Female Prisoner Jailhouse 41 (Joshuu sasori: Dai-41 zakkyo bou) (1972)
Készült: 2007. március 13. kedd, 20:42 | | 
| 
| Female Prisoner Jailhouse 41 (女囚 さそり: 第-41 雑居房) (1972)
iMDB
A folytatás annak ellenére is jobb lett az eredeti filmnél, hogy jóval kevesebb extremitást tettek bele, ezek helyett inkább a történetre és művészi kivitelezésre fordítottak jóval több figyelmet. A történet maga persze továbbra sem túl bonyolult és a karakterábrázolásban sem szabad a drámák színvonalát elvárni, azonban egy kvázi akciófilm esetében több, mint megfelelő mindegyik. A film legnagyobb erőssége (természetesen az ezúttal is szinte szótlan, csak a szeme villanásaival kommunikáló Kaji Meiko zseniális játéka mellett) minden kétséget kizáróan a kinematográfia. Hihetetlen atmoszférát teremtettek gyakorlatilag néhány lámpa segítségével. Van egy jelenet a filmben, ahol egy elhunyt öregasszonyra a szél ráfújja a faleveleket, miközben a színek a kezdeti vörösből átváltanak kékbe. Zhang Yimou a Hősben készített egy hasonló jelenetet majd’ 30 évvel később, ahol a hasonló hatás eléréséhez a számítógépek segítségét vette igénybe, itt azonban mindezt egy “szélgép” és néhány vörös lámpa segítségével érték el. Lenyűgöző! A fények intenzív használata jópár jelenetben jelen van ezen kívül is természetesen. A már említett öregasszonnyal kapcsolatos spirituális, kicsit talán horrorisztikus rész hangulatának fokozására is a lámpákat vetették be, akárcsak a buszon, amikor bemennek vele az alagútba. Mindegyik nagyszerű látvány. A hét szökött rab bűneinek ismertetését is jó kis spirituális bemutatóval mesélik el, ebből azt is megtudhatjuk, hogy ha egy nő bűnt követ el, annak mindig egy férfi az oka. Egyébként van még egy jelenet a filmben, ami egy későbbi filmből visszaköszön, mégpedig az a rész, amikor a hét rab megszökik. Egy bányában futnak lefelé a hegyoldalon, akárcsak a 9 Souls szökevényei.
Mint fentebb már említettem, az extremitásokat ezúttal egy kicsit háttérbe szorították. Persze nem kell megijedni, maradt azért bőven belőlük így is, leginkább csak a pornográf részeket hagyták el ezúttal, illetőleg sokkal kevésbé provokatívan ábrázolták őket. Ebben a részben is látható két csoportos nemi erőszak, de úgy van mindegyik fényképezve, hogy inkább csak éreztetik, mi is történik, míg az első részben mindent láttattak is. Most másféle túlzásokat tettek bele a történetbe, például az egyik szökött rab egy gyerekgyilkos anya, aki az egyik gyerekét úgy ölte meg, hogy még meg sem született, de érdemes megemlíteni a rabok bosszúját a szökéskor az egyik őrön (kitalálható, hogy hol szúrták meg/le), valamint a busz néhány férfi utasának a buszon utazó idegenvezető hölgy irányába tett kissé nagyon perverz “lépései” is méltó bemutatásai a japánok fetisizmusának (és persze ennek a filmes kornak, amikor a film készült).
A film tehát méltó folytatása az első résznek, sok tekintetben felül is múlja azt. Mind a sexploitation filmek kedvelői számára, mind a filmek látványvilágának technikai kivitelezése iránt érdeklődőknek remek szórakozást nyújthat, teljesen más okok miatt. Ito Shunya ezúttal is remekelt, én csak ajánlani tudom a filmet minden (férfi) nézőnek.
iMDB
A nagyszerűen sikerült első rész cselekménye után 1 évvel játszódik a folytatás. Az első részben történtek következtében félszemű Goda felügyelő nyugdíjazás előtt áll és még azelőtt be akarja teljesíteni a bosszúját Matsushima Nami-n. Azonban egy rendezvényen, ahol a börtön új vezetője mutatkozik be a raboknak, Matsunak köszönhetően elszabadul a pokol, Goda szerez egy apróbb sérülést, az új vezető pedig elveszíti a tekintélyét. Goda kézbe veszi az ügyeket és egy életre le akar számolni nem csak Namival, hanem a körülötte terjengő “mítosszal” is, ám a tervét egy nem várt szökés miatt nem tudja beteljesíteni. A szökésbe pedig, hogy, hogy nem Nami is belekerül és természetesen a többi szökött rab is őt próbálja meg kihasználni, hogy elérjék céljaikat.
