belépés∆

Sword of the Stranger (2007)

Sword of the Stranger (2007)

 

 Előre is elnézést kérek a továbbiakban következő, pár bevezető, személyes bosszankodást tükröző mondatért. Az anime műfaj minden változatának kedvelője nyugodtan maradjon meg a kedvence mellett.
 
Nem tartozom a rajzolt filmek rajongói közé, nagyon ritkán nézek ilyet. Az oka az, hogy többnyire bugyuta történeteket kap az ember szirupos befejezéssel, negédesen megrajzolt alakokkal. Vagy épp ellenkezőleg, durvaságot durvaságra halmozva próbálják meg "elkápráztatni" a közönséget, a történet éppúgy harmadlagos, mint a kivitelezés. Fő, hogy az adott rajongói tábor kedvére csemegézhessen kedvenc sorozatának rétestésztaként nyúló epizódjain. Mert sok bőrt lehet ám lenyúzni egy rajzolt rókáról. Talán még a nagy létszámú fogyasztói tábor is hajlandó elismerni, hogy a tömegtermelésre berendezkedett és bevételközpontúvá "szakosodott" stúdiókban készült művek között egyre kevesebb a figyelemre méltó alkotás. Sőt, az egész estés mozifilmek esetében szintén elmondható ez. Biztos vagyok benne, lehetne kivételt találni, de azok megvitatásától ezúttal talán tekintsünk el, maradjon az egy másik weboldal profilja.

Szóval számos kellemetlen tapasztalat után illik megbecsülni a kivételt, ami íme, itt van. Tulajdonképpen a véletlen vezetett a nyomára, amikor kedvenc műfajom, a szamuráj történetek után kutatgatva egyre-másra elismerő szavakat találtam róla a világhálón. Miután Yakuza révén sikerült egy kiváló képminőségű változatot beszerezni, gyorsan igyekeztem megbizonyosodni róla, igazak-e a híresztelések. Leszögezem, azok. Egy olyan alkotást kap a néző, amelynek sikerült megőriznie a játékfilmek erényeit, miközben korántsem szakadt el az eredeti műfajtól. Kezdjük a történettel, mert e nélkül nincs jó mozi. A polgárháborúk korát élő Japánba repülhetünk vissza, ahol olcsó az emberélet és gyorsan változnak a dolgok. Pusztulás fenyeget tartományt és kolostort, ahonnan a főhősünk, egy kisfiú üggyel-bajjal menekül el holmi titokzatos támadók elől, majd magára marad a kutyájával. Ígéretes indítás, máris fejest ugrunk a kalandokba. Végre olyanok írták a filmet, akik otthon voltak a történelmi ismeretekben, így sikerült megőrizni a valóságosnak ható helyzeteket, és csak annyit használtak fel a képzelet világából, amennyi egy érdekes mozihoz kell. Minden bizonnyal számos szamurájos történetet látott a szerző, mert remek érzékkel mazsolázgat a legjobb ötletekből. (Elbukott tartomány, meghasonlott harcos, hatalomra vágyó hadúr, szenvedő köznép, vándorló rablók, stb.) Nincs panasz a kibővítésre sem, a titokzatos célokkal érkező, harcművész kínaiak szerepeltetése kifejezetten jót tett a filmnek. A két főhős, a ronin és a kisfiú, egyaránt súlyos titkot hordoz, amit ügyesen csepegtetve adagolnak. Így mindig akad kellő fordulat, hogy le ne üljön a történet. S akkor még nem beszéltünk a kínaiakról, akiknek ugyancsak egyéni terveik vannak, meg az európainak tűnő fő ellenfélről. Kifejezetten szellemes megoldás.

A másik dolog, ami tönkretehet egy rajzfilmet, a karakterek kidolgozottsága, vagy annak hiánya. Kifejezetten kellemes meglepetés volt számomra, mennyire alapos munkát végeztek még a pár percre feltűnő mellékszereplők esetében is. Mind-mind egyéniség, jellegzetes vonásokkal. A főbb szereplőknél pedig még rátettek egy újabb lapáttal, mintha csakugyan hús-vér színészek vitték volna vászonra a cselekményt. Egy történetben a "kutya+gyerek" kombináció szavatolja a bevételt, ezt Hollywoodban már régen kiderítették. Szerencsére a további recepteket nem vették át az  "álomgyárból", így a kis ebnek van dramaturgiai szerepe.

A főszereplők pedig nyugodtan átléphetnének bármely valódi stúdióban leforgatott történetbe, mert nem ordít róluk messziről a rajzfilm alakok sematikussága. Élnek az arcok. Mindehhez elsőrangúan megrajzolt, túlszínezést okosan elkerült háttér adja a körítést. A zenére sincs különösebb panasz. Néha kissé hatásvadász ugyan, de nagy többségében segíti a nézőt az érzelmi azonosulásban. A rajzolás technikája és a vágás a valódi játékfilmeket utánozza. A végső párbajjelenet beállításai bármely operatőrnek a becsületére válnának a kalandfilm műfajon belül. A rajzfilmekre jellemző túlzott sebességű mozgásokból sem sok van, talán még annyi sem kellett volna. A film többi részével egybevetve, inkább visszalépésnek mondható, mint hangulatfokozónak.

