belépés∆

Nemuri Kyoshiro - TV Special 2: Conspiracy in Edo Castle (Nemuri Kyoshiro Burai Hikae) (1993)

Nemuri Kyoshiro - TV Special 2

Az ASAHI TV társaság folytatta a felújított történteket, hogy életben tartsa Japán egyik legnépszerűbb filmfolyamát. Az érdeklődés fenntartására hozzányúltak ahhoz a részmozzanathoz, amelyik eddig  meglehetősen homályba burkolózva maradt a sagán belül. Ez sokáig szándékos volt az eredeti alkotó részéről. Shibata Renzaburo ritkán hagyott felvillanni egy-egy részletet Nemuri fiatalkorának eseményeiből, pedig számos elem szorult volna magyarázatra. Ezúttal a szokásosnál több részletre derül fény, de marad még rejtély bőségesen.

Háromévi önkéntes száműzetés után a csapongó életvitelű ronin újra Edo felé veszi az útját. Alig tér vissza a fővárosba, máris belekeveredik az új sógun házassága körüli politikai ármánykodásokba, pedig a gondolata is távol áll tőle. Természetesen asszony van a dologban. Egy kémnő, aki nem képes teljesíteni a megbízói által rárótt feladatot, elképesztően hasonlít Nemuri néhai édesanyjára. A ronin ezért párfogásába veszi, pedig a hölgyre immár két politikai párt fenekedik. A szálak visszavisznek a múltba, és hősünk nem várt, nem kívánt találkozásra kényszerül. Feltépődik a múlt legnagyobb sebe, de vajon gyógyítható-e?

 

Az anya sírjánálAz este nem biztonságos

Az alkotók ezúttal Inoue Akira rendezőt húzták elő a talonból, aki már többször maradandót alkotott az eredeti sorozatban. Az ő nevéhez fűződik az áttörést hozó Nemuri Kyoshiro 4 - At Bay mozi, ami igazából elindította a sikerhullámot. Inoue mindig többet látott a történetekben, mint szokványos kalandokat. Nála lélektanilag összetett, társadalombírálattól sem mentes, vizuálisan kiválóan megkomponált mozikat kaptunk. Ez szerencsére mit sem változott.

Elbűvölő. Végig ez a jelző járt az eszemben, mialatt a filmet néztem. Elsősorban a képi világára vonatkozik, mert nem egyszerűen csak színpompásan kiállított, lefilmezett alkotást tálalnak fel a nézőnek. Az említetteken túl végig érződik a misztikumot sugalló kameramozgatáson, a helyenként balettszerű koreográfián, a láthatóan nem valódi, de erős érzelmi behatást keltő tájképeken, hogy gondosan kimunkált, nem "egy a sok közül" epizódnak szánták ezt a részt. Szerintem Kenji Misumi kedvelt felfogása, miszerint "a táj beszél helyettem" itt könnyen tetten érhető, a rendező ezen módon fejezi ki belső gyötrelmeket. Főhősünk gyermekkorának borzasztó traumája, annak feldolgozatlansága, társadalmi kitaszítottsága, és a mindezekből eredő cinikus viselkedése eddig még soha ilyen jó képi világot nem kapott. Ezúttal magyarázatot nyer, hogy honnan van a mesteri vívótudása, miért kísérik megkülönböztetett figyelemmel a ténykedését a felsőbb körök, mi okból tud olyan jól eligazodni az előkelőek világában, és miért annyira magányos, mi fűti, mi hajtja.

