belépés∆

May 18 (2007)

May 18 (2007)

 

A May 18 egyike a 2007-ben legjobban várt három dél-koreai filmnek. Egyrészt mindenképpen felüdülést jelent a tucatszám készülő romcomok és szellemlányos filmek sorában, másrészt, mivel a közelmúlt koreai történetével foglalkozik és erősen nacionalista beállítottságú, ottani viszonylatban óriási költségvetéssel készült. Miután a Hwang Jin-yi (2007) rettentő unalmasra, a D-war pedig általános vélekedés szerint minden idők legrosszabb ázsiai (?) filmjére sikeredett, így utolsó reménycsillagként tekintettem erre a mozira, s az először megjelent kritikák még tovább fokozták a várakozás izgalmát.

May 18 (2007)

1980. május 18-a a modern koreai történelem olyan pillanata, melyet napjainkig sok kérdés övezett. A korábban legitim diktatúra Park Chung-hee elnök 1979-es meggyilkolásával véget ért. A hirtelen támadt hatalmi vákuumban az addig elfojtott demokratikus mozgalmak felerősödtek, főleg az egyetemisták körében, de a hatalomra éhes katonai vezetők is akcióba léptek és statáriumot vezettek be. A reformot követelő diákoknak több sem kellett, az utcára vonultak, és a katonai kormányzat lemondását, illetve az időközben a városokba kirendelt csapatok visszavonását követelték. A legmesszebb Kwang-ju városa ment el, melynek lakosai eleinte békésen demonstráltak, majd utcai harcokba bocsátkoztak, végül, miután fegyverekhez jutottak, milíciát alakítottak, s szembeszálltak a jól képzett fegyveres erőkkel.

May 18 (2007)

Elszántságukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy sikerült a városból kiverni a katonaságot, amit persze a vezetés nem nézett jó szemmel. Pár nap múlva az alakulatok megvárva az erősítést s így jelentős túlerőbe kerülve visszatértek, s alig 90 perc alatt módszeresen lemészárolták a városháza védelmére összegyűlt ellenállókat. A hivatalos jelentések szerint mintegy 200 ember veszett oda a 10 napig tartó incidensben, melyet ma már a későbbi demokratikus átalakulás előfutárának tekintenek.

May 18 (2007)

A rendező, Kim Ji-hun feltett szándéka volt, hogy a nézőkben minél inkább felkeltse és erősítse a hazafias érzelmeket, ezért filmjét úgy konstruálta, hogy az a kis emberek felől, s ne a nagy történelmi összefüggések, a politikai háttér, illetve a szigorú tények megjelenítésével közelítsen a témához. Sikerrel is járt, legalábbis a jegypénztárak adatai szerint, ugyanis a film az első hétvégén akkorát kaszált, mint eddig egyetlen más koreai film sem. Hogy emellett mennyi értéket hordoz magában ez az alkotás, az már más kérdés.

May 18 (2007)

Az első érdekesség, hogy a néző valójában szinte semmit sem tud meg a történések hátteréről, ami nyilván nem akkora hiba, hiszen a célközönség, a helyi néző minden bizonnyal tisztában van az alaphelyzettel. Gondolom az iskolai tananyagban kiemelt helyet foglalhatnak e történések, de például nekem elég nehéz volt belehelyezkednem a film környezetébe, hiszen egyszerűen nem értettem a motivációkat, illetve alapban a túlfűtött hangulatot. Később kellett utána olvasnom, hogy tisztában legyek azzal, hogy egyáltalán miről is szólt a film. A másik probléma, hogy Kim Ji-hun a hitelességet feláldozta a popularitás szentélyén. Itt nem a történelmi hiteleségről beszélek, annál inkább azokról az eszközökről, melyekkel a rendező az emberi kapcsolatok bemutatása során él. A szereplők kivétel nélkül végtelenül színpadias figurák, akik olyan szinten naivak, hogy az már fájdalmas. Az egy dolog, hogy az érthetőség kedvéért a hétköznapi emberek szintjén kellett, hogy mozogjon a film, de nem akarom elhinni, hogy ennyire le kellett volna butítani a karaktereket. Hajmeresztő dialógusok, és több hektoliternyi elhullatott könny jellemzi a forgatókönyv nagy részét. Azt kell mondjam, hogy még az átlagos koreai drámák szintjét sem üti meg a film e téren.

May 18 (2007)

Mégis. A színészek hatalmas piros pontot érdemelnek. Ilyen kevés mozgástérrel, melyet a forgatókönyv biztosít, nagyon nagyot játszanak. Képesek elmulasztani a  heveny hányingert, amit az esztétikailag érzékenyebb néző érezhet, élvezhetőbbé tenni a filmet, s kicsit közelebb hozni a téma mélységét.

May 18 (2007)

A May 18 sajnos egy felejthető propagandafilm lett. Tömegeknek szól, ezért sajnos inkább szórakoztató film, mint hiteles forrás egy olyan eseményről, mely szerintem több odafigyelést érdemelt volna. Talán később valaki képes lesz mementót állítani Kwang-ji lakosainak, de Kim Ji-hunnak ez most nem sikerült. A téma iránt érdeklődőknek inkább ajánlom a Az elnök utolsó durranása című filmet.

