Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Love on Sunday (Koi suru nichiyoubi) (2006)
2008. január 01. kedd, 19:07 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 2 szavazat )
A válasz egyszerű, nagyon sokat. Fogott egy szimpla, fordulatoktól mentes sztorit, emberi, szerethető karaktereket (ad abszurdum néhányan akár magukra is ismerhetnek bennük) és sikeresen ragadta meg az ilyen filmhez remekül illő hangulatot. A történet egyszerűbb nem is lehetne. A főhőse Akira, egy diáklány, aki a suli befejezése utáni nap délben elköltözik a városból, hogy szüleit kövesse Tokyo-ba, előtte azonban még szeretné bevallani érzelmeit osztálytársának, Nao-nak, akivel gyerekkora óta jó barátságban van, azonban mindez nem olyan egyszerű. Remek tervet eszel ki azért, hogy legyen alkalma kinyilvánítania az érzelmeit, azonban Nao a megbeszélt helyre Tamaki-val, az osztály körülrajongott lány tanítványával állít be, aki állítólag szerelmes a fiúba. Innentől pedig kezdenek igencsak összesűrűsödni az események.
A sztori tehát jópofa, ráadásul nagyszerű mellékszálakat főztek bele (ezek egyike egy iskolai „legenda”), finom, aranyos humorral tálalják az egészet és mindezzel együtt is a sztori abszolút realista, simán megtörténhetne bárhol. Külön meg kell említeni a zenéjét, ami abszolút telitalálat. Egyrészt hangulatos jpop dalokat tettek bele, amiknek a szövege beleillik a történetbe, másrészt egy vidám zongoradarabbal bolondítják meg helyenként a filmet, tovább fokozva az amúgy is szuper hangulatot.
Ami viszont ennél is jóval fontosabb az az, hogy tökéletes érzékkel mutatja be a rendező a jellegzetes tinédzser gondokat és a néhány dologban már nagyon is felnőtt, helyenként azonban még igencsak gyerekes szereplőket, akik egyrészt nagyon tétovák az érzéseikkel kapcsolatban, másrészt viszont amit kitalálnak, ahhoz hihetetlen koncentrációval igyekeznek végigvinni.
Hiroki tehát egy remek rendező, aki ha olyan témához nyúl, amiből remek darabot lehet kihozni, azt képes is megvalósítani. Főleg ennek tudatában érdekes a számomra, hogy vajon hogy sikerült neki egy olyan rettenetes filmet kiadnia a kezei közül, mint a L'amant volt. Nézzük azonban a dolog pozitív oldalát, azt a filmet hagyja ki mindenki, viszont ezt igyekezzen megszerezni, mert egy szuper tinédzserfilm, aminek nem is elsősorban a sztorija, hanem a hangulata az, ami magával ragadó és hosszú ideig emlékezetes.
| Ismertetők - Japán |
Minél több filmjét látom, annál inkább nem tudom hová tenni Hiroki Ryuuichi filmrendezőt. Filmjei rendszeres szereplői a különféle filmfesztiváloknak világszerte, nevéhez pedig olyan, nemzetközileg is elismert alkotások fűződnek, mint a Vibrator, vagy éppen a sok rövid epizódból álló Female egyik darabja. Mindezek mellett azonban nem hazudtolja meg a gyökereit sem, hiszen pályafutását rengeteg pornográf v-movie-val kezdte és még mostanában, befutott rendezőként sem riad vissza az ilyen témájú filmek készítésétől, lásd I am an S&M Writer, L'Amant, vagy éppen 2007-es dokumentumfilmje, a Bakushi, ami a „bondage” fetisizmust igyekszik bemutatni. Na de mit tud kezdeni egy ilyen beállítottságú rendező egy tipikus tinédzserfilmmel?
A válasz egyszerű, nagyon sokat. Fogott egy szimpla, fordulatoktól mentes sztorit, emberi, szerethető karaktereket (ad abszurdum néhányan akár magukra is ismerhetnek bennük) és sikeresen ragadta meg az ilyen filmhez remekül illő hangulatot. A történet egyszerűbb nem is lehetne. A főhőse Akira, egy diáklány, aki a suli befejezése utáni nap délben elköltözik a városból, hogy szüleit kövesse Tokyo-ba, előtte azonban még szeretné bevallani érzelmeit osztálytársának, Nao-nak, akivel gyerekkora óta jó barátságban van, azonban mindez nem olyan egyszerű. Remek tervet eszel ki azért, hogy legyen alkalma kinyilvánítania az érzelmeit, azonban Nao a megbeszélt helyre Tamaki-val, az osztály körülrajongott lány tanítványával állít be, aki állítólag szerelmes a fiúba. Innentől pedig kezdenek igencsak összesűrűsödni az események.
A sztori tehát jópofa, ráadásul nagyszerű mellékszálakat főztek bele (ezek egyike egy iskolai „legenda”), finom, aranyos humorral tálalják az egészet és mindezzel együtt is a sztori abszolút realista, simán megtörténhetne bárhol. Külön meg kell említeni a zenéjét, ami abszolút telitalálat. Egyrészt hangulatos jpop dalokat tettek bele, amiknek a szövege beleillik a történetbe, másrészt egy vidám zongoradarabbal bolondítják meg helyenként a filmet, tovább fokozva az amúgy is szuper hangulatot.
Ami viszont ennél is jóval fontosabb az az, hogy tökéletes érzékkel mutatja be a rendező a jellegzetes tinédzser gondokat és a néhány dologban már nagyon is felnőtt, helyenként azonban még igencsak gyerekes szereplőket, akik egyrészt nagyon tétovák az érzéseikkel kapcsolatban, másrészt viszont amit kitalálnak, ahhoz hihetetlen koncentrációval igyekeznek végigvinni.
Hiroki tehát egy remek rendező, aki ha olyan témához nyúl, amiből remek darabot lehet kihozni, azt képes is megvalósítani. Főleg ennek tudatában érdekes a számomra, hogy vajon hogy sikerült neki egy olyan rettenetes filmet kiadnia a kezei közül, mint a L'amant volt. Nézzük azonban a dolog pozitív oldalát, azt a filmet hagyja ki mindenki, viszont ezt igyekezzen megszerezni, mert egy szuper tinédzserfilm, aminek nem is elsősorban a sztorija, hanem a hangulata az, ami magával ragadó és hosszú ideig emlékezetes.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Love in Disguise (Lian ai tong gao) (2010)
Az elsőfilmes rendező, Wang Lee-hom a legkevésbé sem idol-mozifilmet akart készíteni, ám a legszélesebb közönséget megcélzó romantikus vígjátéka, a Love in Disguise épp személye miatt lett mégis az.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.