 

Egy jóbarát halálaMókás és veszélyes

Merőben új elem a szerelem kérdése. Eddig bizony gátlástalanul kihasználta a nőket, sőt, dicsekedett vele, hogy általuk csak a hús öröme érdekli. Legfeljebb a rokonszenvesebbeket igyekezett távoltartani magától, tudván, rosszul végzi az, aki hozzá közel áll. Az elkerülhetetlenül felbukkanó szerelem itt érdekes pszichológiai összetevőként jelenik meg. A politikai vonulat sem közhelyes. A láthatatlan hatalom vonzása, a velejáró sötét lelkület, a manipulálás perverz örömének bemutatása igazán hiteles. Az összetettség nem megy át moralizálásba, unalomba sem fullad a mozi. Bár az előző résznél kevesebbszer kerülnek elő a katanák, de amikor Nemuri sötét sziluettje feltűnik a képen, már tudható, mesteri harc következik. Az ilyen színrelépései kifejezetten kísértetiesek, melyeket többnyire kékes ködben, baljós világításban mutatnak. ("Íme, a sötét igazságosztó.") Ebben is pluszt ad a rendező, mármint a valóság és az erkölcsi tartalmat hordózó, szürrealista képek magabiztos elkülönítésével. A Destiny's Son minden bizonnyal komoly hatást gyakorolt rá. Akik látták az említett filmet, rá fognak ismerni a beállításokra, és az eredeti képek továbbfejlesztett változatait sem lesz nehéz megtalálniuk a történet során. A színészi játék mondhatni parádés. A rideg, a hatalomért mindent feláldozó politikus, a veszélyes bohóc, a szenvedő szamuráj, a beteg menyasszony, az önmagával küzdő nindzsanő alakjai egyszerre dicsérik a forgatókönyvet, és teremtenek alkalmat igazi színészi alakításokra. A zene többnyire a misztikumra épít, de ide megfelel.

 

Nem rokoni szeretetSzerelem és halál

Összességében: A sorozat egyik legjobb darabja, és ebbe beleértem az eredeti filmeket is. Művészi értelemben kiforrott,  ám mégis sikerrel megőrizte a szórakoztató jellegét.  A történet nem igényli az előző részek ismeretét, így azoknak szintén merem ajánlani, akik nincsenek otthon a sorozatban. Sőt, miután nívós alkotás, nem csupán a kalandfilmek kedvelői találhatnak benne örömet. Érheti ugyan az a vád, hogy nem pörög a történet, sőt, helyenként kissé mélabús, kell egy sajátos beleérzés a film hangulatába. Ám akinek ez átjön, nem úgy fog felállni a végén, hogy túl van egy megszokott, kalandos, szamurájos mozin. Nem művészfilm, de sok művészi eszközzel él. Minden nemnek és korosztálynak alkalmas a fogyasztásra, aki kedvelik a keleti témákat.

Főszereplők: Tamura Masakazu; Takeshita Keiko; Ishibashi Renji; Koashiba Kaori
Rendezte: Inoue Akira
(1982, 92 perc)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Shadowless Sword (Muyeong geom) (2005)

Shadowless Sword (Muyeong geom) (2005)

  IMDb 926-ban Balhae elbukott, és helyén egy új országot alapítottak, ez volt Dongranguk. A túlélők természetesen nem hagyták magukat, és minden erejükkel azon voltak, hogy visszaszerezzék a hatalmat. Az új vezetés egy bizonyos Killer-Blade nevezetű hadseregre...

Zatoichi - On The Road (Zatoichi kenka-tabi) (1963)

Zatoichi - On The Road (Zatoichi kenka-tabi) (1963)

    IMDb Főszereplők: Katsu Shintaro; Fujimura Shiko; Shimada Ryuzo Rendezte: Yasuda Kimiyoshi (1963, 85 perc)  A Zatoichi sorozat elején az alkotók a hagyományos történetfelépítés és a kalandfilm készítés között egyensúlyoztak. Eleinte inkább az első kapott nagyobb hangsúlyt, de lassanként mind...

Mr. Cinema (2007)

Mr. Cinema (2007)

IMDb Egyértelműen ez az év eddigi legviccesebb filmje, legalábbis azok közül, amik Hongkongból kikerültek. Na nem arról van szó, hogy egy ütős vígjáték került volna a filmvászonra. A Mr. Cinema önmaga paródiája, egy olyan...