Wandering Ginza Butterfly 2 - The Wildcat Gambler (Gincho Nagaremono Mesu Neko Bakuto) (1972)
Készült: 2007. február 4. vasárnap, 13:39 | | 
| 
| Wandering Ginza Butterfly 2 – The Wildcat Gambler (銀蝶流れ者牝猫博徒) (1972)
iMDB(az sajnos nincs)
A film tipikus példája a 70-es években virágkorukat élő alacsony költségvetésű, újhullámos filmeknek, amiknek szerves részét képezte az erőszak és a szexualitás. Persze mindez semmit sem von le az élvezhetőségéből, sőt! Csak kedvcsinálóként elég megemlíteni a két főszereplő nevét. Higuchi Nami-t a kor talán legszebb japán színésznője, Kaji Meiko alakítja, aki ebben az időben rengeteg hasonló filmben tűnt fel (pl. Female Prisoner, Lady Snowblood, Yakuza Papers 2, stb.), míg Ryuuji-t itt még Chiba Shinichi néven a későbbiekben hatalmas szupersztárrá váló Sonny Chiba játszotta. De nem csak miattuk érdemes megnézni a filmet, ugyanis minden tökéletesen a helyén van benne. Jól eltalált zenét hallhatunk többféle stílusban is, egyrészt a jellegzetes japán “enka” hangszerelésű dalocskákat, amiket néha a 70-es évekre nagyon is jellemző jazz zenékkel színesítenek. A cselekmény java része zárt térben játszódik, de a jelenetek közötti átvezetések alatt látványos képeket mutatnak be a korabeli Tokyo-ról, a kor “csodaautói” pedig tovább fokozzák ezt a hatást.
A történet persze semmi extra, egy a sok krimi közül, a megvalósítása azonban ismételten erre a korra jellemző. A szerepek egy kicsit túljátszottak (persze messze nem annyira, mint a hongkongi vígjátékokban), a drámai pillanatok ábrázolása is sokkal inkább megmosolyogtató, mint hiteles, nagyban hasonlít a Girl Boss Sukeban megoldásaira. Persze Nami-n kívül az összes karakternek van valami “hibája”, a yakuzák vezére, Aiboshi szemöldöke például remeg, Ryuuji dadog, Ryuuji üzlettársa finoman szólva is meleg, stb. stb. Természetesen a filmből nem maradhatott ki a nyers erőszak sem, amit egyrészt a lövöldözős/kardozós jelenetek ábrázolnak, másrészt a nőkkel szembeni erőszak bemutatására is nagy hangsúlyt fektettek.
A film tehát helyenként a pinku eiga-kra, valamint a sexploitation filmekre emlékeztet, van benne egy jókora adag gambling movie rész (a bon nevű szerencsejátékot ugyan kevesen ismerik errefelé, de a játék ismeretének hiánya semmit sem von le a film élvehetőségéből) és az akciófilmek kedvelői sem fognak benne csalódni (főleg az utolsó 20-25 perc miatt). Jó kis film, de csak azoknak, akik ezt a műfajt értékelni tudják.
iMDB(az sajnos nincs)
Egy Hanae nevű lányt az apja elad a yakuzáknak, hogy az érte kapott pénzből folytassa a szerencsejátékot, aminek már régóta rabja. A lány azonban az Ikaho Fürdő közelében megszökik az őt éppen megerőszakolni készülő yakuzáktól, akik üldözőbe veszik és egy hídon bekerítik. A lányt azonban az éppen ott tartózkodó, szolídnak tűnő hölgy, Higuchi Nami kimenti a férfiak gyűrűjéből. Később Nami-ról kiderül, hogy egy cél vezérli, hogy megbosszulja apja halálát, akit még gyerekkorában a szeme láttára ölt meg valaki. A bosszújának beteljesítésében hamarosan a segítségére lesz egy Ryuuji nevű yakuza, aki nézeteltérésbe keveredik az Aiboshi Industries nevű “céggel”, akikkel szemben Nami-nak is van némi elintéznivalója.
A film tipikus példája a 70-es években virágkorukat élő alacsony költségvetésű, újhullámos filmeknek, amiknek szerves részét képezte az erőszak és a szexualitás. Persze mindez semmit sem von le az élvezhetőségéből, sőt! Csak kedvcsinálóként elég megemlíteni a két főszereplő nevét. Higuchi Nami-t a kor talán legszebb japán színésznője, Kaji Meiko alakítja, aki ebben az időben rengeteg hasonló filmben tűnt fel (pl. Female Prisoner, Lady Snowblood, Yakuza Papers 2, stb.), míg Ryuuji-t itt még Chiba Shinichi néven a későbbiekben hatalmas szupersztárrá váló Sonny Chiba játszotta. De nem csak miattuk érdemes megnézni a filmet, ugyanis minden tökéletesen a helyén van benne. Jól eltalált zenét hallhatunk többféle stílusban is, egyrészt a jellegzetes japán “enka” hangszerelésű dalocskákat, amiket néha a 70-es évekre nagyon is jellemző jazz zenékkel színesítenek. A cselekmény java része zárt térben játszódik, de a jelenetek közötti átvezetések alatt látványos képeket mutatnak be a korabeli Tokyo-ról, a kor “csodaautói” pedig tovább fokozzák ezt a hatást.
A történet persze semmi extra, egy a sok krimi közül, a megvalósítása azonban ismételten erre a korra jellemző. A szerepek egy kicsit túljátszottak (persze messze nem annyira, mint a hongkongi vígjátékokban), a drámai pillanatok ábrázolása is sokkal inkább megmosolyogtató, mint hiteles, nagyban hasonlít a Girl Boss Sukeban megoldásaira. Persze Nami-n kívül az összes karakternek van valami “hibája”, a yakuzák vezére, Aiboshi szemöldöke például remeg, Ryuuji dadog, Ryuuji üzlettársa finoman szólva is meleg, stb. stb. Természetesen a filmből nem maradhatott ki a nyers erőszak sem, amit egyrészt a lövöldözős/kardozós jelenetek ábrázolnak, másrészt a nőkkel szembeni erőszak bemutatására is nagy hangsúlyt fektettek.
A film tehát helyenként a pinku eiga-kra, valamint a sexploitation filmekre emlékeztet, van benne egy jókora adag gambling movie rész (a bon nevű szerencsejátékot ugyan kevesen ismerik errefelé, de a játék ismeretének hiánya semmit sem von le a film élvehetőségéből) és az akciófilmek kedvelői sem fognak benne csalódni (főleg az utolsó 20-25 perc miatt). Jó kis film, de csak azoknak, akik ezt a műfajt értékelni tudják.
Hozzászólások
Egyébként hamarosan várható lesz több Kaji Meiko film ajánlója is, ezekre most rákattantam, meg az életrajzban is ígéretes filmeknek tűntek.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.