iMDB 

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szuperhős-filmek virágkorukat élik manapság. Bár a vezető szerep e tekintetben az USÁ-tól elvitathatatlan, azért a világ többi országának filmipara is úgy döntött, hogy nem marad ki a buliból. Így történt, hogy Superman, Pókember és Denevérember mellé szépen lassan felsorakozott Casshern Japán részről, Krrish indiai oldalról és Mercury Man Thaiföld képviseletében. "Nincs mit tenni, haladni kell a világ folyásával, fel kell venni a kesztyűt, meg kell mutatni, hogy nálunk is teremnek belevaló gyerekek!" - gondolhatta egy filippinó producer, s összeállított egy stábot, melynek célja a fülöp-szigeteki szuperhősök életre keltése lett.

Superruci

2075-ben a Fülöp-szigetek feletti uralmat egy véres kezű diktátor gyakorolja, akinek hatalmát csak egy, Super Noypi névre keresztelt, különleges képességekkel megáldott tagokból álló csapat tudta volna megtörni, ám ők mind odavesztek egy csatában. Hogy a békés népet felszabadítsák, az ellenállók utolsó csoportja visszaküld a múltba, azaz a mi jelenünkbe egy fiatal, ám annál halálosabb harcművészeti tudással rendelkező lányt, hogy készítse fel a csapatot és gyerekeiket a jövendő háborúra. Éppen időben érkezik, ugyanis a fiatalokért, akik még egyelőre békésen élik a tinédzserek életét, már elindultak a diktátor emberei is, hogy eltegyék őket láb alól.

Szuper-noypi-szülők

Be kell vallanom őszintén, hogy eddig köszönő viszonyban sem voltam a filippínó mozival, úgyhogy saját keretei között nem tudom értékelni a filmet. Az könnyen lehetséges, hogy vannak jó fülöp-szigeteki filmek, de azt most meg kell mondanom, hogy ez nem az volt. Bár a film két nagy egységből - egy tipikus tini vígjátékból és egy akció/sci-fi-ből tevődött össze - mindkét részre elmondható, hogy teljes mértékben nélkülözték az eredetiségnek még a morzsáját is. Az alkotók olyan pofátlanul loptak igazi klasszikusnak számító filmekből, hogy még én is belepirultam. Volt ebben Terminátor (akinek nem esett volna le, az alapsztori egy-az-egyben onnan lett lopva, de ezen túl nem egy megoldást átvettek a Halálosztótól), Gyűrűk Ura, de szinte pontosan lemásoltak egy jelenetet a Ghost in the Shellből is. Maga a csapat természetesen a Fantasztikus Négyes alteregójára sikeredett, csak a képességek lettek kicsit mások (na nem nagyon, csak egy picit)

Szuper-noypi-tinik 

Egyébként a tini vígjáték részen még jót is lehetett szórakozni. Volt egy-két kellemes poén, az előadásmóddal és színészi játékkal sem volt gond, jók voltak a karakterek, tehát összességében el lehetett rajta vegetálni. Az akciók és a látványelemek viszont - annak ellenére, hogy a nálam hozzáértőbb emberek szerint filippínó viszonylatban egész pofásra sikeredtek - sajnos botrányosan rosszak voltak. A kosztümök a '70-es éveket, a CG animációk pedig a '80-asokat idézték. A nyilvánvaló bakikról csak annyit, hogy amíg az alkotókat nem zavarta az, hogy egy autó pléhlemeze nem képes megállítani egy golyót, arra odafigyeltek, hogy mikor ugyanez a gépkocsi felborult, jól látszódjon, hogy ömlik belőle a benzin, mielőtt felborult. Egyébként ez jellemző volt a film egészére is. Egyik pillanatban precízen kidolgozott, a másikban viszont banálisan összetákolt (sajnos ez utóbbiból volt a több).

Ha nem számított volna némileg egzotikumnak, nyilván kikapcsoltam volna a bevezető jelenetek után. Ám így tovább néztem, s azt kell mondanom, nem teljesen bántam meg, hogy rászántam két órát az életemből. Egyrészt gazdagabb lettem egy tapasztalattal a világ filmgyártása tekintetében, másrészt, mivel vonzódom egy kicsit a trash filmekhez, néhol egész jól szórakoztam. Így hát nem szeretnék elrettenteni senkit a Super Noypi-tól, de kérettetik erős fenntartásokkal leülni ezen alkotás elé.