Ázsiafilm

iMDB

Ez a film egy sokszereplős és a szereplők közti szerteágazó kapcsolatokat (is) bemutató alkotás egy hányatott sorsú orvos történetéről. A főhős dr. Lau Mack, a zseniális ötleteket és megoldásokat ismerő doki, aki nem egy nagynevű klinikán gyógyít, hanem egy lepukkadt lakásban bérel szobát rendelője számára. Egykori iskolatársa viszont neves orvos egy klinikán, azonban nincs ekkora tudása, mint Mack-nek, ezért a nagy horderejű műtétek előtt mindig tanácsot kér tőle, amit Mack szívesen meg is ad neki, azzal együtt is, hogy tudja, hogy semmi dicsőség nem jár érte. A neves orvos egyik asszisztense azonban elmegy tanoncnak Mack-hez, aki hamarosan egy kemény diónak ígérkező pácienst bíz rá, mondván, hogy ezen a páciensen fogja megtanulni, milyen érzés orvosnak lenni. Rajtuk kívül megismerhetjük még Mack különféle pácienseit, hajléktalanokat, prostituáltakat, valamint egy félnótás rendőrt, aki beleszeret az egyik prostituáltba, aki természetesen szintén Mack kezeltje. A történetben még fontos szerepet tölt be egy Bao nevű professzor, aki hatalmas orvosi felfedezést készül bemutatni, de egyedül Mack hisz benne, valamint hogy a szálak tovább bonyolódjanak, a neves orvos felesége és Mack közötti kapcsolatra is fény derül. Persze velük még nem merül ki a jelentősebb szereplők tárháza.

Chi-Ngai Lee filmje (ő készítette a többek között Lost & Found-ot és a Magic Kitchen-t is) nagy sikert aratott készítésének évében Hongkongban. Ennek tudatában az első fél órát nézve folyamatosan azon gondolkodik a néző, hogy vajon miért is. Tony Leung ugyan remekel a címszerepben és több, amerikai mérce szerint biztosan politikailag inkorrekt poént is eldurrogtat (pl. az egyik jelenetben az ebben a filmben debütáló Gigi Leung testmagasságát figurázza ki), de a történet eleinte nem sok különlegességet hordoz. Aztán ahogy egyre inkább megismeri a néző a szereplőket és ezt a világot, úgy kezdi egyre jobban megérteni, mit is szerettek ezen a filmen a hongkongi nézők.

A rengeteg szereplő között mindenki találhat szimpatikusakat magának, a finom humor és a helyenként megható jelenetek pedig kellemes atmoszférát teremtenek. A film alapvetően vígjáték, de abszolút nem harsány, a humorát tekintve leginkább a The Uchoten Hotel finom poénjaihoz tudnám hasonlítani. Aki szereti Tony Leung játékát nézni, annak mindenképpen ajánlott a megtekintése, de rajta kívül Lau Ching-Wan is jól alakítja a kicsit ütődött nyomozót. A színészektől eltekintve néhány poén is nagyon jól el lett benne találva, főleg a keresztény templom bemutatása tetszett, valamint a film vége felé egy műtét során a Tony Leung által előadott gegparádé is említésre méltó. A finom, némileg visszafogott vígjátékok kedvelői számára tehát ez a film egy jó választás lehet. A mozis plakát ne tévesszen meg senkit, ennek a filmnek semmi köze a Cat. III kategóriához és nem is annyira könnyed, mint amennyire a poszter sejtetni engedi.