Miután tegnap este megnéztem azt a filmet, határozott elképzeléseim voltak, mit is fogok írni róla, és az nem lett volna túl dícsérő kritika. Azóta ülepedett egy kicsit a dolog, talán jobban be tudom így mutatni.
Mestermunka. Ezt nem abban az értelemben gondolom, hogy tökéletes, egyedi, megragadó és mindig emlékezni fogok rá, hanem inkább abban az értelemben, hogy egy iparosmester, vagy egy művész, aki szakmája furfangjainak, teljesen a birtokában van, megrendelésre készít valami nagyon szépet és jót, ám ez nem művészet. Talán Spielberg korábbi filmjei voltak ilyenek. Élvezhető, de semmi plussz.

 Ebben a fimben szinte minden a helyén van, vannak benne nagyon jó ötletek, odafigyelés, igényesség, de hiányzik belőle az az eredetiség, ami Chan-wook Park eddig általam megtekintett munkáit jellemzik. A film az addigi legnagyobb költségvetéssel készült koreai film, s meggyőződésem, hogy a pénz nagy része a dél-koreai állam pénztárcájából jött. Ettől függetlenül az általam eddig látott legjobb propagandafilm, több okból is. A legfontosabb, hogy elfogadható a filozófiája, észak és dél-korea barátsága, a másik fél emberségének hangsúlyozása, amit viszont sajnos láttam már pár filmben, bár ez korábban készült azoknál. De ott van az az alapvető tény, hogy nézhető. Nem úgy mutatja be a koreai elnököt pl, mint egy szuperembert, akcióhős-vadászgéppilótát, és az is fontos, hogy a koreai katonákat koreai színészek játszák stb.
Vannak benne dramaturgiai hibák, de azok felett át lehet nézni. Nem értem például, hogy ad hoc jelleggel, hirtelen miért is lettek olyan nagyon jó barátok azok a katonák. Nem volt sem megfelelő idejük, de hely sem ehhez. Ez pl. a Dongmakgolban jobban meg lett oldva.
Aki a bosszú trilógia miatt fanatikus Park rajongó, az szerintem nyugodtan elkerülheti, egyébként szórakozató.

imdb