belépés∆

Yatterman (2009)

Yatterman

Íme az utóbbi néhány évben sokat fejlődő japán közönségfilm legújabb, egyben talán legszebb, legötletesebb, legelborultabb és leglátványosabb darabja, a Yatterman. Talán mondani sem kell, de természetesen ezúttal is egy anime volt a kiinduló alap, ami még a 70-es években futott és elsősorban gyerekek számára készült. Az élőszereplős változat legfőbb érdekessége azonban az, hogy a rendezőjét Miike Takashi-nak hívják, aki egy interjúban elmondta, hogy gyerekkorában szerette a rajzfilmet és saját ötletei alapján, afféle szabad felfogásban, gátlástalanul szerette volna feldolgozni. Mi tagadás, ez tökéletesen sikerült neki.
Az anime mintegy 2 éven keresztül futott 1977 és 1979 között és 108 epizódból állt, majd 2008-ban elkezdték a felújítását is vetíteni, ami leginkább abban különbözik a 30 évvel korábbi változattól, hogy a mai kor ízléséhez igazították a történetet. A népszerűségét jelzi, hogy még számítógépes játékokban is szerepelnek a karakterei.
A Miike-féle élőszereplős változat nagyvonalakban követi az eredeti rajzfilmsorozat sztoriját, ám jópár elemét kellőképpen megbolondította ahhoz a rendező, hogy immáron ne csak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is szórakozást nyújtson. A „gonoszok” a rejtélyes Dokurobe parancsára igyekeznek megszerezni a Koponyakövet, amivel annyi a gond, hogy több darabban van és a világ különféle részeiről kellene ezeket összegyűjteni. A „jók” pedig abban mesterkednek, hogy megakadályozzák őket ebben. Egyszerűnek tűnik, nem igaz? Esetünkben persze nem a sztori a lényeges, hanem az az ötletorgia, amivel ezt megfűszerezték.
A rajzfilm hozománya, hogy mindkét csoport előszeretettel építget óriás robotokat, amik aztán a leglehetetlenebb módokon küzdenek meg egymással. Szintén onnan származnak a „gonoszok” zseniálisan eltalált karakterei, azaz Doronjo, a hosszú szőke hajú szépség, Tonzura, a kissé szerencsétlen dagi, Boyacki, a meg nem értett zseni, akit egyedül Doronjo iránt érzett vonzalma irányít és a rejtélyes Dokurobe, aki annyira gonosz, hogy minden mondata végén azt mondja, hogy „be”. A „jók” figurái sokkal kevésbé érdekesek, talán egyedül a kis robot, Omochama érdemes a megemlítésre közülük. Szintén jópofa, hogy a valódi helyneveket kicsit sután, afféle paródiaképpen átnevezték és időnként kikacsintásokat is fel lehet fedezni más produkciókhoz. A legjobb talán a szfinx maneki neko-ra (hívogató macskára) átalakítása volt, de biztos mindenki megtalálja a maga kedvencét.
YattermanYattermanYatterman
Minden más már a Miike agymenés kategória. Tulajdonképpen önkényesen nyúlt bele a történetbe, de remek érzékkel. Megszokhattuk már tőle, hogy a különféle perverziókat gátlás nélkül illeszti bele filmjeibe és ezúttal sem vallott szégyent ezen a téren. Ennek legjellegzetesebb darabja Virgin Loader robot, ami már nevében sem hazudtolja meg a pornográf elemeit. Ehhez hasonlóan alakította át egy kicsit Doronjo figuráját is, aki valamivel szexisebb lett, mint a rajzfilmben volt és ez sem vált hátrányára a produkciónak. Akárcsak az animében, időnként a legváratlanabb pillanatokban kerül elő egy-egy pajzánra hangolt poén.
Az animés hangulatot nemes egyszerűséggel úgy állították elő, hogy irdatlan mennyiségű számítógépes effektet zsúfoltak bele a 2 órába, nyomuk sincs a gumiból készült báboknak, a maketteknek és egyéb olyan klasszikus trükköknek, amiket még annakidején a nagy Tsuburaya Eiji agyalt ki. Ehhez az elborult sztorihoz azonban ez a futurisztikus megvalósítás illik, például Omochama-t nem tudom, hogy lehetett volna makettel megvalósítani, így rajzoltan viszont tökéletesen beleillik az összképbe. A CG nagyon látványos, bár egyáltalán nem realisztikus, ez azonban csak abban a néhány pillanatban zavaró (igaz, akkor nagyon), amikor a valódi városképekbe igyekeztek beleilleszteni a nagy robotokat.
A színészeket jó érzékkel válogatták össze, hiszen a „jó” oldalra tipikus idolok kerültek Sakurai Shou és Fukuda Saki személyében, míg a „gonoszok” közé a rendszerint tökkelütött figurákat alakító Namase Katsuhisa és az eleddig elsősorban komikusként ténykedő Kendou Kobayashi mellett az ezúttal abszolút testhezálló szerepet kapó Fukada Kyouko látható. Mindhárman abszolút telitalálatnak tekinthetőek, újfent megjegyezve, hogy sokkal jobb figurák, mint a „jók”. Végezetül nem szabad megfeledkezni a rejtélyes Dokurobe-t (is) megformáló Abe Sadao-ról, aki leginkább a gumiarcát kamatoztatja ezúttal.
A durván 20 millió dollárból előállított film elég jól szerepelt a japán mozikban, nagyjából 30 milliós bevételt hozott. A kritikusok vegyes véleménnyel voltak róla, sokaknak nem tetszett, hogy Miike megváltoztatta a gyerekes hangvételt, míg a fanatikus Miike rajongók hiányolták belőle a yakuzákat és a véres leszámolásokat. Jómagam remekül szórakoztam rajta, véleményem szerint az év eddigi talán legjobb japán filmje, amivel tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy Miike mester ma Japán legszélsőségesebb rendezője, aki egy ilyen remek produkció mellett egy olyan rettenettel jelentkezett szinte egyidőben, mint a Crows Zero 2.

