Female Prisoner Scorpion 701 Grudge Song (Joshuu sasori: 701-gou urami bushi) (1973)
Készült: 2007. március 30. péntek, 22:00 | | 
| 
| Female Prisoner Scorpion 701 Grudge Song (女囚さそり: 701-号 怨み節) (1973)
iMDB
A negyedik részt már nem Ito Shunya rendezte, hanem Hasebe Yasuharu, a Stray Cat Rock sorozat, illetőleg több “rape” témájú film rendezője, Ito ugyanis visszautasította ennek a résznek az elkészítését a korábbi részekhez képest jócskán megkurtított költségvetés miatt. Hasebe “munkássága” meg is látszik a filmen, a korábbiaknál jóval keményebb kínzási jelenetek láthatóak a filmben, bár mivel alapvetően egy “mainstream” filmről van szó, így azért feltehetően nem annyira durvák, mint Hasebe azon munkáiban, ahol úgymond, szabadjára engedhette magát. Ebben a tekintetben tehát mindenképpen felülmúlja a negyedik rész a korábbiakat, azonban a rendezői bravúrok és az ötletes jelenetek ezúttal szinte teljesen elmaradtak, leszámítva az egyik szexjelenet közben látható szimbolikus “foltot”, valamint a film vége felé látható akasztófás jeleneteket.
A harmadik résszel szemben, amiben volt némi üresjárat, itt ismét kellőképpen pörgős a történet, érdekes Nami kapcsolata is az anarchistával, viszont az a módszer, ahogy a férfiből kiszedik Nami hollétét, talán túlzottan is hatásvadász. A börtönös részek szokás szerint jók, Nami ezúttal egy az eddigieknél jóval szigorúbb börtönbe kerül, ahol ezúttal az őrök is nők, ráadásul egy “megtért” rabbal próbálják meg őt is “megtéríteni”. A film végi csavar is érdekes, bár a megoldása kicsit zavaros, mert a lényeget nem látni (pedig többször is visszanéztem), a záró bosszú pedig ezúttal jóval személyesebb, mint a korábbiak.
A sorozat záró része tehát némileg más, mint az előzőek, mind a kivitelezés, mind a stílus terén. Ugyan nem éri el a korábbi részek színvonalát, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Akinek tetszettek a korábbi részek, ezt sem szabad kihagynia.
Zárásképpen néhány szó a további részekről, ugyanis a sorozatot többször is feltámasztották, persze már más szereplőkkel. Először Kohira Yutaka próbálkozott mindezzel, 1976-ban és 1977-ben is készített 1-1 filmet a képregényből Shin joshuu sasori címmel, majd 1991-ben Ikeda Toshiharu készített belőle egy videováltozatot. Gotou Daisuke 1997-ben az USA-ba helyezte át a történetet, egész pontosan Kalifornia egyik börtönébe, majd egy évvel később ismét két rész készült, ezúttal Niimura Ryouji rendezésében, a főszerepet pedig Komatsu Chiharu alakította. Mondanom sem kell, hogy egyik újabbkeletű rész sem ért fel a korábbiak színvonalához, az igazi Sasori Kaji Meiko volt és marad is.
iMDB
Nami ismét szabadlábon kezdi a történetet, ám egy esküvőn (hol máshol?) találnak rá a rendőrök és ismét üldözni kezdik. Menekülés közben Nami végül egy lokál mellékhelyiségében köt ki, ahol kimerültségében és sérülései következtében összeesik. Egy egykori anarchista férfi talál rá, aki a lokálban dolgozik és elviszi a saját rejtekhelyére, majd ápolni kezdi. Kettejük között egy furcsa kapcsolat veszi kezdetét, aminek finoman szólva sincs túl sok köze a szirupos romantikához. A közösen végrehajtott rendőrök elleni akciók egyike azonban balul üt ki, a férfit elkapják és a kínzások hatására elárulja a lány rejtekhelyét, Nami pedig ismét börtönbe kerül, ahol az őt üldöző rendőrök vezetője mindenképpen a bitófán szeretné látni.
A negyedik részt már nem Ito Shunya rendezte, hanem Hasebe Yasuharu, a Stray Cat Rock sorozat, illetőleg több “rape” témájú film rendezője, Ito ugyanis visszautasította ennek a résznek az elkészítését a korábbi részekhez képest jócskán megkurtított költségvetés miatt. Hasebe “munkássága” meg is látszik a filmen, a korábbiaknál jóval keményebb kínzási jelenetek láthatóak a filmben, bár mivel alapvetően egy “mainstream” filmről van szó, így azért feltehetően nem annyira durvák, mint Hasebe azon munkáiban, ahol úgymond, szabadjára engedhette magát. Ebben a tekintetben tehát mindenképpen felülmúlja a negyedik rész a korábbiakat, azonban a rendezői bravúrok és az ötletes jelenetek ezúttal szinte teljesen elmaradtak, leszámítva az egyik szexjelenet közben látható szimbolikus “foltot”, valamint a film vége felé látható akasztófás jeleneteket.
A harmadik résszel szemben, amiben volt némi üresjárat, itt ismét kellőképpen pörgős a történet, érdekes Nami kapcsolata is az anarchistával, viszont az a módszer, ahogy a férfiből kiszedik Nami hollétét, talán túlzottan is hatásvadász. A börtönös részek szokás szerint jók, Nami ezúttal egy az eddigieknél jóval szigorúbb börtönbe kerül, ahol ezúttal az őrök is nők, ráadásul egy “megtért” rabbal próbálják meg őt is “megtéríteni”. A film végi csavar is érdekes, bár a megoldása kicsit zavaros, mert a lényeget nem látni (pedig többször is visszanéztem), a záró bosszú pedig ezúttal jóval személyesebb, mint a korábbiak.
A sorozat záró része tehát némileg más, mint az előzőek, mind a kivitelezés, mind a stílus terén. Ugyan nem éri el a korábbi részek színvonalát, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Akinek tetszettek a korábbi részek, ezt sem szabad kihagynia.
Zárásképpen néhány szó a további részekről, ugyanis a sorozatot többször is feltámasztották, persze már más szereplőkkel. Először Kohira Yutaka próbálkozott mindezzel, 1976-ban és 1977-ben is készített 1-1 filmet a képregényből Shin joshuu sasori címmel, majd 1991-ben Ikeda Toshiharu készített belőle egy videováltozatot. Gotou Daisuke 1997-ben az USA-ba helyezte át a történetet, egész pontosan Kalifornia egyik börtönébe, majd egy évvel később ismét két rész készült, ezúttal Niimura Ryouji rendezésében, a főszerepet pedig Komatsu Chiharu alakította. Mondanom sem kell, hogy egyik újabbkeletű rész sem ért fel a korábbiak színvonalához, az igazi Sasori Kaji Meiko volt és marad is.
