A történetre nem érdemes túl sok szót pazarolni, mert eléggé erőltetettre sikeredett amiatt, hogy a lehető legtöbb Szigroúan Piszkos Ügyek fricska belekerülhessen. Természetesen igazi Wong vígjátékhoz méltóan minden a nők körül forog (ha jól számoltam, legalább 10 eye candy szereplőt zsúfolt bele a rendező). Lek felügyelő három fiatal rendőrt küld el beépített ügynöknek Sam autószerelő műhelyébe, hogy valamiféle bizonyítékát találják annak, hogy Sam bűnt követett el. Ez persze lehet akár olyan apróság is, hogy köpköd az utcán, hiszen a felügyelőt az a szándék vezérli, hogy Sam besározásán keresztül visszahódítsa tőle Mary-t, kinek a kegyeiért annakidején mindketten versenyeztek. A gond csak az, hogy Sam ellen semmiféle bizonyíték nem akar előkerülni.


A rendező ezúttal szokásától eltérően nem sok-sok ismert mozi néhány pillanatát idézte fel a maga sajátos módján, hanem egy-két apróságtól eltekintve csak és kizárólag Andrew Lau alkotására koncentrált. A forgatások ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazokkal a trükkökkel zajlottak, mint az eredeti változatban, Wong (aki mint szinte mindig, forgatókönyvíróként és producerként is jegyzi a filmet) odáig ment, hogy még a színészek közül is többeket szerződtetett, lehetőleg ugyanarra a szerepre, mint amit eredetileg is alakítottak (lásd Eric Tsang-et Sam-ként, valamint Shawn Yue-ot a fiatal beépített rendőrök egyikeként). Nem maradhattak ki a tetőn, jellegzetes kameraszögekkel (pl. az ablakokon visszatükröződik, ahogyan a tetőn közlekednek) leforgatott pillanatok, valamint az emlékezetes jelenetek (a zoknis beugratós kérdés, az autón fekvő rendőrfőnök, a liftbeli akció, stb.) sem. Természetesen minden ilyen pillanatot a tipikus, időnként zseniális, időnként rettenetesen idétlen, nonszenszbe hajló Wong Jing sziporkák színesítik. Csakhogy...


Wong nem csak az alapötletet tekintve nem nyújt igazán újat, hanem a poénok terén is ismétli önmagát. Az alapjában véve gyenge, de ennek ellenére is követhetetlen sztori senkit sem zavarna, ha végig jól eltalált poénokkal lenne teletűzdelve a történet. Sajnos azonban nem így van. A „ki húzza a rövidebbet játék” egy az egyben benne volt a Boys Are Easy-ben, valamint túl sok benne a „kötelező” és emiatt kissé megkopott poén (lásd transzvesztiták, melegek, továbbá az elmaradhatatlan John Woo és Bruce Lee imitációk). Persze azért akad jópofa ötlet szépszámmal, hiszen a hazugságvizsgálat nagyon nagy poén, egy rövid musical szösszenetet is láthatunk, nem is beszélve arról, amikor az amúgy sem túl nagydarab (mármint magasságra) Sam „összemegy”.


Összességében azonban ezekkel együtt is csak egy közepes vígjáték az Infernal Unfairs, amiről messziről lerí, hogy Wong Jing készítette. Aki kíváncsi a rendező munkáira, annak inkább a korábbi alkotásait ajánlanám, ebből hiányzik az a frissesség és ötletesség, ami azokat jellemezte.

iMDB