Így van, feltételezésem szerint a célközönség egyértelműen a „perverz taták” köreibe tartozó úriemberek lehettek. Hiroki már korábban is készített jópár „érdekes” témát feldolgozó filmet, aminek idősödő úriemberek voltak a főhősei (lásd a fent már említett I am an S&M Writer, vagy éppen a Teacher, Don't Turn Me On), de talán ebben ment a legmesszebbre. A „lányrablós” sztorik mindig is népszerűek voltak a japán filmesek körében, de azon filmek szánalomra méltó főhősei tettek is valamit azért, hogy nőhöz jussanak (lásd Perfect Education filmek). A L'amant hősei esetében még erről sincs szó, a lány szó szerint házhoz jön.


Akkor jöjjön is a sztori kicsit bővebben. Adott tehát egy 17 éves lányka, aki miután a hátára tetováltat két szárnyat, ki tudja miért elvállal egy szerződést, mi szerint 3 középkorú, idősödő úriember szeretője lesz egy éven keresztül. Egy napon azonban az egyik osztálytársa is megpróbál a közelébe férkőzni (félreértés ne essék, egy lányról van szó), valamint egy moziban bekövetkező sajnálatos esemény is beárnyékolja a békés és unalmas hétköznapokat.


A legnagyobb problémám a filmmel kapcsolatban az, hogy nincs benne kifejtve semmiféle indíték, hogy ki mit miért is tesz. Miért vállalja a lány azt, hogy a három fickó kedvére kiélje magát rajta? Nincs rá válasz, csak találgatni lehet. Miért nem tűnik fel senkinek, hogy a lány ebbe a helyzetbe vezette magát? Nincs rá válasz, ami főleg annak tükrében érdekes, hogy még a saját anyja se nagyon kutakodik utána. Mit akar tőle az osztálytársa? Egy kétértelmű pillanatot leszámítva erre se kapunk választ. Ugyanúgy a főszereplők egyikén sem látni semmiféle érzelmet a film során, mindenki „csak úgy” teszi a dolgát (leszámítva a film legvégét). Vajon így volt ez a forrásul szolgáló mangában is, vagy ott megtalálható némi magyarázat is a fenti kérdésekre? Ki tudja...


A történet tehát annyira kong az ürességtől, hogy az már fájdalmas. Míg Kim Ki-duk Rosszfiújában egy ehhez hasonló szerződés aláírása és annak következményei húsbavágó realizmussal voltak ábrázolva, ebben a filmben még egy sima szoftpornó drámaiságát sem érik el a jelenetek. Apropó, „erotika”. A film ezen a téren is gyengusz, csak sugallják és szóban ecsetelik a dolgokat, látni nagyon keveset láttatnak. Ami tartalom van a filmben, az olyan jellegzetesen „perverz tatás”. A három idősödő úriember vezényli a lánykát, hogy éppen mit csináljon, ő meg mint a gép, végrehajtja az utasításokat. Fantasztikus...


Szóval ez a film annyira művészi és annyira el van szakadva a valóságtól, hogy az átlagos földi halandó számára értékelhetetlen. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit is emlékezetes belőle, az az egyébként is eléggé „perverz tatás” külsővel bíró Osugi Ren, aki a rendező jópár másik filmjében is szerephez jutott, itt meg egy afféle „Kitanós” napszemüvegben létezik és sokszor minden szó nélkül fogja a lányt, hogy szórakozzon vele egy kicsit. Rajta kívül még Taguchi Tomorowo, Murakami Jun, Andou Nozomi és Maeda Ayaka játszotta a többi főbb szerepet. Mivel egyikük sem tartozik a nagy nevek közé, így még azt sem lehet mondani, hogy valamelyik sztár miatt érdemes lenne végigszenvedni azt a másfél órát, ami csak és kizárólag „perverz taták” számára lehet érdekes.