A történet szálai egy rendőr család kötelékein belül szövődnek. A család ugyanis már régen elvesztette a családfőt, aki egy küldetés során vesztette életét. A gyerekek természetesen mindannyian rendőrök lettek és a bátyra a kishúgok nagyon is felnéznek. Apró gond, hogy a báty nősülni készül, mégpedig Mina Kao-t, a csinos rendőrnyomozót igyekszik elvenni, akit a kishúgok nem látnak túlzottan szívesen. Egy kíméletlen vietnami bűnözők utáni hajsza során természetesen megtörténik a családi tragédia is és az addig ellenségeskedő nőknek össze kell fogniuk, hogy beteljesítsék bosszújukat.


Először is akkor méltassuk a filmet, mert az akciójelenetekbe szinte mindent belezsúfoltak, amit csak lehetett. Látványos kaszkadőrmutatványok és pirotechnika már a legelső lövöldözéstől kezdve (egy hercegnőt kell megvédeni), ügyesen fényképezett autós és motoros üldözések színesítik a filmet és a sztorit egy nagyszerű képekkel és beállításokkal, sok-sok lassítással feltuningolt látványos „catfight” zárja. Ami az akciót illeti, a film tehát gyakorlatilag tökéletes.


Ami nem tetszett benne, az a drámaiság. Lehet, hogy nem vagyok képes befogadni az „újat”, illetőleg van bennem egy kialakult elvárás egy-egy adott műfajjal szemben, de bennem valahogy az él, hogy egy „girls with guns” film legyen könnyed és szórakoztató. Ebben a filmben viszont olyan mértékben van jelen a drámaiság és akkora hangsúlyt fektettek a családi gyász bemutatására, hogy az már-már bántó, ráadásul a sablonos dialógusok csak tovább rontják a helyzetet. Apropó, maga a családi gyászt kiváltó eset sem tetszett, nagyon túl lett húzva. Azt akarták bemutatni, hogy a vietnami banda milyen velejéig gonosz, de az a sok-sok „trükk”, ami ott látható, inkább tűnt röhejesnek. Egy gonosz banda tagjai inkább lövöldöznek, minthogy ilyen, kis túlzással cirkuszba illő csapdákat állítgassanak.


A színészek között több nagy név is megjelenik és az ilyesmi filmekben megszokott kisarkított, két dimenziós karaktereket is igyekeztek egy kicsit (nem kell megijedni, azért nem nagyon) árnyaltabbá tenni. A Huang család tagjait Tony Leung Ka-Fai, Carina Lau, Sandra Ng és Angie Leung alakította, míg a mamát Tang Pik-Wan, aki nagyjából ugyanazt az anyókát hozza, mint a Perfect Girls-ben (ránézésre még a ruhája is ugyanaz). A főgonoszt (szokás szerint) Wah Yuen játszotta, jól, de a zárójelenetben természetesen nem ő, hanem Agnes Aurelio (lásd a fenti képen) vitte a prímet, aki méltó ellenfele volt a főszerepet alakító Miss HK 1984-nek, azaz Joyce Godenzi-nek. Egy kisebb szerepben pedig a mára Hongkong egyik legjobb színészévé avanzsált Lau Ching Wan is látható.


A film tehát felemás érzéseket ébresztett bennem. Mint akciófilm szuper, de a drámaiságot ki lehetett volna hagyni belőle, mert egyszerően nem illik bele ebbe a műfajba. Valószínűleg erre maga Yuen is rájött, hiszen a későbbiek során nem nagyon rendezett újabb komoly hangvételű akciófilmet.