belépés∆

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Arra a kérdésre, hogy vajon melyik az a valóban megtörtént eseményeken alapuló történet, amit (majdnem) minden japán ismer, nagy valószínűséggel az egyik legjobb válasz mindenképpen Hachiko, a sanyarú sorsú akita sztorija. Az 1920-as és 30-as évek fordulója környékén élt eb annak idején gyakori szereplője volt a helyi újságoknak, a hűség jelképe lett és óriási tisztelet övezi mind a mai napig. Ennek kissé groteszk bizonyítéka, hogy a kutyát halála után kitömték és kiállították, az Ueno parkban levő tudomány és technika történeti múzeumban ma is megtekinthető. A shibuyai állomás egyik kijárata, ahol annak idején a kutya rostokolt, ma is a Hachiko Kaisatsu nevet viseli.

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

De miről is olyannyira nevezetes ez a kutya? Az életét viszonylag nagy részletességgel, a születése pillanatától a haláláig feldolgozó filmből természetesen kiderül. Egy agronómus professzor, az egyetemi tanárként is funkcionáló Ueno úr egyik tanítványától egy kölyök akitát kap ajándékba. Felesége ellenzi a döntést, azonban a lányuk erősködése folytán a kutya mégiscsak a családban marad. Természetesen Ueno úr veszi pártfogásába, Hachiko pedig szép lassan hírnevet szerez magának azzal, hogy minden nap kimegy a gazdája elé a Shibuya vasútállomásra. Ueno úr halála után is, éveken keresztül...

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Hachiko történetét Shindou Kaneto álmodta mozivászonra, ám a rendezést végül mégsem ő, hanem Kouyama Seijirou vállalta magára. A koncepció igen érdekes, ugyanis a sokszor zavaróan nem odaillő zenéket leszámítva semmiben sem emlékeztet a korabeli filmekre, egyértelműen az 50-es évek színpadias, terjengős megvalósításának megidézése volt a cél. Ez minden valószínűség szerint sokak számára zavaró lehet, ám véleményem szerint remekül illik a 20. század első felében játszódó történethez.

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Természetesen nem maradhattak el a kutyák cukiságát bemutató apró momentumok sem, a még kölyök Hachi első szárnypróbálgatásai és csínytevései minden kutyarajongó számára szívmelengető pillanatokat okoznak. Hasonlóan remekül átélhető a gazda és a kutya egymáshoz fűződő viszonya és a stáb nem fukarkodott azzal sem, hogy a környezet számára nehezen emészthető túlzásokat bemutassa. Ügyes húzás, hiszen ezzel elkerülték a hasonló történetek egyik átkát, a gazda és a kutya túlzott idealizálását. Az Ueno úr fanatizmusát eleinte megmosolygó, később egyre inkább rosszalló család minden színpadiassága ellenére is hitelesnek tűnik. Egy kis pátoszért azért nem ment a stáb a szomszédba, ahol csak lehetett, igyekeztek könnyfakasztó pillanatokkal kitölteni az időt, igazi melodrámához méltóan. Ami viszont nagyon nem tetszett, az a túlságosan esetlenre hangolt humor, ami leginkább erőltetett hasraesésekben ölt testet.

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Persze nem csak a kutyarajongók számára tartogat érdekességeket a történet. Aki járt Shibuyában, annak nagyon furcsa lesz a 80 évvel ezelőtti állomás látványa, mára nyoma sincs az akkori villamosnak, a relatíve kevés embernek és a szabadtéri kifőzdéknek. Az állomáson kívüli utcaképek is a régmúltat tükrözik, a szűk sikátorokat, zöldellő tereket ma már leginkább Onomichi-ben lehet megtekinteni, Tokyo-ból teljesen eltűntek. A családi események bemutatása remekül szemlélteti a japán emberek konfliktuskezelését, a minden körülmények között is nyugodtságra törekvést és azt, ahogyan igyekeznek oldani a feszültséget. Ueno úr és a lánya férjjelöltjének beszélgetése abszolút telitalálat!

