Bár a filmet valós események alapján forgatták, a történet nem követi hűen azokat, ennek ellenére mégis nagyon hitelesnek tűnik.

Az Anthony Wong által megformált karakter az érvényesülés sajátos módját választja. Elmegy egy gyorsétkezdét üzemeltető rokonához egy kellemes kis esti mahjong partira, ám mikor az szóvá meri tenni, hogy főhősünk csalt, lemészárolja őt az egész családjával egyetemben, s átveszi tőle az üzletet. A kifőzde nem érzi meg különösebben a váltást, s hála az új tulaj ízletes főztjének, egyre többen térnek be egy tál húsos gombócra (dumpling). Sajnos azonban a csehó átvételének hivatalos papírmunkája mégsem akar gördülékenyen menni és egy csapat rendőr is el kezd érdeklődni hősünk kiléte felöl.

A The Untold Story mára egyértelműen kultfilmmé vált, sőt maga a kultfilm, ami azért érdekes, mert első ránézésre nem sokkal több egy elvetemültebb kaszabolós horrornál. Csak néhány dolog van, ami kiemeli a középszerűségből, melyek közül az egyik legerősebb a főszereplő, Anthony Wong játéka. A mára már sztárrá avanzsált hongkongi színész ezzel a filmmel tette le karrierjének alapköveit, amit más sem bizonyít jobban, minthogy abban az évben megkapta a legjobb színésznek járó díjat a HKFA-n. Anthony gyakorlatilag teljesen megváltoztatta külsejét, ám nem maszkmesterek, drasztikus edzés vagy fogyókúra segítségével. Elég volt neki leborotválnia a haját és felvenni egy SZTK-keretes szemüveget, ám ami a legnagyobb változást jelentette, az a tekintete – egy teljesen antiszociális elmebeteg néz le ránk a mozivászonról. Persze ez nem lett volna elég a tökéletességhez, az egész jellemét át kellett formálnia, ami annyira jól sikerült, hogy az ember beleborzong. Itt nem valami speciális dologra kell gondolni természetesen, nincsenek különös ismertetőjelei annak, hogy ő valójában egy sorozatgyilkos. Nincs semmi deformitása, vagy hatalmas tetoválása. Olyan, mint egy némileg alacsony IQ-val és jó sok arroganciával megáldott ember, akivel az átlag néző is könnyedén találkozhat, vagy már találkozott is. Mint mondtam, első ránézésre semmi különös, csak egy átlagos bunkó. Másodszorra azonban…

Érdekes magának a filmnek a felépítése is. Az alkotók gyakorlatilag két stílust kevertek össze, melyekből az egyik a fentebb ismertetett horror, míg a másik a teljesen szokványos hongkongi vígjáték, melyet a rendőrcsapat képvisel. Legalábbis egy darabig. Nincs ugyanis hosszan tartó nyomozás, látványos üldözés vagy nemes önfeláldozás, amit már megszokhattunk a hasonló filmektől. Itt a jó oldal viselkedése is gyomorforgatóan undorító, mint azok az eszközök is, melyeket felhasználnak a nyomozás során. Ezt még jobban kiemeli az a néhány vicces rész, melyeknek inkább az ellenpontozás, mint a valós megnevettetés a szerepe.

A filmnek több címe is van, melyek nyújthatnak egy kis támpontot, hogy mire is számíthatunk. Ilyenek a Bunman: The Untold Story, Human Meat Pies: The Untold Story, Human Pork Chop, The Untold Story: Human Meat Roast Pork Buns. Aki ráveszi magát erre a filmre, az ne várjon túl sokat. A fentebb felsorolt pozitívumokon túl lehetne bőven negatív dolgokat is felhozni. Arra viszont készüljön fel, hogy a filmben átlépnek néhány határt, amit a madárlelkű emberek nyilván megsínylenek, de a keményvonalasoknak is megfeküdheti a gyomrát, mint ahogy azt tette velem is.