Yamato (Otokotachi no Yamato) (2005)
Kure-ben tett látogatásom során, egészen pontosan a város 2005-ben megnyitott Yamato múzeumában fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne megnézni a közelmúlt egyik legtöbbet díjazott japán filmjét, a valaha épített legnagyobb (japán) hadihajó, a címbeli Yamato tragikus sorsát bemutató Otokotachi no Yamato-t. A múzeumban látható 1:10 méretarányú makettként is impozáns látványt nyújtó hajóról annyit érdemes tudni, hogy mintegy 3 évig építették teljes titokban Kure kikötőjében (egy épületet húztak rá, hogy az amerikaiak a levegőből ne láthassák, mi zajlik odalent), majd 1941-től a Japán Császári Hadsereg vezérhajója lett, ebbéli szerepében pedig a Guadalcanal hadjárat kivételével az összes jelentősebb tengeri csatában részt vett. A lenyűgöző méretekkel rendelkező, 263 méter hosszú, 36.9 méter széles, nagyjából 18 emelet magas hajóról úgy tartották, hogy elsüllyeszthetetlen. Mint azonban a Titanic példája is bizonyítja, az ilyen vélekedések tévesek...
A Yamato katasztrófájáról, illetőleg tragédiájáról Henmi Jun írónő által írt regény először 1983-ban jelent meg, amiért a következő évben el is nyert a Nitta Jirou-ról elnevezett irodalmi díjat. A művet 20 évvel később, a hajó katasztrófájának 60. évfordulójára ismételten kiadták, ráadásul a Toei filmstúdió mozifilmes adaptációt is készített belőle, neves színészek felvonultatásával. Ahogy az már lenni szokott, a többi, második világháború eseményeit feldolgozó történethez hasonlóan külföldön bírálatokat kapott, hogy a japán katonák és hadsereg által elkövetett borzalmakat nem mutatja be, ám itt is érdemes megemlíteni, hogy a film a hazai piacra készült, így a japánok számára fontos és fájdalmas eseményeket helyezi a középpontba.
A történet két szálon fut, amik között az összekötő kapocs a hajó egykori kadétja, Kamio Katsumi. Az idős Kamio-hoz egy nap váratlanul befut egy hölgy, akinek feltett szándéka, hogy eljusson a tengeren oda, ahol a Yamato elsüllyedt. Kamio eleinte berzenkedik, hogy odamenjen, aztán kötélnek áll. A 15 órás út során az emlékein keresztül elég terjedelmes képet kaphatunk a hajóról, a legénységéről és a mai szemmel nézve értelmetlen végzetéről.
A forgatókönyvre nem lehet panasz, kellőképpen részletes, bőséges információt nyújt a hajóval kapcsolatban és természetesen háborús történethez méltóan igencsak heroizálja a hőseit, akiknek bajtársiasságát, barátságát, önfeláldozását is hitelesen mutatja be. Talán a legerősebb pontja az egésznek az utolsó, öngyilkos küldetésre készülődés, a halállal való szembenézés ábrázolása, de mindenképp említésre érdemes az öreg Kamio új felismeréseinek bemutatása is. A háború borzalmait nem ecsetelik túlzottan, még a hiroshimai atombomba sérültjeivel sem akarták sokkolni a nézőt. A legdurvább jelenetek természetesen a végső csata során láthatóak, de valószínűleg a szűkös költségvetés miatt nem annyira kiemelkedőek (kicsit a Musa csatáiban látható törésekhez, végtagleszakadásokhoz hasonlítanak).
Ezzel el is érkeztünk a film legnagyobb hibájához, mégpedig a szegényes látványhoz, ami természetesen a spórolás következménye. Jómagam általában ellenzem a számítógépes technika túlzásba vitt használatát, ám egy ilyen grandiózus témához nagyon is illett volna, ha tisztességesen kidolgozzák a hajót digitálisan. Sajnos közelről csak részleteiben láthatjuk, a teljes hajót mindig csak távolról, ráadásul a grafika minősége messze elmarad az elvárhatótól. A jól eltalált sztorit pedig pont az olyan apróságokkal lehetett volna tovább szinesíteni, mint a virtuális séta a fedélzeten, vagy éppen a látkép a parancsnoki hídról, stb. Mivel ezek elmaradnak, a néző kénytelen a saját fantáziájára hagyatkozni. Igen nagy hiba! Arra sem derül fény, hogy miért fekszik két darabban a tenger fenekén a hajó, a végzetes robbanás helyett a túlélők sodródását láthatjuk.
A rendező, Satou Junya, aki a 70-es 80-as években olyan nagyszabású projektekkel tette le a névjegyét a japán filmművészetben, mint a Golgo 13, a The Bullet Train és a Lost in the Wilderness, ezúttal is igyekezett a lehetőségekhez képest nagyot alkotni. Sajnos a számítógépes trükkök szegénysége miatt ez nem mindenhol sikerült, ám a történet így is élvezhető, a háborús filmek rajongói számára mindenképpen érdemes lehet a figyelemre. A blockbusterek kedvelői számára pedig a sok elnyert díj és a sztárparádé (Sorimachi Takashi, Nakadai Tatsuya, Matsuyama Kenichi, Aoi Yuu, stb.) adhat okot, hogy megnézzék a filmet.
Eredeti cím: 男たちの大和
iMDB
Trailer
Hozzászólások
Nem rosz mozi egyébként, rosszabbra voltam felkészülve, de sehol nincs mondjuk a Fires on the Plainhez vagy az Under the Flag of the Rising Sunhoz képest.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.