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

Hachiko szomorú története tehát nem véletlenül tartozik a legjobb kutyás filmek közé, ráadásul nem csak a kutya miatt érdemes megnézni. Minden ízében japános sztori, számomra nagy talány, hogy hogyan fogják átültetni az Egyesült Államokba a 2008-as remake-ben. Csak sugallatként, miért adná egy amerikai a kutyájának a Hachi nevet? Valószínűleg csak abban az esetben, ha nem agronómus, hanem japán nyelvi professzor... De egy ilyen kiindulópont inkább röhejes, mint hiteles. De ez legyen az amerikaiak gondja, aki teheti, inkább az eredeti japán változatot válassza, ami még a helyenként fájdalmasan idétlen 80-as évekbeli elektronikus aláfestő zenék ellenére is remek darab!

Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)Hachiko (Hachiko monogatari) (1987)

A fenti két képen a mai Shibuya Állomás, valamint Hachiko szobra látható, aminek környéke a tokyo-i fiatalság egyik legnépszerűbb találkozóhelye, egyben talán egész Tokyo legzsúfoltabb és legforgalmasabb része.

eredeti cím: 八公物語
iMDB


jelenetek a filmből

Hozzászólások   

#2 user1 2008-12-18 01:57
Sajnos azt kell hogy mondjam, ez egy kicsit olyan "Lassie hazatér" -es hangulatot árasztott magából, amit meg nem igazán kedvelek... Kár hogy volt benne sok butaság, amit ki kellett volna hagyni. Egy hármas értékelést így is megérdemel, márcsak azért is, mert tetszik ez a kutyafajta.. :D A remake ötlete azért nekem is furcsa.. Mi a frásznak feldolgozni egy olyan kutya életét, ami ennyire japánhoz köthető? Gondolom az amcsi filmben, az amcsi Akita tenyészetet szerepeltetik majd, (ami nagyobb fajta mint az eredeti) nehogy bármi is japán maradjon a filmben.. :-) A névadás meg gondolom úgy lesz, hogy a főhős pl japánban nyaralt, és megtetszett neki a hachiko név... De a szobor akkor sem fog amerikában teremni... Talán Simizu átok filmjeihez hasonlóan "japánba látogatós" történetet kap.. :D
#1 GaboJa 2008-12-15 20:30
Számomra is egyértelmű -ös a kutyás filmek között az eddigi legjobb.
Én igazából hiányoltam egy kicsit a a kutya életének részletesebb bemutatását az alatt a 10 év alatt mi alatt ki járt mit csinált amikor már senkihez se mehetett mondjuk lehet naphosszat csak ott ült a vasut állomás elött.
azt se igazán értettem miért "utálták" a családtagjai a kutyát meg a profot is föleg a lány aki annyira akarta a kutyát az hogy férjhez megy az erre nem indok.
szóval bennem maradt egy kis hiányérzet.
A lánykérési párbeszéd meg tényleg maga a csúcs :D :D

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Nemuri Kyoshiro 3 - The Full Moon Cut (Engetsugiri) (1964)

Nemuri Kyoshiro 3 - The Full Moon Cut (Engetsugiri) (1964)

     IMDb Alternatív cím: Sleepy Eyes of Death  Főszereplők: Ichikawa Raizo; Azuma Kyooko; Azuma Ryonosuke Rendezte: Yasuda Kimiyoshi (1964, 84 perc) A különböző vívóiskolák és stílusok mindig nagy becsben és rivalizálásban álltak a szamurájok világában. Főhősünk egy ritka, alig ismert stílus...

Samurai Fiction (1998)

Samurai Fiction (1998)

A Samurai Fiction egy 1998-as fekete-fehér szamurájos film, de nem igazán mondható hagyományosnak, habár az 1600-as évek végén játszódik. A néhol kissé debil poénok, az akciójelenet alatt megszólaló rockzenei számok, valamint a nyugisabb jelenetekben a...

Long Dream (2000)

Long Dream (2000)

  IMDb Novellaszerű kis horror (53 perc) Higuchinskytől, az Uzumaki rendezőjétől. Én azt hittem egész estés, de csak TV-játék, annak elmegy. Valami híres mangából (Junji World) csinálta filmjeit, és olyasmiről szól, hogy mi van akkor, ha egy...

Go Go 70s (Gogo chilship) (2008)

Go Go 70s (Gogo chilship) (2008)

A diktatúra idején a hetvenes évek második felében tetőzött a koreai szórakoztatóipar feletti kormányzati ellenőrzés. Miközben a lázadó tinédzserek számára a farmer és a gitár vált státuszszimbólummá, már csak a központilag jóváhagyott népzene és a...