belépés∆

Blood and Bones (2004)

 

Blood and Bones (2004)
 

 

iMDB 

Kitano Takeshi egy vadállat, ösztönlény, érzelmek, kapcsolatok és lelkiismeret nélkül... legalábbis 2004-es szerepében, melyet Yoichi Sai nagy port felkavaró és a Japán Filmakadémia díjait elnyerő Blood and Bones című filmjében játszik.
A történet egy koreai bevándorló történetét dolgozza fel, aki kitartásának, céltudatosságának, és nem kevés agresszivitásának, vadságának köszönhetően talpon tud maradni, s a háború után újáéledő Japánban sikeres üzletbe tud kezdeni.

 

Blood and Bones (2004)

A film legnagyobb erénye mindenképpen Kitano alakítása, bődületesen nagyot játszik. Bár eddig nem minden filmje után éreztem úgy, hogy neki mindenképpen színészkednie is kellene a rendezés mellett, most egyértelművé vált, hogy bizony ehhez a mesterséghez is ért, s nem is akárhogy. Egyszerűen zseniálisan alakítja karakterét, ami bizony nem egy túl kedves és egyszerű szerep. Tényleg egy vadállatot kell megszemélyesítenie, amit annyira természetesen tesz, hogy gyanúm, az életben is bírhat hasonló attitűdökkel, ám a helyzet nem ennyire egyszerű. Az igaz, hogy kegyetlen és aggresszív, veri a családját, munkásait, az utóbbiakat a végletekig kihasználja, és uzsorakamtra ad kölcsönt szerencsétleneknek, de valahogy teljesen abszurd módon mégis megjelennek emberi, és igencsak értékes tulajdonságai, mégha néha egészen faramuci módon. Ilyen a munka, a kötelesség családja iránt, és talán még a szeretet is. Nagyon összetett személyiség, ritkán látni ilyet filmeken. Nem csak Kitanon van azonban a hangsúly. A család minden tagját megismerjük, s ami szerintem sokat segít ebben, hogy nem szálybarágósan ad elő a rendező, hanem csak finom utalásokkal. Mikor mutat egy megvert nőt, akkor nem nagyközeliben látjuk az arcát, hanem csak természetes távolságból, egy beszélgetés közben, hogy az ember meresztgetheti a szemeit, hogy most az tényleg monokli, vagy csak már megint félresikerült a smink. Vannak filmek, ahol két óra alatt képtelen az ember azonosulni a szereplőkkel, azok valahogy nagyon távoliak, feszínesek maradnak. Ebben a filmben elég 2 perc, hogy szinte teljes mélységében megismerjük őket.

 

 

Blood and Bones (2004)

A másik nagy erény az, ahogy végigkísérhetjük Japán újáépülését és gyors fejlődését a háború után, s az egészet mintegy háttérként, különösebb mondanivaló nélkül. Az egész film mikrokörnyezete - az egész történés szinte egy házsarkon és három házban játszodik -  alig változik, ám az emberek, az utca, a ruházat annák inkább.
Ez a film nem dráma, hanem tragédia, sőt a végén szűrődik bele egy kis tragikomédia is. A belehelyezkedést gyönyörű képek, és rengeteg keringő segíti, ami az aláfestőzene többségét jelenti. A színészeket nem lehet eléggé dícsérni, és sok ismerős arccal is találkozhatunk benne. Mindenképpen elsőrangú alkotás, megtekintése kötelező.

 

 

Hozzászólások   

#1 Guest 2006-06-16 13:10
Nem akarok lehúzni egy filmet, amit nem néztem végig (másfél óra után nem bírtam tovább és abbahagytam), pláne hogy Manunak annyira tetszik, de azért azt kétségbe vonnám, hogy elsőrangú alkotás és hogy megtekintése kötelező. A jellemeket tényleg könnyű megismerni, de csak mert elég sekélyesek, tipikus vonásokból vannak összerakva. Kitano az erőszakos, de munkás férj, kábé az minden szerepe, hogy tízpercenként megerőszakol (vagy néha csak simán megkettyint) valakint. Felesége gyenge és szolgáló típus. A fiú, aki visszatér egy időre a halgyárba, a Wong Kar-Wai filmek szereplőihez hasonló laza selyemfiú.
Lehet, hogy jó korrajzot ad, de a mellé unalmas és kaotikus a cselekménye (története másfél óra alatt nem nagyon bontakozott ki). Én csak Kitano-fanoknak vagy olyan történelmi érdeklődésű embereknek ajánlanám, akik egyrészt ismerik a történelem ezen szakaszát (mert a film semmit nem mond el, inkább csak utalgat), másrészt a díszletek hitelessége és szépsége leköti a figyelmüket két és fél órára.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Time and Tide (Seunlau ngaklau) (2000)

Time and Tide (Seunlau ngaklau) (2000)

 IMDb Tsui Hark miután teljesen feleslegesen átment az USA-ba, ott találkozott Steven Seagallal, na és néhány amcsi producerrel, akik miatt legyártott két teljesen pocsék filmet, hazatért és összedobta ezt az akciómozit. Célja egyértelműen látszik: a csorbát...

Failan (2001)

Failan (2001)

  iMDBTúlságosan beharangozták nekem ezt a drámát, túl sokat vártam tőle és túlságosan tetszett az első fél óra a többi részhez képest. Most visszagondolva azonban nagyon jó kis film ez, Cecilia Cheung rajongóknak pedig kötelező darab,...

Confession of Murder (Naega Salinbeomida) (2012)

Confession of Murder (Naega Salinbeomida) (2012)

  Dél-Korea, - bár a filmjeik mást sugallnak - egy viszonylag biztonságos ország, ha hihetünk a bűnözési statisztikáiknak. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi évtizedekben olyan bűnelkövetési formák is megjelentek az országban, amelyek korábban...

A True Mob Story (Lung joi kong woo) (1998)

A True Mob Story (Lung joi kong woo) (1998)

A True Mob Story (Lung joi kong woo) (1998)iMDBA 90-es évek közepén, az „aranykor” elmúltával a hongkongi filmnek a triádok világának „romantikus” bemutatása adott új lökést. Számtalan, hasonló témát feldolgozó film készült ekkoriban Andrew...