Meatball Machine (2005)
Aki se nem utálja, se nem szereti a Tetsuo-t, Shinya Tsukamoto kultikussá vált filmjét, az valószínűleg nem látta.
Aki utálja, az próbál ösztönösen valami másra gondolni, amikor virslit eszik, szeretkezik, egy mitesszert nyomkod az arcán vagy csak az utcán mászkál. De nem megy. A Tetsuo erősebb náluk és néha kísérti őket...
Aki szereti, vigyorog, ha eszébe jut egy-egy jelenet, Tsukamoto ritkán készülő filmjei közt Sogo Ishii vagy éppen David Cronenberg filmeket néz és az Iron Man című Black Sabbath számot hallva mindig elmosolyodik, mert valami más jut az eszébe. Aki pedig nagyon szereti a filmet, ráadásul Japánban él és valamilyen módon a filmezéssel foglalkozik, abból jó néhány biztosan benne van a Meatball Machine stábjában...
Tény: túlságosan értelmes történetet elvárni egy ilyen filmtől legalább annyira felesleges, mint kemény pornóban romantikát keresni. Ez nem arról szól. Van viszont benne egy csomó gusztustalan dolog, rengeteg vér, kiontott belek, szemkinyomás, faszverés, technomutánsok vagy robotszörnyek vagy mik, no meg gonosz és perverz csápok, akik csupa szemétséget művelnek. (De hát elvégre ezért szeretjük őket...)
Némi sztori azért van: az emberi testet irányítani képes űrlények egymást ölik és eszik, közben persze a hordozót is erősen leamortizálva. A főszereplő egy fiatal, zárkózott, félénk srác, akinek nagyon tetszik a munkahelye szomszédjában dolgozó lány. Előbb-utóbb persze mindkettejüket megszállja egy lény és máris kész a dráma: a lények megölnék egymást, az emberek nem...
Remake-et vagy nyilvánvaló nyúlást csinálni a Tetsuoból hamvában holt ötlet lenne, mert az a film az Isten (azaz: csak egy van belőle). Ezzel szemben akut Tetsuo-mániától hajtva csinálni egy kissé buta, de egészen látványos filmet egy csapat ügyes kezű, acid-függő trükkmesterrel és technikussal, ami nyomokban a Tetsuora emlékeztet, nos, ez az én szememben bocsánatos bűn. Az eredmény ugyanis határozottan szerethető: jópofa hangulata van annak, ahogy ezek a techno-rémek egymást gyakják. A lények és a harcok (főleg az utolsó nagy csata a rozsdás vasúti szerelvények között) egészen erőteljesre sikerült, és emiatt a többi rész unalmassága és butasága megbocsájtható.
De hát végül is mi mást lehetne elvárni egy "Húsgombóc Gép" című filmtől?...
(imdb)
Hozzászólások
Én nem voltam elájulva tőle, nem is a butaság, inkább a szörnyedvény B-kategória feeling miatt. Így utólag azonban nem is értem, miért.
A gumszörnyek viszont tényleg kafák voltak.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.