belépés∆

The Delightful Forest (Kuai huo lin) (1972)

The Delight Fulforest

A 14. században született „Vízparti történet” egyike a kínai irodalom alapregényeinek és egyben a filmes társadalom kimeríthetetlen kincsesbányája. Még Chang Cheh sem állhatta meg, hogy ne merítsen belőle, pedig ő igazán nem szenvedhette, ha megadott történetet kell vászonra vinnie. Valószínűleg ezért kerített maga mellé társrendezőt.

Wu Sung, a tigrisölő, a kor szokásainak megfelelően bosszút áll a testvére házasságtörő feleségén, és annak szeretőjén. Vállalva tette következményeit, száműzetésbe és börtönbe megy. Már az odavezető úton megszökhetne, ám nem teszi, mert kényes a becsületére. Amire viszont nem számít az, hogy a büntetőtelepen nem botozás, hanem lakoma várja. Aminek persze ára van, mert ingyen ebéd már akkor se volt. Számítanak a harci képességeire, nem minden ok nélkül…

Kissé ütődött szolgákA kaloda sem akadály

Furcsa egy alkotás, annyi szent. Chang Cheh más filmjeit is láttam már, amikor társrendezőt vett maga mellé, de azoknál nem volt ennyire szembeszökő a két különböző stílus. A film igazi pergő nyitánnyal indít, „a la Shaw Brothers”. Aztán következik a közepe, ami tulajdonképp a film volna, de jókora bakugrásokkal. Vegyük mindjárt a főhőst. Röpke 90 perc alatt több arca van, mint Fantomasnak egész életében. Igazságosztó bosszúálló, önmagával is rendkívül szigorú nagymester, dicsekedő alak (a tigrisölés felemlegetését a világért sem hagyná ki, amikor csak teheti), vedelőművész, könnyen átverhető balek, véreskezű mészáros. Mire megszokná az ember az egyik arcát, már rég a másiknál tart. Ennek valószínűleg csak a főszereplő Ti Lung örült, mert végre nem csupán a fizikai képességeire tartottak igényt, hanem némi arc- és testjátékra is volt módja. A néző nem annyira lelkes, mert a hirtelen váltások helyenként nem humorosak, hanem inkább idétlenek. A rendezés egyenetlen. Pazar az indítás, meg a lezárás, már persze az akciófilmek kedvelői számára. Középen helyenként szintén vannak ügyes húzások. Megismerhetjük például, miért utálta annak idején a feljebbvalóit a kínai nép. Leplezetlenül korrupt hivatalnokok, erőszakoskodó, önbíráskodó „mesterek”, minden gazságra kapható törvényszolgák vonulnak elénk. Akire szükség van, felemelik, de ha úgy alakul, más alkalommal könyörtelenül végeznek vele. Ronda egy világ, az már biztos. Épp ezért, a hősünk nem igazán hős. Vannak nemes tulajdonságai, de legalább annyi rossz vonása van, amennyi jó. Nem lóg ki a sorból. Ha nem akartak volna beleerőszakolni humorosnak szánt jeleneteket, egész kellemes „noir” mozi lehetett volna végeredmény. Sajnos, a stúdióra gyakran jellemző „alig összerakott” történetvezetés megmaradt, miként a flegma zenekezelés sem változott. Azért az mégis durva lenyúlás,, hogy van ugyan egy nevének kiírását meg nem érdemlő zeneszerző feltüntetve, viszont a történet 80%-ban Sergio Leone/Morricone páros méltán híres „Volt egyszer egy Vadnyugat” című mozijának a dallamai szólnak. Alaposabban a forgatókönyvet sem érdemes szemügyre venni, már a fentiekből sejthető, egy szúrópróbát sem állna ki.

Az úr vedelAggodalomra van ok

Tehát pocsék a mozi? Nem az. De sokkal jobb lehetett volna, ha nem a rohammunka stílusjegyeit hordozná. Beleértve a megtévesztő címet. Megsúgom, szó sincs igazi erdőről. Legfeljebb pár ligeten gyalogolnak keresztül a szereplők, azt sem sokszor. Mitől lett hát fogyasztható termék? A rutintól, kérem. Kerek történet ez, mint a dalbeli zsemle, csak nem fér be az igényesség zsebébe. A gyakorlott színészek viszont jó szinten hozzák a karaktereket, a rendezőpáros egyik tagja bármikor képes nívós viadalokat kirántani a kabátujjából, a másiknak pedig van képi látásmódja. (Csak azt tudnám, melyikük követte el a szokásosan túljátszott, „humoros,”( vagy annak szánt) szörnyűségeket.)

Nem állok le!Kímélet nélkül

Aki azt gondolná, hogy Chang Cheh olyan, mint a viccbeli Móricka, hogy mindig csak egy bizonyos valami jut az eszébe, az téved. (Mármint egy jó kis mészárszék, Mórickát inkább hagyjuk.) Ugyanis az eredeti irodalmi műben a tigrisölő barátunk a teljes háznépet, szolgákat, gyerekeket egyaránt legyilkolja, nem csak azokat, akik kezet emeltek rá. (Fentebb jeleztem már, borzalmas kor volt.) Ez azért még Chang mesternek is sok volt, ő beérte a rosszfiúk, meg az éppen rossz helyen lévő katonák halálával. Igaz, Ti Lung ezúttal sem győzött mosakodni a forgatás lezártával, szószerint könyékig gázol a vérben. Ezzel tulajdonképpen meg is adtam, kiknek érdemes megtekinteni a filmet. Elsősorban „a Chang Cheh-i vérvonal”kedvelőinek, a harcművészet rajongóinak, mert őket bőségesen kiszolgálják. Kifinomultabb ízlésű egyének válasszanak másik alkotást. Mondjuk, valamelyik Tarantino filmet…

Rendezte: Chang Cheh és Hsueh Li Pao

Főszereplők: Ti Lung, Zhu Mu; Yu Feng; Tien Ching; Chiung Lin

(1972; 92 perc)

imdb

                                                                    

                                                                                                  

Hozzászólások   

#1 Veres Norbert 2010-03-06 11:08
Valóban nem tartozik az erősebb SB mozik közé,csak a stúdió elkötelezettjei nek ajánlott.
Viszont szerintem a Morricone zenék viccesek benne,ez csak egy apró hommage Leone felé,ugyanis Cheh ugy tudom nagy Leone fan volt.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Human Lanterns (Ren pi deng long) (1982)

Human Lanterns (Ren pi deng long) (1982)

ANOTHER SHAW PRODUCTION IMDb  A Shaw Brothers egyik kései filmjéről írok most, egy olyan wuxiáról, amely magán viseli a horror, azon belül a slasher-filmek jegyeit is. A tengernyi kungfu és wuxia mellett a Shaw a horror műfajában...

Harakiri (Seppuku) (1962)

Harakiri (Seppuku) (1962)

Japánban járunk, az 1600-as években. A sógunátus kezdődő széthullásával leáldozóban van a szamurájok dicsősége is. Rengetegen veszítik el munkájukat a különböző klánok összeomlásával, ezzel földönfutó ronin-ná válva. Nem marad nekik más, csak a becsület és...

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999)

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999)

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999) iMDB     Andrew Lau Wai-Keung 1998 és 2000 között három „történelmi” harcművészetes filmet is rendezett. Az első az egész jól sikerült Storm Riders volt, azt követte ez...

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)iMDBA category III filmek máig kultikusnak számító darabjai szinte kivétel nélkül az extremitásuknak köszönhetik népszerűségüket, ám törvényszerű, hogy a „tömegtermelés” miatt bizony készült jópár közepes, illetve gyengécske alkotás...