imdb

A Focus ismét egy amerikai filmlegenda lerombolása. A '90-es évek végén azzal a techikával hódított egy Blair Witch Project című film, hogy a teljes valószerűség képzetét próbálta kelteni a szereplők kezébe adott kamerával, mintha az egész film egy amatőr felvétel lenne, tehát valós eseményeket szemlélnénk. Persze akkor emellé egy iszonyat nagy hype is csatlakozott, de ez már más téma. Három évvel a BWP előtt a Focus ugyanezt az öteletet vetette be, bár a történet teljesen más.

Kanemura tipikus japán otaku, a szenvedélye pedig hogy speciális adóvevőkkel belehallgat mások telefon-, rádió-, s minden egyéb, az éterből fogható beszélgetésébe. Egy stáb beszervezi, és interjút készít vele egy showműsornak, s ezt a felvételt kísérhetjük végig az operatőr kameráján keresztül - aki mindent rögzít - magát az interjút, illetve annak megbeszélését is. Érdekesség, hogy a DVD-n bizonyos alkalmakkor volt egy alternatív kameranézet, ami olyan szűrőt használt, mintha a TV-ben néznénk a már felvett és megvágott műsort. Az egész felvétel nagyon feszült, mivel Kanemura igazi otakuhoz méltón rettentő zárkózott, s mivel teljesen magányos, ezért senkiben sem bízik. Ez sokszorosan igaz a műsorvezetőre, aki az előzetesen megbeszélt forgatókönyv ellenére egyre inkább, s egyre erőszakosabban szeretne beleásni otakunk magánszférájába.

Asano elképesztően játszik, de ezt felesleges mondanom, s a másik két színész, a műsorvezető és asszisztense is zseniális, az operatőrt viszont egyszer sem látjuk. A film minden mozzanata nagyon hatásos, mivel a felvételnek köszönhetően szinte 100%-osan az események részesei lehetünk. A legdinamikusabb érzés a már fentebb említett feszültség, ami szép lassan fokozódik, aztán pedig robban egy szépet. A film egyébként afféle szösszenet, nem ér fel egy egész estés mozival, amolyan novella, de annak tökéletes. Tökéletes bizonyítéka, hogy kevés szereplővel, kevés pénzből is lehet jó filmet forgatni, csak ötlet és egy kis bátorság kell hozzá.