Az amúgy is igen termékeny Herman Yau idén nagyon belehúzott, hiszen rendezőként négy, operatőrként pedig két produkciót is jegyez. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy egy kaptafára gyártja a nagyon hasonló darabokat, hiszen van közöttük vígjáték (Split Second Murders), hagyományos akcióthriller (Turning Point), triádos leszámolósdi (Rebellion), valamint olyan rendhagyó történetek, mint az A Very Short Life és a Permanent Residence. Mégis, ha mindent egybevetünk, a legérdekesebb filmje idén egyértelműen a The First 7th Night.

Az iMDB szerint a műfaja horror, emiatt egy kicsit ódzkodtam is tőle az elején. Aztán szerencsére elég hamar kiderült, hogy nem az általában nézhetetlen slasher kategória, sőt, még csak nem is a Hongkongban a Pang bratyók munkásságának köszönhetően meghonosodott, mára ellaposodott, kliséhegyekre építkező halottlátós-ijesztgetős darab. Sőt, néhány röpke hang- és képeffektet leszámítva még csak azt sem lehetne rásütni egyértelműen, hogy horrorról van szó. Valójában leginkább Johnnie To My Left Eye Sees Ghost-jára emlékeztet, csak szerencsére a romantikus szál teljes egészében kimaradt.
A sztori főhőse egy taxisofőr, aki gyakorlatilag egész életét a kocsijában tölti, még a váltás fehérneműket is a csomagtartóban szárítgatja. Egyik éjjel egy fura fuvart lesz kénytelen elvállalni, aminek során egy kisteherautó sofőrjét kell elkalauzolnia egy rejtélyes, régi tragédia óta elnéptelenedett helyre. Hősünknek nem nagyon áll szándékában odamenni, de a sofőr által kínált bőséges summa hatására végül hajlandó lesz megmutatni az utat. Vezetés közben pedig szép lassan összeáll a kép azzal kapcsolatban, hogy mi is történt a régmúltban.
Sok-sok hasonló történettel szemben ezúttal (végre) a film legerősebb eleme a forgatókönyv, aminek elkészítéséből az utóbbi időben több Yau produkcióban közreműködő Zexin is kivette a részét. Ügyesen keverik a szálakat, aminek következtében folyamatosan fenntartják a feszültséget, a néző folyamatosan találgat, hogy mi is történt valójában. A múltbeli eseményekhez a Rashomon effektet használták fel, azaz több változatot mutatnak be (egészen pontosan kettőt), amik közül az első inkább horrorisztikus, a második pedig véres. Mindkettőben jól láthatóak Yau rendezői jellegzetességei, jó érzékkel, élethűen vezeti a karaktereit és főleg a másodikban a régi jó kegyetlen category III filmjeire emlékeztető mészárlásba csap át.
Mindennek megvalósításában a nagyszerű, ám annyira nem nagy nevekből álló színészi gárda segédkezett. Egyértelműen a múltbeli események középpontjában álló asszonyt alakító Michelle Ye vitte a prímet, aki a sok-sok apró mellékszerep után (Simply Actors, Sniper, Revenge, stb) végre képességeihez méltó, kvázi kettős szerepet kapott (tuti HKFA jelölés!). A mindenre gyanakvó gengsztereket a már sok moziból ismerős megbízható másodhegedűsök (Cheung Siu-Fai, Tony Ho, Fung Hak-On) alakították, míg a taxisofőrt a szép lassan sztárrá váló MilkyWay állandó szereplő, Gordon Lam Ka-Tung.
Ahogy minden évben lenni szokott, úgy idén sem maradt el tehát a nem várt meglepetés a hongkongi felhozatalból. Yau ezen filmjét nem vette körül semmi hype, gyakorlatilag senki sem várt tőle semmit sem, a hongkongi mozikban is csak nagyon rövid ideig futott. Csendesen várja tehát, hogy felfedezzék, aki pedig vállalkozik rá, véleményem szerint nem fog benne csalódni. A jól eltalált forgatókönyv és a mindig érdekes, misztikus helyi hitvilág beemelése a sztoriba nem hétköznapi szórakozást nyújt, egyértelműen Yau idei legjobb munkája.

iMDB