The Blue Light (2003)
Eszement dráma, japán módra. Rezdülések képesek megszorongatni az ember torkát, pedig minden a hétköznapok valóságában játszódik, én ezt is Ozu örökségének tartom, s igazán ezt szeretem legjobban a japán filmben. Csendes állóképek, nagytotálok, amelyek annak idején Kitanonál bűvöltek el, de kb. olyan szinten, nem merül el annyira, mint mondjuk a Sharasouju. Olyan mestermunka, amit - leglábbis én - teljes mértékig át tudok élni.