1970-ben egy újabb karakter bőrébe is belebújt a Blind Woman’s Curse című félig-meddig horrornak számító filmben. Ő játszotta a főszereplő vak hölgyet, aki egy kicsit a mítikus Zatoichire emlékeztetett. Ebben az időben kezdte el a Nikkatsu sorban készíteni a sexploitation filmeket, amik hatalmas népszerűségre tettek szert, köszönhetően a fedetlen kebleknek (a japán törvények ennél többet nem engedtek mutatni), és az esetenkénti erőszaknak. A Nikkatsu ebből az időből mindmáig ezekről a helyenként elég durva filmekről ismert, főleg a bondage sorozatairól. Meiko azonban ezekben nem akart részt venni, így 1972-ben átszerződött a rivális Toei stúdióhoz.
Ez egy nagyon bölcs döntés volt, hiszen Meiko itt játszotte el azt a karaktert, ami leginkább hozzá kapcsolódott. Ez volt Matsushima Nami, azaz Sasori, vagy Matsu the scorpion, egy új sorozat főszereplője, amit egy, a női elítéltek történeteiről szóló mangából forgattak. A jellegzetes “Meiko nézés” már a legelső, Female Prisoner #701: Scorpion című részben védjegyévé vált. Továbbra is hideg volt, mint a jég és szinte meg sem szólalt az egész film során, érzelmeit leginkább a csillogó szemeivel kommunikálta, mégpedig úgy, hogy az még a legkeményebb fegyőrt is engedékennyé tette. Sasori lett a világ egyik legelső női akcióhőse. Az első részben látható az egyetlen jelenet, amiben Meiko meztelenül látható a vásznon. A sorozat második része, a Female Convict Scorpion Jailhouse 41 hasonló történetet követ, ezúttal Sasori megszökik a börtönből és bosszút áll néhány brutális fegyőrön. Ezt az akciófilmet néhány allegórikus felhang is díszítette, főleg az elítéltek emlékeinek bemutatása. Meiko ezúttal is egy hosszú esőkabátot és egy akkoriban divatos nagy kalapot viselt, ami ugyanúgy filmes jellegzetesség volt, mint Chaplin vicces kalapjai, vagy Tarzan öltözéke.


1973 volt Meiko legelfoglaltabb éve, amikor is három különböző japán filmsorozat elkészítésében is részt vett. Ezek közül leginkább ismert a Yakuza Papers sorozat második része, a Deadly fight in Hiroshima. Egy új karaktert is életre keltett, mégpedig Lady Snowblood-ot, amit szintén egy mangából filmesítettek meg. Ez a film és karakter adta jópár évvel később az inspirációt Quentin Tarantino számára, aki Lady Snowblood karaktere alapján mintázta meg a Kill Bill két részének főhősét. Lady Snowblood egy bérgyilkos nő volt, akit születésétől kezdve arra neveltek, hogy anyjának tragikus sorsát megbosszulja.
A Lady Snowblood-ot a Female Prisoner sorozat harmadik része követte, a Beast Stable. A negyedik részt (Grudge Song) azonban már nem az addigi hármat rendező Ito Shunya készítette, hanem Hasebe Yasuharu, akivel Meiko igencsak elégedetlen volt és az ötödik részt ezért már nem is vállalta el. Időközben énekesnőként is nevet szerzett magának, dalai valósággal összeforrtak a filmjeivel, hiszen első számait még az Alleycat sorozat idején rögzítette és hallhatók is a film során, de a Lady Snowblood és a Female Prisoner főcímdalát is ő énekelte.


Sajnos a Lady Snowblood sorozat elég rövid életű volt, mindössze két rész készült belőle. A második részt 1975-ben forgatták le és a bosszú helyett már inkább politikai mondanivalója volt. Ugyanebben az évben forgatták le a Yakuza Graveyard című filmet is, amiben Meiko egy yakuza főnök húgát alakította, aki egy rendőrbe szeret bele.
1976 volt az utolsó éve, amikor több filmben is szerepelt, ezután szinte teljesen eltűnt a filmek világából, az elkövetkező mintegy 20 évben összesen 6 filmben játszott csak. Állítólag rengeteg szerepet kínáltak fel neki továbbra is, de szinte mindegyiket lemondta, valószínűleg 30 éves korára belefásult a filmezésbe. A TV-ben azért többször is feltűnt különféle sorozatokban azóta is. Hogy mi is volt a valódi oka, hogy kiszállt a filmezésből, nem tudni, az azonban biztos, hogy a karrierjével így is elégedett lehet, hiszen egy igazi filmlegendává vált, megszemélyesítve egy egyedi és sebezhetetlen főhős karakterét.


Nevét a külföld mégis igazán csak az ezredforduló után ismerte meg, köszönhetően a Kill Bill filmeknek, amiknek a soundtrackjére is felkerült Meiko egyik dala, az Urami bushi, ami eredetileg a Female Prisoner sorozat zenéje volt, valamint szintén ekkoriban adták ki DVD-n az Egyesült Államokban régi filmjeit, amik nem utolsósorban Quentin Tarantinonak köszönhetően igazi kultfilmmé váltak az óceán túloldalán.