és annyi mindenképpen elmondható róla, hogy veri a két fentebb említett társát.

A színhely Hongkong egyik lepusztult negyede, az évek óta felújítására váró Sham Shui Po, ahol nemcsak az épületek és az infrastruktúra, hanem az ott élők is felújításra szorulnának. Mint annyi más sötét hangulatú hongkongi akcióthrillerben, úgy itt is a szereplők többsége különböző formában ugyan, de az alvilágban találja meg a megélhetését. Vannak köztük ékszerrabló indiaiak, elővigyázatos triádfőnökök, prostituáltak, korrupt rendőrök, koldusok, miegymás. Közéjük keveredik be egy 11 éves elárvult lányka, akit csak az a cél vezérel, hogy minél több pénzt szedjen össze és az első adandó alkalommal lelépjen innen. De vajon Sham Shui Po valóban olyan hely, ahol pénzt lehet összeszedni úgy, hogy nem az életét kockáztatja az ember?


A sztori elemeiben a klasszikus heroic bloodshedeket idézi, azonban elsősorban a lezüllött rendőr szempontjából nézve hősiesség nélkül. Nincsenek pozitív és negatív hősök, a főszereplők egyszerre esendőek és gonoszak, csak az vezérli őket, hogy túléljenek. Nemcsak a hangulat komor, hanem a látványvilág is, gyakorlatilag a történet legelejétől kezdve a legvégéig szinte csak éjszaka, vagy sötétben, félhomályban játszódik, a pokoli hangulatot pedig csak tetézi, hogy mindenki a kibírhatatlan melegre panaszkodik. Azonban érezhető, hogy az egész valahol abszurd (elég csak arra gondolni, hogy mi is indítja el az események láncreakcióját) és annyira nem érdemes komolyan venni, ráadásul a történet nem is engedi magához közel a nézőt, aki egyik hőssel sem tud a legkevésbé sem azonosulni. Talán pont emiatt nem kapta meg végül a CatIII besorolást sem, csak a CatIIB-t.


Ami talán a legjobban tetszett benne, hogy a verekedések és a harcok a hongkongi akcióktól szokatlanul realisztikusak. Nincsenek kungfu hősök, nincsen koreográfia, ha valaki túlerővel találja szemben magát, az bizony kíméletlenül alulmarad, ráadásul ezúttal még a fájdalmat is sikerült több-kevesebb sikerrel hitelesen ábrázolni. Ez mindenképpen piros pontot érdemel. Az emberi kapcsolatok ábrázolására ugyan nem fordítottak túl nagy hangsúlyt, ám az a kevés pont emiatt válik ütőssé, főleg amikor a rendőr és a barátnője éppen menne valahová, ám a lánynak amint kilép az ajtón, munkája akad... Ügyes! További érdekesség még az, ahogyan a bevándorlókat ábrázolják, főleg az indiaiakat. A politikai korrektség jegyében nem egy Krrish! egyik sem, lopnak, rabolnak, erőszakoskodnak, kétszínűek és még hosszasan lehetne sorolni.


A színészek között a legnagyobb név természetesen Shawn Yue, aki az esendő zsarut játsza. Nem ez a legjobb alakítása, de azért most is hozza magát. A többiek közül a fiát kereső triádfőnöknő szerepében Susan Shaw emlékezetes, az ezzel a filmmel debütált Si Suet-Yee (ő a kislány) sem volt rossz, a többiek (Eric Tsang, Shaun Tam, Bonnie Xian, Bobo Kiu, Matt Chow) viszont túl kevés időt töltöttek a vásznon ahhoz, hogy értékelhetőek legyenek.


Derek Kwok filmje tehát nem emelkedik ki a triádfilmek tengeréből, ám vannak elemei, amik miatt mégis érdemes lehet a műfaj rajongóinak rászánni az időt. Elsősorban a triádokat fényező sztorikkal ellentétes felfogás, a jól eltalált, komor hangulat és a realisztikusra vett akciójelenetek maradnak egy ideig emlékezetesek belőle, összességében azonban ez is csak egy közepes akcióthriller.

iMDB