A 90-es évek vége felé Andrew Lau rendezésében került először megfilmesítésre Ma Wing Shing kultikussá vált képregénysorozata, a The Storm Riders. A film hatalmas sikert aratott mind a nézőszámot, mind a bevételeket tekintve és a maga korában irányadónak számított a helyi filmesek számára a benne felvonultatott digitális trükköket illetően. A nagy sikernek köszönhetően rengeteg pletyka kelt szárnyra a folytatással kapcsolatban, többek között Andy Lau-t emlegették, mint a következő rész főhősét, ám az évek csak múltak, Andrew Lau pedig kihátrált a projekt mögül. Nagyjából két évvel ezelőtt egy újabb folytatásról kezdtek hírek kiszivárogni, ami igyekezett egyrészt a nagy elődhöz hű maradni, másrészt a mai trendeknek és követelményeknek megfelelni.
A projektet az elsősorban a látvánnyal operáló horror és thriller szösszeneteikkel elhíresült Pang fivérek vették a szárnyuk alá, ami sok szempontból ígéretesnek látszott. Az ikrek a rendezői karrier előtt videotrükkökkel és vágással foglalkoztak (többek között az eredeti filmben is közreműködtek), így pont ideális alanynak tűntek ahhoz, hogy a képregény látványvilágát mozivászonra vigyék. Szerencsére a két főszereplőt, azaz Aaron Kwok-ot és Ekin Cheng-et sikerült megnyerniük a folytatáshoz, ami már csak azért is nagy szó, mert tegye fel a kezét, aki helyettük tudna mondani valakit a hongkongi ifjú titánok közül, aki hozzáillene ehhez a két karakterhez. Sajnos a többi nagy nevet, így Sonny Chiba-t, Anthony Wong-ot, Francis Ng-t nem láthatjuk már, ráadásul a helyükbe lépő Simon Yam és Nicholas Tse messze-messze alatta marad annak a szintnek, amit hozniuk kellene, persze nem a képességeik hiánya miatt.
A fentiek tudatában jó hír viszont, hogy ez a sztori abszolút nem a színészekről szól. Ezt olyannyira kéretik komolyan venni, hogy a rendezőpáros és a forgatókönyvíró gyakorlatilag megfeledkezett róluk. Szinte egyáltalán nincsenek párbeszédek, amik pedig vannak, azok üres fecsegésként hatnak, vagy éppen teljességgel értelmetlenek. Színészi játékról sem érdemes beszélni, hiszen a legtöbb karakternél csak arra volt szükség, hogy elképesztően menően nézzenek ki, ahogy hosszú loboncukba időnként bele-belekap a szél. Még az n plusz egyedik Ekin Cheng-Charlene Choi románc sem segít a szereplőkön, nincs két értelmes mondat, amit válthatnának egymással.
Ugyan olyan reklámok is megjelentek a Storm Warriors-szal kapcsolatban, hogy ez bizony egy fantasy harcművészeti alkotás, ezt is kéretik fenntartásokkal kezelni. A fantasy rész rendben van, de erről majd később, a harcművészet viszont kimerül annyiban, hogy hőseink új technikákat sajátítanak el, bemutatnak néhány formagyakorlatot és nagyon vagány fegyvereik vannak. A harcok és csaták a látványos koreográfiák helyett a képregényes látványt igyekeztek előtérbe hozni, azaz legtöbbször szuperközeliben láthatjuk óriási elánnal koncentráló hőseinket, amikor pedig látszana, hogy mit csinálnak, akkor rajzfilmszerűen belassítják őket. Aki kung-fu-t, vagy vívást szeretne látni, az ne itt próbálkozzon!
Térjünk rá a fantasy-re, hiszen ez talán a legjobb az egészben. Csak az egyik eleme ennek a lenyűgöző látványvilág, amivel megalkották a tájakat. A lényeg azonban a csaták CG-vel a végletekig való feltuningolása, aminek segítségével egyszerűen nincs lehetetlen. Az ezer kard beállás a nyitójelenetben, az ellenfelek lefagyasztása, vagy akár a két főhős egymás ellen fordulása mind-mind igazi látványorgiát jelent, nem is beszélve a különféle energianyalábokat, tűzgolyókat és egyéb érdekességeket felvonultató jelenetekről.
Mindez azonban kevés ahhoz, hogy Pang-ék új verziója még csak egyáltalán megközelítse Andrew Lau-ék legendás eredetijét. A képi világ rendben van, főként a már-már öncélú stílusoskodásba hajló képregényes megvalósítás, azonban a még a képregény ismerőinek számára is nehezen követhető, emiatt unalomba fulladó történet, a magukból nem sokat megmutató karakterek és a helyenként bántóan idióta dialógusok sokat rontanak az összképen.
Igazából ez egy olyan film, amit mindenki meg fog nézni, de mindenki szerint kár volt elkészíteni. A legnagyobb érdekessége egyértelműen az, hogy tűnődésre készteti a nézőt, hogy vajon a jövő wuxia akciói ebbe az irányba haladnak-e majd? A számítógépes technika segítségével az írók legőrültebb fantáziái is átültethetőek a mozivászonra, azonban már itt is látni lehet, hogy ha csak ezek kivitelezésére koncentrál a stáb, akkor a végeredmény óhatatlanul közelebb lesz a nézhetetlenhez, mint az örök klasszikushoz.
Zárszóként még annyi, hogy a folytatásra ezúttal messze nem kell majd olyan sokat várni (ez egyébként a történet lezárásából is nyilvánvaló), mint erre, mert hamarosan érkezik a harmadik rész, amiben remélhetőleg a kritikák hatására a kiküszöbölik a hibákat. Ráadásul ideje lesz sietni vele, elvégre Ekin és Aaron vészesen közeledik az 50 felé...

iMDB