Mint minden évben, a meglehetősen hosszas kínai újévi össznépi fieszta során a mozikat is elárasztják a direkt erre az alkalomra leforgatott, könnyed szórakozást nyújtó, ám pillanatok alatt felejthető vígjátékok. Idén érdekes módon a műfaj nagy gurui közül Wong Jing nem jelentkezett új alkotással, viszont Stephen Chow várva várt CJ7-je mellett a hongkongi tévénézők számára leginkább talán komikusként ismert Eric Tsang is összehozott egy érdekesnek tűnő produkciót, amivel elsősorban a mandarin nyelvű piacot igyekezett meghódítani.

Ez utóbbi persze nem biztos, hogy csak az ő ötlete volt, hiszen a film producerei és a stáb legtöbb tagja bizony nem Hongkongból érkezett, a rendező pedig az a Wang Guangli, aki két évvel ezelőtt már próbálkozott egy hasonló koprodukciós munkával, azonban a Karmic Mahjong minősége finoman szólva sem volt elsőosztályú. Wang azóta érezhetően fejlődött és ezúttal a forgatókönyvet is okosan dolgozta ki Ding Xiaoyang társaságában.


Igaz, a sztori, ha jobban figyeli az ember, akkor az okos sztorijairól méltán elhíresült japán Sabu munkáinak jellegzetességeit viseli magán, ám mint tudjuk, jó helyről ötleteket felszedni nem újkeletű dolog. A Sabu technika ismeretében nem meglepő, hogy egyidőben több szálon futnak az események, majd a történet előrehaladtával ezen szálak egymásba gabalyodásával igyekeztek a készítők mulatságos helyzeteket teremteni. Hellyel-közzel sikerrel is jártak.


A történet főhősei között megtalálható a nagymenő üzletember, aki új, nagyon macho autójával az első útján fellök egy öregurat, akinek látszólag semmi baja nem esett, egy fiatal lány, aki kettős életet él, egy párocska, aminek a hölgytagja egy bárban próbálja megkeresni a napi betevőt, míg a párja egy reménytelenül romantikus figura. Mondani sem kell, hogy előbb-utóbb mindannyian egymás útjait fogják keresztezni...


Ha magát a történetet akarnám értékelni, akkor a legelső dolog, ami eszembe jut róla, az az, hogy egy jó közepes, korrektül megírt, ám nem kifejezetten eredeti sztoriról van szó. Túlságosan is adja magát az a lehetőség, hogy Sabu hasonló műfajú alkotásaival hasonlítsam össze, ám az nem lenne fair, hiszen azért ég és föld a különbség a japán rendező javára. Wang filmjében nagyon is szembeötlőek a még be nem mutatott szálak, amiket szinte a néző szájába rágnak, hogy ugyan vegye már észre őket. Rögtön az elején már van is egy ilyen pillanat, amikor a kép előterében elviharzik két ember, akikről majd kiderül, hogy kicsodák és aztán a továbbiakban is hasonló eszközökkel operálnak arra vonatkozóan, hogy mi várható a későbbiek során.


A humor maga a HK vígjátékoktól megszokott változó színvonalat hozza, mind a kisarkított figurák, mind a helyenként ötletes, helyenként pedig nagyon is fárasztó helyzetkomikumok tekintetében. Hasonlóan vegyes benyomásokat kelt a film technikai kivitelezése is, amit egyrészt igyekeztek nagyon menővé tenni a számítógépes trükkök aktív használatával (olyasmire kell itt gondolni, mint a képregények szövegbuborékai, illetve különféle grafikai trükkjei), másrészt a DV, illetve kézikamerás felvételek miatt az egésznek egyfajta „tévésorozatos” hangulata van.


A színészi játékot egy vígjáték esetében nem célszerű értékelni, hiszen főleg a HK komédiák esetében szinte kötelező a szerepek túljátszása és ezen a téren a Dangerous Games sem kivétel. Pedig nem akárkik vállalták el a főbb szerepeket, hiszen a hongkongi szcéna nagyágyúi közül Eric Tsang és Gigi Leung (utóbbi egy rettenetes mandarin szinkronhangot kapott), valamint a Bullet and Brain-ben felfedezett Tiffany Tang látható, míg kínai oldalról a nem akármilyen múlttal rendelkező Xia Yu, aki a Velencei Filmfesztivál Legjobb Színész díjával is büszkélkedhet.
Összességében tehát a Dangerous Games nem több, mint aminek szánták. Egy korrektül összehozott, ám gyakorlatilag egy alkalomra készített, semmi extrát nem nyújtó és emiatt hamar felejthető vígjáték, ami egyáltalán nem emelkedik ki a hasonló műfajú történetek tömkelegéből. Simán nézhető, azonban én a magam részéről továbbra is várom, hogy mikor készülnek ismételten a 80-as 90-es évek fordulóján forgatott elborult vígjátékokhoz hasonló színvonalú darabok.