A folytatás annak ellenére is jobb lett az eredeti filmnél, hogy jóval kevesebb extremitást tettek bele, ezek helyett inkább a történetre és művészi kivitelezésre fordítottak jóval több figyelmet. A történet maga persze továbbra sem túl bonyolult és a karakterábrázolásban sem szabad a drámák színvonalát elvárni, azonban egy kvázi akciófilm esetében több, mint megfelelő mindegyik. A film legnagyobb erőssége (természetesen az ezúttal is szinte szótlan, csak a szeme villanásaival kommunikáló Kaji Meiko zseniális játéka mellett) minden kétséget kizáróan a kinematográfia. Hihetetlen atmoszférát teremtettek gyakorlatilag néhány lámpa segítségével. Van egy jelenet a filmben, ahol egy elhunyt öregasszonyra a szél ráfújja a faleveleket, miközben a színek a kezdeti vörösből átváltanak kékbe. Zhang Yimou a Hősben készített egy hasonló jelenetet majd’ 30 évvel később, ahol a hasonló hatás eléréséhez a számítógépek segítségét vette igénybe, itt azonban mindezt egy “szélgép” és néhány vörös lámpa segítségével érték el. Lenyűgöző! A fények intenzív használata jópár jelenetben jelen van ezen kívül is természetesen. A már említett öregasszonnyal kapcsolatos spirituális, kicsit talán horrorisztikus rész hangulatának fokozására is a lámpákat vetették be, akárcsak a buszon, amikor bemennek vele az alagútba. Mindegyik nagyszerű látvány. A hét szökött rab bűneinek ismertetését is jó kis spirituális bemutatóval mesélik el, ebből azt is megtudhatjuk, hogy ha egy nő bűnt követ el, annak mindig egy férfi az oka. Egyébként van még egy jelenet a filmben, ami egy későbbi filmből visszaköszön, mégpedig az a rész, amikor a hét rab megszökik. Egy bányában futnak lefelé a hegyoldalon, akárcsak a 9 Souls szökevényei.
Mint fentebb már említettem, az extremitásokat ezúttal egy kicsit háttérbe szorították. Persze nem kell megijedni, maradt azért bőven belőlük így is, leginkább csak a pornográf részeket hagyták el ezúttal, illetőleg sokkal kevésbé provokatívan ábrázolták őket. Ebben a részben is látható két csoportos nemi erőszak, de úgy van mindegyik fényképezve, hogy inkább csak éreztetik, mi is történik, míg az első részben mindent láttattak is. Most másféle túlzásokat tettek bele a történetbe, például az egyik szökött rab egy gyerekgyilkos anya, aki az egyik gyerekét úgy ölte meg, hogy még meg sem született, de érdemes megemlíteni a rabok bosszúját a szökéskor az egyik őrön (kitalálható, hogy hol szúrták meg/le), valamint a busz néhány férfi utasának a buszon utazó idegenvezető hölgy irányába tett kissé nagyon perverz “lépései” is méltó bemutatásai a japánok fetisizmusának (és persze ennek a filmes kornak, amikor a film készült).
A film tehát méltó folytatása az első résznek, sok tekintetben felül is múlja azt. Mind a sexploitation filmek kedvelői számára, mind a filmek látványvilágának technikai kivitelezése iránt érdeklődőknek remek szórakozást nyújthat, teljesen más okok miatt. Ito Shunya ezúttal is remekelt, én csak ajánlani tudom a filmet minden (férfi) nézőnek.
