Ázsiafilm

A testvérek, híven önmagukhoz, nem kalandoztak el messzire a műfajok között, így megszokottan egy horror/thrillerrel örvendeztettek meg minket. Szándékukat nem rejtvén véka alá, már a film legelején megtudhatunk egy, s mást a főszereplőről, amik nem festenek túl jó képet róla. Winnie (Charlene Choi) teljesen hétköznapi lány, egy szépségszalonban árul dezodorokat. Egyedül él egy kicsi, és lerobbant garzonban, ahol leginkább főzőcskézik, bábokat farag és a naplóját irogatja. Az egyetlen probléma az, mint ahogy egy finoman bevágott orvosi diagnózis is közli velünk, hogy Winnie paranoiás, skizofrén és még van egy-két finomság ezek mellett a számláján. Az, hogy a barátja elhagyta, természetesen nem tesz jót labilis idegállapotának, de szerencsére barátnője (Isabella Leong) és egy friss ismeretsége, Ray (Shawn Yue) segítségével megpróbálja túltenni magát ezen a nehéz időszakon. Ez sajnos azonban nem megy zökkenőmentesen.

A Recycle túlhypolt, és CG-vel agyondolgozott képsorai után a Pang testvérek egy sokkal egyszerűbb, ám talán okosabb filmmel rukkoltak elő. Már az első ránézésre látszik a két célcsoport, akiknek a filmet szánták, s akik nem teljesen fedik egymást. A Pang testvérek rajongói és Charlene Choi imádói nyilván két különböző réteget képeznek, hisz Charlene-t még soha nem láthattuk hasonló filmben. Az igazság az, hogy ez a választás kifejezetten jóra sikeredett, a fiatal színésznő szépen megállja a helyét ebben a számára idegen szerepben, még úgy is, hogy szinte az egész film csak körülötte forog, tehát ki kellett tennie magáért. Isabella Leong és Shawn Yue csak elenyésző szerepet kaptak, amiből ha akarták volna, akkor sem tudtak volna többet kihozni.

Az is jó húzás volt, hogy Oxide Pang már az elején elmondja a nézőnek, miről is van szó, megkímélve minket attól, hogy a huszadik percben rájöjjünk, hogy bizony itt személyiséghasadás áll a középpontban, de persze ez csak nekünk legyen egyértelmű, a film összes többi szereplőjének ne. Ezzel persze magának tette fel a lécet, hiszen így az ember végig azt várja, hol lesz a csavar, márpedig az van benne.

Hogy még egy kicsit újítsanak, a testvérek átmentek Thaiföldre, s az egész filmet ott forgatták le. Ez némileg kockázatos volt, hiszen az ottani filmgyártásra jellemző, hogy nagyon el tudnak rontani dolgokat, de ha sikerül valami nekik, akkor abból egész jó is kisülhet. Pang egy összeszokott kis csapatot kapott, akik messzemenőkig jól alkalmazták a thai horrorok sajátos technikáit, így egy a Bupah Rathree-hoz vagy a Dorm-hoz hasonló képi világú, hangulatos filmet hoztak össze.

Mindezek mellett ez egy kamaradarab, és az a rövidségén is látszik. Szerény véleményem szerint kísérleti film, amin kitűnik, hogy a Pang testvérek ki akarnak lépni egyrészt a rájuk ragasztott stílus, másrészt az Ázsiát uraló szellem-horrorok nyomása alól. Nem léptek nagyot, de azt jól. Nem esünk hasra tőle, de üdítő színfolt a mostani horrorpalettán.