IMDb

Hirokazu Kore-eda filmje, aki többek között a Nobody Knows-t és az After Life-ot rendezte. A NN-t nagyon szerettem. A hétköznapi élet valóságát nagyon elkapta Kore-eda mindkét filmben, olyan nómint egy szocio-dráma, bár inkább légies, mint sokkoló.
Egy szekta, miután mérget engedett Tokió csatornáiba, öngyilkos lesz, kivéve egy tagot, aki hamarabb lelép (Asano Tadanobu). A film, a szekta tagjainak hozzátartozóiról szól, akik évente találkoznak, a tónál, ahol a rituális öngyilkosság történt.
Ez a film ott kezdődik, ahol más filmeknek vége, s ott végződik, ahol más filmek kedődnek. A cím talán arról a távolságról beszél, ami a szektatagok és szertteik, vagy arról, ami csak a hozzátartozók között eleinte fennáll, aztán változik.
A filmben játszik még egy másik nagyon jó színész is, Susumu Terajima (pl.: Brother - főbelövi magát, Drive - aki beáll a punkok közé), aki nagyon elfoglalt színész, és mint szinte mindig, itt is nagyot alakít.