Összességében olyan kiválónak mondható alkotás bukkant fel, amit felnőttek és gyermekek egyaránt élvezhetnek. Azért nem kisgyerekről van szó, a 12-es karika minimum indokolt lenne egy televíziós vetítésnél, mert helyenként kissé naturalista jelenetekkel igyekeznek visszaadni a nem túl barátságos kor hangulatát.

A végére hadd kerüljön néhány újabb személyes megjegyzés. Az általam látott változat angol fordítása nem igazán volt ehhez a történethez illő, legalábbis én úgy éreztem. Ezért a fordításomba igyekeztem becsempészni a szamuráj történetek hangulatát, de nem befolyásoltam az eredeti történetet. Bízom benne, ezzel mások is egyetértenek majd. De ezt döntse el a néző.

Remélem, az, hogy fordítást készítettem, az anime rajongóknál némileg kevésbé gyanús színben tüntet fel... :)

Rendezte: Masahiro Ando
(Japán, 2007, 103 perc)

imdb

 

 

Hozzászólások   

#5 GaboJa 2008-10-15 16:47
Én is megnéztem a filmet.
A fordításért gratula nagyon jó.
A film meg egyszerűen pazar. Eltalált szereplők jó story nagyon nagyon tetszett ez az igazság. különösen a zene nagyon szép. A rajz az emberek mind mind zseniális sokszor azon gondolkodtam ez most számítógép vagy nem?
Ez egy olyan darab ami többször megnézhetős nem csak arra van hogy egyszer megnézze az ember aztán törlés.
Más hasonló alkotások is nagyon érdekelnének. :-)
#4 asiafan 2008-10-01 15:10
nem lomboztál, a szöveghez gratula, én angolul néztem. nekem úgy látszik, szerencsém van az animációkkal (nézz át, hogy mikről írtam), bár kardozós témában nem tudnék most másikat ajánlani..
#3 oldfan 2008-09-30 22:27
Asiafan: Igyekszem elkerülni az előítéleteket, de a saját szememnek hiszek. Sok gagyi rajzfilm van a piacon. De lehet, hogy csak pechem volt... :roll:
Az,hogy a játékfilmeknél sem más a helyzet, nem vigasztal. Azt meg nem is állítottam, hogy otthon vagyok a területen.
Azért remélem, nem lomboztalak le, s legalább a magyar szöveg elnyerte a tetszésedet.
#2 Guest 2008-09-30 15:15
Kitűnő film, de szerintem elég előítéletes vagy a műfajjal szemben, épp úgy akadnak hasonló, tartalmas alkotások még, ahogy az élőszereplősők közt is rengeteg gagyi.
#1 GaboJa 2008-09-29 18:56
A bemutató alapján nagyon ígéretes. A zene az amit szeretek kezdetnek nagyon jó. Mindenképpen beszerzem és megnézem:-) aztán alkotok véleményt.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Luxusautó (Jiang cheng xia ri)

Luxusautó (Jiang cheng xia ri)

  iMDB          Ahogy böngészgettem a tévéújságot ma reggel, megakadt a szemem ezen a filmen, amit a Cinemax 2 vetített, és ha már megláttam gondoltam, nem hagyok ki egy ázsiai mozit.

Metrosexual (Gang chanee kap ee-aep) (2006)

Metrosexual (Gang chanee kap ee-aep) (2006)

   iMDB Négy régi jóbarátnőt felhívja ötödik társuk, hogy találkozzanak egy népszerű bangkoki étteremben. A barátnők:Pom, egy női magazin riportereNim, telefonos tanácsadó egy szexuális zavarokkal küzdők segítését vállaló alapítványnálFyne, a szépségszalon tulajdonosPat, egy japán nyugdíjas menyasszonyaPang,...

Nina Li Chi

Nina Li Chi

Nina Li Chi (利智)Li Chi 1961 december 31-én született Shanghaiban. Apja híres színházi színész volt, az akkori színikritikusok nemes egyszerűséggel csak a kínai Lee Strasberg-ként emlgették és a színészetet nem csak művelte, hanem tanította is...

Falusi fotóalbum (Mura no shashinshuu) (2004)

Falusi fotóalbum (Mura no shashinshuu) (2004)

A Japán Alapítvány által szervezett Japán Filmklub vetítések keretein belül idén tavasszal magyar moziban is látható volt Mihara Mitsuhiro melodrámai felhangoktól sem mentes filmje. Amellett, hogy talán az a legnagyobb érdekessége, hogy egy valódi falu...