Az ázsiai akció-sci-fiknél talán csak a Verdi operák nehezebben nézhetőek. Ez a Returnerre is igaz. Az olyan filmek, amik azt követelik a nézőtől, hogy egy-két logikátlanságot elfogadjon, és ezután már logikusan történnek az események, gyakoriak, főleg a sci-fik terén. De a Returnerben több logikai baki és indokolatlan történés-következmény van, mint ahány perc hosszú a film, és ezért nagyon furcsa nézni. Ezzel a töménységgel talán túl akarták terhelni és ki akarták ütni a néző logikai áramköreit, hogy utána már tényleg ne kelljen ilyeneken rágódnia. Vagy az is lehet, hogy elment a pénz a számítógépes effektekre, és a forgatókönyv megírását a takarító néni vállalta el. ^^ (A történet magja egyébként a Terminátorból van, a ruhák és a lövöldözések stílusa a Mátrixból, az űrlények pedig az E.T.-ből.)
Mert az viszont biztos, hogy a látvány csodaszép lett, az akciójelenetek is profin megcsináltak, az effekteket illetően pedig a szokásos robbanásokon, űrlényeken és űrhajókon felül a pluszt a belassított jelenetek adták. Ezek nyilván a Mátrixból származnak, de annál jobban tetszettek, kicsit olyan hatásuk volt, mint a May Payne nevű játékban a belassítás. Egy olyan szerkezet szerepel a filmben, ami egy ember számára nagyon felpörgeti az időt, a többiek számára nem. A néző pedig néha a külső szemlélő idejében látja az eseményeket (nagyon gyorsan suhanó ember), néha pedig azéban, aki a szerkentyűt viseli. A kedvenc jelenetem, amikor a főszereplő fickó egy pisztollyal lelő öt-hat fegyveres ellenséget, úgy, hogy kerülgeti a golyókat, és bár az ő lövései is lassúak, de úgyis közelről adja le őket, így ahogy fut el köztük, utána látjuk a vérpamacsot feltűnni az ellenségek mellén-hátán, és csak akkor rogynak össze, amikor a szerkezet lejár.
Azonban a látványos jelenetek sem lettek volna elegendőek ahhoz, hogy ne bánjam meg, hogy megnéztem a filmet, ha nem lenne két dolog, ami többé-kevésbé megmenti a filmet. Az egyik a kedélyes, aranyos humor, amelyik segít elfogadni minden következetlenséget. A másik, hogy nagyon jól eltaláltak a karakterek. A főszereplő fickó a tipikus maszkulin japán macsó, bőrcuccokban, félhosszú hajjal, napszemüvegben. (Lásd: plakát és legofigura. :D) Kicsit olyan, mint az Ultimate Versus főhősének gyengített kiadása, mert azért a nőkkel finomabban bánik. ^^ A kiscsaj (aki a jövőből jött megmenteni a Földet...) tulajdonképpen "tipikus" szereplő: aranyos, huncut, vonzó, könnyen szerethető. A Wasabi "hősnője" ugrott be, de biztos sok filmben van még ilyen. Attól függetlenül nagyon jó kis karakter. (Érdekesség, hogy játszott a 9 soulsban is, illetve ő adta a Steamboy főszereplőjének hangját.) A legjobb azonban mindenképpen a főgonosz. Ő eszméletlenül "cool" fickó! Igazi nagymenő, és nem is őrült, hanem csak elbűvölően gátlástalan és perverz.
Ők azok, akik miatt mégis érdemes. ^^