Ázsiafilm

iMDB 

Abszolút rétegfilm. Lehet szeretni, lehet utálni, de azt nem lehet rá mondani, hogy rossz, maximum, hogy nagyon távol áll az embertől. Az emberek döntő többségétől.

2015-ben az emberiséget különös vírus pusztítja, öngyilkosságba hajtva azt, akit megfertőz. Csak Japánban már 3 millióan haltak meg. Eközben két fiatal zenész elég különös stílusban tevékenykedik. Egyrészt összeszednek mindenféle használható vagy használhatatlan tárgyat, összeszerelik, erősítőre, samplerre, torzítókra kötik és próbálkoznak. Az eredmény a legcsekélyebb mértékben sem könnyen emészthető. Mondhatni szörnyű, de mégis valahogy klappol, illeszkedik a film egészéhez.

Szinte semmi dialógus, hosszú, elnyújtott jelenetek, nagytotálok. Aki ismeri a japán filmet, annak ez nem újdonság. Valahol talán a zen megtestesülése ez. Bár minimális a cselekvés, a kép mégsem unalmas. El lehet veszni a részleteiben, a szépségében, a néző aktív résztvevő, hiszen felfedezi, amit lát, és tudja szórakoztatni magát. Ehhez persze nagyszerű operatőr kell, aki kamerájával szépnek tud láttatni akár egy szinte teljesen üres szobát, vagy egy teljesen átlagos mezőt. Ebbe a lassú, nyugodt környezetbe vág bele néha Asano Electric Dragonból megismert torzított gitárja és játéka. Itt azonban nem annyira energikus, inkább amolyan végtelen, elmélázó. Persze azért szaggat. Hangulat kell hozzá, hogy az ember egyáltalán elviselje.

Mint ahogy a zenészek a filmben, úgy maguk a filmesek is kísérletezhettek. Nekem úgy tűnt, hogy leginkább a művészek, a rendező, az operatőr, a színészek a való életüket akarják belevinni a filmbe. Azt tudjuk, hogy Asano aktív gitáros és valami ilyesmi lehet a játéka is eredetiben. A zenész embernek pedig gyakran jutnak eszébe ilyesmi fantazmák: a saját muzsikájával megmenteni az világot.

El lehet gondolkodni e filmnek a lényegén, mondanivalóján és mélységein, de szerintem felesleges, minden kimondott szó bután hangzana. Ez amolyan jammelés eredménye, mint a jazzben, az alkotók összeálltak és kijátszották magukból belső dolgaikat. Érezni kell és nem érteni, ez itt a kulcsszó.