Főszereplők: Okawa Hashizo; Fuji Junko; Uchida Ryohei

Rendezte: Kato Tai

(1964, fekete-fehér, 109 perc)

A Shinsengumi híres Ikedaya fogadóbeli győzelme után sokan igyekeznek belépni a híressé vált csapatba. Enami Saburo is közöttük van. A jelentkezőket durva próbatételnek vetik alá. A néhány kiválasztott szerencsésnek érzi magát, pedig még nem tudják mire vállalkoztak. A magánéletük minden részét fel kell adniuk, a legkisebb hiba halált vonhat maga után. Titkaik nem lehetnek a csoport előtt. Saburo viszont titkolódzik és jó oka van rá...

A híres-hírhedt Shinsengumi számos alkalommal ihlette meg a japán filmkészítőket. A SHINSENGUMI CHRONICLES ismertetőjében többet is olvashat róluk az érdeklődő. Többnyire a hagyományos szamurájértékek védelmezőiként mutatják őket, de létezik egy másik felfogás is, melyet ez a film képvisel. Gátlástalan és könyörtelen, a hatalmi vákumot kihasználó, vidékről felsereglett törtetőkként ábrázolják őket, akik között bizony sok beteg lelkületű is volt. Leplezetlenül a saját érdekeiket helyezik előtérbe a nemzet haszna helyett. Ezért ölik meg a csoport eredeti szervezőit és építik belső kémhálózatukat az új vezetők. Paranoiásan gyanakvóak, saját embereikre éppoly veszélyesek, mint az ellenségikre. Világukban még az igaz szerelem is veszély hordoz. Amikor a végén, hatalmuk csúcsán hadba indulnak, a történelmi ismeretekkel rendelkező néző tudja, hogy a pusztulásba tartanak, de senki nem sajnálja őket.

A legdurvább fekete-fehérben leforgatott japán filmnek tartják. Valószínűleg így van. A szó szerinti, kissé szájbarágós eredeti cím szerint:" Kegyetlen történet a Sógunátus bukásának végnapjaiban". Tökéletesen fedi a lényeget. A szamurájokról mutatott sötét világkép a THE SWORD OF DOOM erkölcsét vesztett társadalmát idézi fel, míg a képi-tartalmi megjelenítés az ONIBABA lidércnyomásos világát. Egyike a 60-as évek formabontó, a hagyományos szamurájtörténeteket átalakítani akaró műveinek. Ha kiemelkedő nem is lett, jó film azért igen. Könnyű. felhőtlen szórakozást nem ad, de elgondolkodtató. Na meg alaposan odavág a szamuráj romantikának.