Gyakorta megesett már, hogy a háborút megnyerő elvek elveszítették a békét. A szamuráji kaszt, melyet sok évszázadnyi küzdelem edzett keményre, a Tokugawák békeidőszakában feleslegessé vált. Elveiket, hagyományaikat próbálták őrizni, de eltűnt a lételemük. Ezt a váltást a valódi harcos klánok sosem tudták megemészteni, nem bírtak beilleszkedni az egyre inkább lezüllő, megvesztegethető, a hatalmat szerető, de a veszélyt vállalni már nem akaró hivatalnoki sorba. A szigorúan szabályozott társadalomban viszont az ellenszegülés a hűbérúrral egyenlő volt a halálos ítélettel.
 
A legjobb történeteket mindig az élet írja. Az Abe klán kálváriája valós történelmi alapokon nyugszik. Ez már az első pillanattól fogva átsugárzik a történeten. Életszagú párbeszédek folynak, mellbevágó helyzeteket láthatunk. Az igazi Bushido szellem feszül szembe a szófacsarással. A megalkuvást nem tűrő, igazát védő, - mi tagadás, kissé fafejű klán vezér - nekimegy a pojáca, presztízsét féltő ifjú uraságnak. Mindez patikamérlegre való finomságúan adagolt feszültségnöveléssel, pazar színészi játékkal, hideglelős zenével, (semmi spanyolgitár!) precíz rendezéssel tálalva elénk. A történet egyenesen kalauzol végig minket a véres befejezésig, ahol a harci jelenetek kedvelői sem fognak csalódni, mert egy szamuráj ház bevétele, ahogy mondani szokás, nem semmi.