Anna in Kung-fu land (On loh yue miu lam) (2003)
Készült: 2007. január 7. vasárnap, 1:11 | | 
| 
| Anna in Kung-fu land (On loh yue miu lam) (2003)
Gondolom mindenki rájött már a sztoriból, hogy ez bizony egy romantikus vígjáték. Legalábbis névleg az. Romantikusnak nem nevezném, mert iszonyú erőltetett, romantikusnak szánt részek vannak benne, vígjátéknak sem az igazi, bár el kell ismerni, néhány jó poént azért sikerült belegyömöszölniük a készítőknek. Sajnos a színészek közül a legnagyobb név, Ekin Cheng nincs a versenyzők között, ezúttal egy elég idegesítő figurát alakít, ráadásul messze a tudása alatti színvonalon. A kung-fu versenyről elég annyit elmondani, hogy a versenyzők nagy része abszolút nem kung-fu harcos típus. Csak néhány példa: egy tizenéves lány ikerpár (1 versenyzőnek számítanak), három úgy kábé 10 éves Shaolin papnövendék (szintén 1 versenyzőnek számítanak), egy Mao idejéből itt ragadt bárgyú munkásra emlékeztető izomagy, meg a valaha filmen látott legdebilebb kung-fumester, aki folyamatosan a flamingó-technikával próbálkozik, stb. Tulajdonképpen a női főszereplőt, Anna Shek-et alakító Miriam Yeung Chin-Wah-ot is közéjük sorolhatjuk, a kung-fu jelenetein látszik, hogy sokat javítottak rajta technikailag a filmesek (igaz ez úgy, hogy a kung-fu jelenetek jóval átlag alattiak és többségük abszolút poénra van véve).
Ez azonban a kisebbik baj, egy vígjátékba belefér mindez. A nagyobbik baj az az egész filmben, hogy rémes a színészi játék, rémesen bárgyú a romantikus rész, a poénok egy része túlzottan is erőltetett (leginkább az amerikai filmes producerrel kapcsolatosak), valamint a kung-fu jelenetek is gyengék és unalmasak (leszámítva a film elején Kurata Yasuaki kis jelenetét). Más meg nincs is a filmben. Az egész úgy néz ki, mintha vészesen elkéstek volna a forgatás megkezdésével és határidőre el kellett készülniük, a rendező pedig emiatt minden jelenetet csak egyszer forgatott volna le (ami egyébként nem igaz, a film végén ugyanis mutatják a bakikat). Ebből a sztoriból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, így azonban megtekintése csak a fanatikusoknak ajánlott, illetőleg azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy hogyan nem szabad filmet készíteni.
iMDB
A nagy kínai kung-fu versenyt, amin eldől, hogy ki a legjobb mester, már 30 éve nem rendezték meg. A legutolsó nyertes, aki a Shaolin szerzetesek köréből került ki, a versenyen beleszeretett egy japán nőbe és Japánba költözött. Ken (Ekin Cheng) leendő apósa cégénél dolgozik, ahol egy tárgyaláson egy tőkeerős szponzornak megemlíti, hogy nagy reklámot jelenthetne a termékének, ha ismét megrendeznék a versenyt. A nagy kung-fu rajongó italárus bele is egyezik, a verseny megszervezése pedig Kenre hárul. Elutazik hát Japánba, hogy az előző győztest is elhívja, azonban –némi férfiúi trükkök segítségével- végül csak a lányát sikerül elhoznia. A kissé szedett-vedettnek tűnő társaság pedig, élén a közönség kedvencével, az Amerikából érkezett Spencerrel megkezdi a versengést, hogy ki is a kung-fu legjobbja.
Gondolom mindenki rájött már a sztoriból, hogy ez bizony egy romantikus vígjáték. Legalábbis névleg az. Romantikusnak nem nevezném, mert iszonyú erőltetett, romantikusnak szánt részek vannak benne, vígjátéknak sem az igazi, bár el kell ismerni, néhány jó poént azért sikerült belegyömöszölniük a készítőknek. Sajnos a színészek közül a legnagyobb név, Ekin Cheng nincs a versenyzők között, ezúttal egy elég idegesítő figurát alakít, ráadásul messze a tudása alatti színvonalon. A kung-fu versenyről elég annyit elmondani, hogy a versenyzők nagy része abszolút nem kung-fu harcos típus. Csak néhány példa: egy tizenéves lány ikerpár (1 versenyzőnek számítanak), három úgy kábé 10 éves Shaolin papnövendék (szintén 1 versenyzőnek számítanak), egy Mao idejéből itt ragadt bárgyú munkásra emlékeztető izomagy, meg a valaha filmen látott legdebilebb kung-fumester, aki folyamatosan a flamingó-technikával próbálkozik, stb. Tulajdonképpen a női főszereplőt, Anna Shek-et alakító Miriam Yeung Chin-Wah-ot is közéjük sorolhatjuk, a kung-fu jelenetein látszik, hogy sokat javítottak rajta technikailag a filmesek (igaz ez úgy, hogy a kung-fu jelenetek jóval átlag alattiak és többségük abszolút poénra van véve).
Ez azonban a kisebbik baj, egy vígjátékba belefér mindez. A nagyobbik baj az az egész filmben, hogy rémes a színészi játék, rémesen bárgyú a romantikus rész, a poénok egy része túlzottan is erőltetett (leginkább az amerikai filmes producerrel kapcsolatosak), valamint a kung-fu jelenetek is gyengék és unalmasak (leszámítva a film elején Kurata Yasuaki kis jelenetét). Más meg nincs is a filmben. Az egész úgy néz ki, mintha vészesen elkéstek volna a forgatás megkezdésével és határidőre el kellett készülniük, a rendező pedig emiatt minden jelenetet csak egyszer forgatott volna le (ami egyébként nem igaz, a film végén ugyanis mutatják a bakikat). Ebből a sztoriból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, így azonban megtekintése csak a fanatikusoknak ajánlott, illetőleg azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy hogyan nem szabad filmet készíteni.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.