iMDB


Előzetes


az Arash videoklipje


a 2008-as anime betétdala


így hangzik a fenti betétdal a filmben

Hozzászólások   

#2 Ichi 2010-11-14 23:43
Nekem már egy ideje várólistás, és szinte csak jót olvastam róla. Azt hiszem most már tényleg muszáj lesz sort keríteni rá.
#1 Sándor Gergő 2009-12-09 14:31
Nagyon kevés olyan Miike film van, amit ne láttam volna. De így végig nézve a diszkográfián, azt kell mondjam ez a film a legjobb filmjei között van.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

A vasember - Shinya Tsukamoto (1. rész)

A vasember - Shinya Tsukamoto (1. rész)

Mielőtt bárki megismerte volna Takashi Miike (Ichi the Killer; Audition) vagy Hideo Nakata (Ringu 0-2) nevét nyugaton, Shinya Tsukamoto lett az első újhullámos japán rendező, aki világszerte ismerté vált, köszönhetően a Tetsuo elképesztő debütálásának mindenhol....

A lamb in despair (1999)

A lamb in despair (1999)

A lamb in despair (1999)iMDBEgy fiatal kínai az Egyesült Államokban sorozatgyilkossá válik, azonban egyik bűntényt sem tudják rábizonyítani. Amikor hazatér Hongkongba, a rendőrség természetesen a nyomába ered, akárcsak egy újságíró, hogy figyeljék, folytatja-e áldásos tevékenységét...

b420 (2005)

b420 (2005)

iMDB A japán fiatalok életéről és problémáiról számtalan filmet forgattak már, de néha-néha kijöttek hasonló témájú filmek Hongkongban (Summer Breeze of Love) és Tajvanon is (Eternal Summer, Blue Gate Crossing). Tulajdonképpen pont ideje volt, hogy Macau...

Even So, I Didn't Do It (Soredemo boku wa yattenai) (2006)

Even So, I Didn't Do It (Soredemo boku wa yattenai) (2006)

Míg az amerikai filmvilágban nagy hagyománya van a különféle bűneseteket bemutató, illetve a bírói működést taglaló történeteknek, addig Japánban mindez valahogy háttérbe szorult. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy jóval alacsonyabb a bűnözés, másrészt annak, hogy...