IMDb

 

Hozzászólások   

#5 mimi 2011-03-15 00:29
Mindenki,aki a May 18-t véleményezte!
Szerintem,igen is van mondani valója ennek filmnek!!!! A történések hátteréről meg csak annyit, hogy figyelmesen kell végignézni a filmet és akkor rájön az ember, hogy mit is akar megmutatni a film.Érdekes, én egyből tudtam, hogy miről is van szó. Másrészről kedves manu, ha elkezdesz nézni bármilyen Koreai filmet,először is, mindenképpen ajánlom, hogy figyelmesen olvass utána,és csak akkor de csak is akkor, persze ha megértetted a film lényegé,akkor nézd meg a filmet.
#4 fea 2008-01-10 17:41
Idézet:
Nagyjából egyetértek Manuval...
Mi az, hogy csak nagyjából??!! 8)
Idézet:
gondolok itt a mindig egymással civakodó párosra is.
Na igen. Rájuk én is ki akartam térni, csak aztán kimaradt. Egyfajta kötelező humorforrásként erölködtek ott, nem túl nagy sikerrel. De itt megint nem a színészeken múlott a dolog.
Idézet:

SPOILER
Megdöbbentett, hogy a tüntetőkre a himnusz éneklése közben nyitottak először tüzet. Ez vajon csak hatásvadász elem lehetett, vagy tényleg így történt?
Ahogy néztem, elég hűen követték magukat a konkrét eseményeket, úgyhogy nagy rá az esély, hogy igen.
Idézet:

...de ennek ellenére a felfegyverzett, hazafias érzelmektől fűtött civil harcosok nagy része úgy esett el, hogy visszavonulás (menekülés?) közben lőtték őket hátba, anélkül, hogy ők elsütötték volna a puskájukat...
Pont ettől volt életszagú. Kicsit naívak voltak, hogy szembe mertek szállni a hadsereggel. Az azért tényleg egy profi testület, a civil milícia meg hát na... Finoman fogalmazva is egy szedett-vedett brigád volt.
#3 Guest 2008-01-09 20:55
Nagyjából egyetértek Manuval, sok volt a nagytotálba mutatott sírás-rivás, túlzottan hollywoodi stílusú lett, gondolok itt a mindig egymással civakodó párosra is.
SPOILER
Megdöbbentett, hogy a tüntetőkre a himnusz éneklése közben nyitottak először tüzet. Ez vajon csak hatásvadász elem lehetett, vagy tényleg így történt?
Amit nagyon furcsálltam, hogy elhangoztak a nagy beszédek és minden ilyenkor "kötelező" témájú duma, de ennek ellenére a felfegyverzett, hazafias érzelmektől fűtött civil harcosok nagy része úgy esett el, hogy visszavonulás (menekülés?) közben lőtték őket hátba, anélkül, hogy ők elsütötték volna a puskájukat... Bár nem emlékszem pontosan, de talán két katona, ha meghalt.
Ez lenne a "harcolunk a szabadságunkért és meg is halunk érte, ha kell" felfogás? Engem inkább az "úgy halunk meg, hogy bajtársaink semmit nem nyernek halálunkkal"-ra emlékeztetett.
Szóval én is inkább Az elnök utolsó durranása című filmet javasolnám, ha valakit a koreai történelem ezen időszaka érdekel.
#2 fea 2008-01-06 17:59
Idézet:
Érdekes hogy 3 csillagot adtál neki, de mire a cikk végére ér az ember, teljesen lebeszéled arról hogy megnézze a filmet.. :-)
Hát igen. Én is gondolkodtam az értékelésen. Az a helyzet, hogy élvezhető, mint film, csk a témaválasztássa l nincs valahogy összhangban. Most egyébként a 2/5-öt jogosabbnak érezném. Legyen akkor 2,5 :-)
#1 user1 2008-01-06 17:34
Manu:

Érdekes hogy 3 csillagot adtál neki, de mire a cikk végére ér az ember, teljesen lebeszéled arról hogy megnézze a filmet.. :-)

A d-war amúgy tényleg hihetetlenül gyenge darab lett. Annyira, hogy a felénél tartottam egy másfél órás órás pihenőt. Fájdalmasan unalmas volt, pocsék színészekkel, és rettentően kiszámítható történettel. Ennyi pénz a semmiért......

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Linger (Hu die fei) (2008)

Linger (Hu die fei) (2008)

Johnnie To az utóbbi néhány hónapban alaposan belehúzott a filmrendezésbe, hiszen októberben került a mozikba a két régi nagy névvel közösen összehozott Triangle, november végén az aktuális természetfeletti zsarus témájú Mad Detective, februárban pedig a...

Wicked City (Yoju toshi) (1987)

Wicked City (Yoju toshi) (1987)

Ezt a klasszikus animét, aminek láttán a mai hollywoodi cenzorok sikítva rohannának a szélrózsa minden irányába, az a Yoshiaki Kawajiri rendezte, aki a Demon City Shinjikuért, a Ninja Scrollért és a Vampire Hunter D-ért is...

Versus (2000)

Versus (2000)

Félelmetesnek tűnik ez a stílusegyveleg? Hát először nekem is, de a rendező mindenért kárpótol. A film rettentő kevés pénzből készült, de azt nagyon jól forgatták be. Nem olcsó színészeket szerződtettek, s valamiféle közepes látványvilágot hoztak...

Demon of the Lute (Liu zhi qin mo) (1983)

Demon of the Lute (Liu zhi qin mo) (1983)

ANOTHER SHAW PRODUCTION  A Demon of the Lute egy kései SB-film, amit az addig többnyire színészkedéssel és akciókoreográfuskodással foglalkozó Lung Yat Sing rendezett. Az SB-vetereán Ni Kuang történetéből készült ez a nem mindennapi akciókkal telezsúfolt, fantasy...