Super Car Criminals (Chaak gung ji) (1999)
A 80-as évek hopping vampire hullámát elindító Ricky Lau ezen filmje kissé becsapós. A cím alapján arra lehetne számítani, hogy egy igazán látványos, sok-sok autós üldözést és ritka sportkocsikat felvonultató blockbustert kapunk. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nagyon is behatárolt költségvetésből kell mindezt leforgatni? A végeredmény így is nézhető lesz, de mégis marad a nézőben némi hiányérzet...
A sztori egyszerűbb nem is lehetne. Adott egy luxus- és sportkocsikra szakosodott autótolvaj banda, akik a Hongkongban elkötött verdákat egy kínai orgazdán keresztül adják el Kínában. Mi sem természetesebb annál, minthogy van közöttük egy beépített zsaru is, aki tudja a feladatát. De képes lesz-e végrehajtani?
Akciófilmnél nem nagyon illik belekötni a sztoriba, hiszen a legtöbb nézőt úgysem a logikai buktatók, hanem a látvány és hangulat miatt ül be rá a moziba. Azonban itt a szokásos kliségyűjtemény mellett a tolvajbanda vezetőjének viselkedése jócskán eltér az „elvárttól”, még véletlenül sem úgy reagál a dolgokra, mint egy bűnöző. Hasonlóan gyengécske a banda többi tagjának ábrázolása is, mind a „perverz” férfiúé (akinek perverzitása abban merül ki, hogy egy bulin több nővel is megismerkedik), mind a szerencsejáték függőé, aki haláli nyugalommal veszíti el a százezreket. Egyedül a beépített rendőr figuráját igyekeztek kicsit jobban kidolgozni, de mivel ez a karakter is időtlen idők óta az akciófilmek sablonfigurája, így nem sok újat sikerült belőle sem kihozni. Van még mellettük szeleburdi lányka is, aki keveri kicsit a szálakat, de nem zavar túl sok vizet.
Ezzel nagyjából fel is soroltam az összes szereplőt, rajtuk kívül egy Lamborghini, egy Ferrari (kettős szerepben!!!), pár Porsche, néhány BMW és Mercedes szinesíti még a képet egy kicsit. Valószínűleg nagyon vigyáztak a kocsikra, hogy épségben visszaadhassák őket az autókölcsönzőknek, mert 30km/h-nál gyorsabban egyikkel sem furikáztak, tehát olyasmi látványra, mint amit az Initial-D nyújtott, ne számítson senki se. Akciójelenetként ehelyett van két bunyó, amiket érdekes filmezési technikával vettek fel, valószínűleg amiatt, hogy Michael Wong és Louis Koo nem annyira kulturált kung-fuját elrejtsék a nézők elől, valamint a zárójelenet során egy hosszas lövöldözést is végignézhetünk, ami leginkább úgy néz ki (és ami fontosabb, úgy hangzik), mint egy paintball csata, igazi fegyverropogás helyett csak pukkantgatás van, de az aztán százszámra.
A színészi gárdán belül az egyetlen nagyobb név az akkoriban még azért nem annyira elismert Louis Koo, a többiek az általában megbízható mellékszereplőket alakító emberek közül kerültek ki. Roy Cheung azért ezúttal sem rossz, Paul Chun hozza a tőle megszokott komikus figurát, Michael Wong szokás szerint sokat vartyog angolul, Simon Lui ezúttal is vöröses üstökkel bóklászik mindenfelé, Yoyo Mung pedig csinos. Ennyi, de semmi több.
Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy ez egy igazi B film, annak minden szépségével és átkával együtt. Elég csak ránézni a poszterre és a borítóra, amin olyan autók láthatóak, amik a filmben nem, ez mindent elmond arról, mi is vár a nézőre. Élvezetesnek nem mondanám, sablonosnak annál inkább, de pont emiatt szórakoztató. Ennyi klisét bezsúfolni az alig több mint 80 percbe nem akármilyen teljesítmény!
iMDB