Man-dae Bong első és (legalábbis az iMDB szerint) eddigi egyetlen (Sweet love and sex címen is ismert) filmje egy pár életét mutatja be a megismerkedésüktől kezdődően. A sztori röviden szex, alvás, munka, evés, aztán az egész újrakezdődik, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Kicsit bővebben: Jo-Shin A (Seo-hyeong Kim), egy varrónő és Dong-ki (Seong-su Kim), aki egy kórházi ápoló, egy átitalozott este során megismerkedik és onnantól kezdve a párkapcsolat rejtelmeit gyakorolják.

A történet java részét a más filmekben tabunak számító szexuális élet bemutatása teszi ki, érzékeltetvén, hogy hogyan is alakítja mindez a pár viszonyát egymáshoz. Semmi tanulságot nem von le az egészből, csak bemutatja az eseményeket, így a néző végig egyfajta „kukkolónak” érzi magát a film során. A mindemellett végig jelenlevő kicsit melankolikus hangulat csendes ásítozást von maga után, még ez a nyolcvanegynehány perc is csigalassúsággal telik el. A két főszereplő hangsúlyozottan átlagos figura, így az életvitelük is annak tűnik, leszámítva 1-2 extrémebb jelenetet (pl. szex a buszon, szex a nyilvános wc-ben, vagy az elején a sztrádán a motoron éneklő muki).

A fentiekből gondolom kiolvasható, hogy nekem nem nagyon tetszett ez a film. Ha már erotikus filmet néz az ember, akkor valami olyasmit vár el, mint a sexploitation filmek, mondjuk Kamisori Hanzo kalandjai, a Sex & Zen, vagy a Weather Woman. Ez a drámaira vett és néhol kissé talán oktatófilmnek tűnő szomorkás film túlzottan is unalmas. Tulajdonképpen csak a záró jelenet emlékezetes belőle (NEM, ott NINCS szexjelenet), ami csak még tovább fokozza a film melankóliáját. Szóval mindez egy pszichológiát tanuló embernek lehet, hogy érdekes, de az átlag néző szétunja rajta az agyát...

imdb