belépés∆

Rebellion (Tung moon) (2009)

Rebellion

A cím sokat ígér, Herman Yau neve pedig garancia arra, hogy az ígéretek megvalósuljanak. Vagy mégsem? Ha ez a film 1997 előtt készült volna el, biztos nem az lett volna a lezárása, ami. Lehet, hogy eredetileg, a tervezett 2008-as bemutatás előtt sem így ért véget, azonban már egy ideje Hongkongban is Peking elvárásainak kell megfelelni, így egy igen hosszas harc következett a cenzorokkal. A bemutató majd egy évet csúszott, közben Yau-nak több másik filmje is bemutatásra került, ami abból a szempontból nem tett jót a Rebellion-nak, hogy a tavalyi bűnrossz Yau felhozatalból messze kitűnt volna, idén azonban korántsem. Ráadásul a pekingi cenzorok ugyan boldogok a befejezéssel, a mezei filmrajongó viszont biztos, hogy csalódott lesz.

 

Hol vannak már a 90-es évek közepének, végének sötét hangulatú triádmozijai, valamint a rendőröket nem éppen hízelgően lefestő darabjai (lásd Beast Cops)? Yau a mostani lehetőségekből igyekezett kihozni a legtöbbet és tulajdonképpen ez az igyekezet az, ami a leginkább figyelemre méltó. Teljesen másképp kell megfelelni ugyanis a cenzorok és a helyi közönség igényeinek. Yau egy fura megoldást választott. Igyekezett a legtovább csavarni azt a szálat, amivel a nézők kedvére tehet, a lezárást pedig kissé kurtán-furcsán, de a cenzorok egyetértő bólogatása közepette valósította meg.
A sztori egyetlen éjszaka eseményeit mutatja be. A lepukkadt városrészt immáron 20 éve ugyanaz a banda tartja uralma alatt, amit a nagyfőnök öt részre darabolt fel, az öt részt pedig öt, egymással keményen rivalizáló vezér vezeti. Kora este egyikük merénylet áldozata lesz, ráadásul a felesége épp Tajvanon tartózkodik, így amíg haza nem ér, addig bizalmasára, Po-ra ruházza át a pozícióját. Ezt persze senki sem nézi jó szemmel, mindenki egyből az amúgy éppen józanodó, szótlan Po-n keresztül igyekszik a saját pozícióját erősíteni. Miközben Po keresi a merénylőt, a 20 éve mesterségesen fenntartott béke úgy fest, atomjaira fog hullani.
Kezdjük azzal, hogy mik a jó összetevők a filmben. Nagyon tetszett annak a bemutatása, ahogy az öt főnök rivalizál, mindegyikük tisztában van vele, hogy az eddigi rend fel fog bomlani és igyekeznek a saját pozíciójukat erősíteni. Yau és Zexin ügyesen építette fel a jellemüket és motivációikat, mindegyikük teljesen különböző karakter, ráadásul nem egyforma erősek. Közéjük keveredik be a főszerepet egyébként eléggé sótlanul alakító Shawn Yue, akit olyan lazán játszik le Chapman To a színről, hogy azt öröm nézni. Egyébként a kisebb polgárháborúra emlékeztető triádcsata sem rossz, tulajdonképpen olyan, mint amire a rendezőtől számítani lehetett. Gyors, kissé kapkodós vágásokkal felturbózott, véres és kegyetlen, véleményem szerint jobban sikerült a megvalósítása, mint amit anno Andrew Lau produkált a Young & Dangerous-ban.
Az összképet azonban jópár zavaró momentum rontja le. Egyrészt nyilvánvaló, hogy meg kellett felelni a produkciót finanszírozó és a popsztárokat rendelkezésre bocsátó Universe kívánalmainak, de azért a női főszerepet alakító Elanne Kwong csöpögős balladáját egy ilyen filmbe belegyömöszölni több, mint röhejes. Yau a lehetőségekhez képest még a legjobb helyre illesztette bele (egyébként kétszer is felhangzik), azonban legalább valami pörgős nótát választhattak volna ez helyett. Szintén csalódás a máskor egész korrekt alakításokat prezentáló Shawn Yue, akit egyfajta torz John McClane-nként akartak alkalmazni bizalmasai, aki antihősként mindent megold, de Yue csak a józanodásig, meg a vagány öltözetig jutott (borostát már elfelejtett növeszteni). Ezúttal igazi akciójelenete sincsen, leszámítva egy kábé egy perces kis szösszenetet, végig olyan érzésem volt, hogy abszolút nem neki való ez a szerep.
Mégsem a fentiek okozzák a legnagyobb csalódást, hanem a cenzorokkal szembeni vereség. Ez már nem a sötét 90-es évek, ahol könnyedén le lehetett festeni a rendőrséget gyenge, erélytelen alakulatnak. Akárcsak az Underdog Knight-ban, úgy itt is propagandisztikus üzenete van a jelenlétüknek. „Ha ellenszegülsz nekünk, véged”. Kár ezért a szálért, sokkal érdekesebb lett volna az, ha valóban az öt egymásnak szegülő csoport zavarja le egymás között a csetepatét.
Magáért a sztoriért tehát nem érdemes leülni a film elé, viszont aki szereti Yau munkáit, annak kötelező darab. Az első nagyjából egy óra mindenképpen megéri, a rivalizálás bemutatása felettébb élvezetes. Valószínűleg értelmetlen, de azért bízzunk benne, hogy idővel a cenzorok sem fognak annyira fontoskodni.

iMDB

Előzetes

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Toward the Terra (Terra e...) (1980)

Toward the Terra (Terra e...) (1980)

Ezen az oldalon ritkán szoktuk kényeztetni az anime rajongókat. Bízom benne, ezúttal elnyerjük a tetszésüket, mert a kedvenc műfajuk egy igazi klasszikusa kerül terítékre.

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)iMDBWong Jing, a hongkongi film legtermékenyebb, egyben legtöbbet kritizált és vitatott alakja a gambling movie-k és a category III szoftpornók mellett leginkább a vígjátékok terén alkotott maradandót....

Broken Swords (Hiken yaburi) (1969)

Broken Swords (Hiken yaburi) (1969)

    iMDB   Főszereplők: Hongo Kojiro; Matsukata Hiroki Rendezte: Ikehiro Kazuo (1969, színes, 90 perc) Egy ifjú szamuráj rohan a kijelölt párbaj színhelyére és még időben érkezik, hogy győzelemre fordítsa a vereséget, de a tragédia azért őt is megérinti. Csakúgy, mint...

The Housemaid (Hanyo) (2010)

The Housemaid (Hanyo) (2010)

A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a személyes érdeklődésük középpontjában álló lényegi elemek megtartása...