A legenda kezdete, az első Zatoichi film 1962-ből, amit még 25 másik követett 1989-ig. Mindegyikben Katsu Shintarô játssza a főszerepet, és Japánban annyira összefort Zatoichi karaktere a színésszel, hogy sokáig nem hitték, hogy készülhet újabb film. Jellemző, hogy Takeshi Kitano volt olyan bátor - vagy öntelt -, hogy 2003-ban készített egy Zatoichi filmet (és a főszerepet is eljátszotta), amely az első és egyetlen színes film.
Zatoichi egy vak férfi, aki masszőrként dolgozott, ám gyűlöli, amikor fogyatékossága miatt lenézik, és ezért addig gyakorolta a kardvívást, amíg igazi mesterré nem vált. Vándorló életmódot folytat, a filmben gengszternek nevezi magát, de mégis van valami, ami megkülönbözteti a gengszterektől, egy erkölcsi kódex. Egyáltalán nem egy vándorló szent azonban, ravasz és kihasználja az embereket. a The Tale of Zatoichiben egy klasszikus szamurájfilm-alapsztorit kapunk (ami valószínűleg 1962-ben még nem volt olyan klasszikus és megszokott... ^^): két ellenséges gengszterbanda marakodik a városon, és mindkettő megpróbál egy erős szövetségest szerezni a végső háborúhoz. Az egyik bandához Zatoichi szállásolja be magát, és jókat kajál a banda pénzén, napközben meg pecázik, a másik banda pedig egy szintén kiváló kardforgató mestert bérel fel, aki állandóan piál, és halálos beteg. A két banda ugrásra kész, ár csak az alkalmas pillanatot várják, Zatoichi és a másik szamuráj azonban összebarátkozik, és jól megértik egymást. Azonban az eseményeknek nem lehet gátat vetni...
Látszik a filmen, hogy nem mai darab: nem sokat ad a látványra, harcokkal sem szórták tele a filmet
(Zatoichi összesen kétszer használja a kardját, és egyik esetben sem sokkal hosszabb ideig, mint a 2003-as Zatoichiben a szamurájjal vívott harc során), a jellemek viszont összetettek, pontosan kidolgozottak, és minden jelenetnek súlya van. A filmnek sajátos, nagyon visszafogott humora van, ami Zatoichi karaktere körül jelentkezik. A film végétől egy kicsit féltem, nehogy sablonos legyen (még ha ő is a sablon, amit azóta sok film másol), de pozitívan csalódtam. Remek film ez.
Végül egy kis összehasonlítás a Kitano-féle Zatoichi-vel, amit sokan láthattak. Nincs jobb közülük, mindkettőnek máshol rejlik az erénye. A Kitano-féle film a látványra gyúr, és nem hiába, gyönyörű szép is lett (nemcsak a harcok). A ritmikusan dolgozó parasztok, a muzsikáló eső és más hasonló jelenetek is zseniálisak és valami pluszt adnak a filmhez. Zatoichi karaktere azonban kevesebb színnel festett, mint a The Tale of Zatoichi-ben, és a történet is egyszerűbb talán, ezért bár a Kitano-félét láttam előbb (és többször), mégis értem és átérzem, amikor azok, akik már megszokták a régi Zatoichit, azt mondják, hogy "jó ez az új film, szép is, de mégsem az igazi Zatoichi". Egyszóval egyiket sem érdemes kihagyni. ^^
| 
.shawlogonsp_92.jpg)
Hozzászólások
Nem a Takeshi Kitano- féle Zatoichi film az egyetlen színes.
A Katsu Shintaro-féle Zatoichi sorozat már a harmadik résztől kezdeve nem fekete-fehér.
Nekem mind a 26 rész megvan, szerencsére.
Üdvözlettel: Henrik
Bár egy kicsivel több akciót vártam, ennek ellenére nagyon tetszett ( még a kedvesem is végignézte velem, ami ÓRIÁSI eredmény) , Ő így összegezte: Nem volt rossz, ...ami nálam annyit jelent hogy nagyon jól sikerült. A karakterek hibátlanok, az ember nem tud haragudni a főhősre, pegis lássuk be az elejétől a közepéig nagyon hülyére vesz mindenkit a saját érdekében( pénz, kaja...)
Sajna csak a 3 és a 7 van meg, de megnézem azokat is , legfeljebb majd beszerzem a többit is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.