Az ingatlanügyletből meggazdagodott, majd a Milkyway Images finanszírozójává és elnökévé avanzsált Dennis Law 2005-ös direktori debütálása óta óriási lelkesedéssel igyekszik megszerezni a Hongkong legrosszabb rendezője díjat. Az alapevetően jó és érdekes ötletből kiinduló A Very Short Life kapcsán is látványosak ezen törekvései. A családon belüli erőszak úgy látszik, egyre nagyobb port ver fel az egykori brit gyarmaton, hiszen Ann Hui jól eltalált Night and Fog-ja mellett Law mester sem akart lemaradni, azonban ezúttal sem tudta eldönteni, hogy milyen műfajra fókuszáljon.

A film legelején írásban és szóban is a tudtunkra adják, hogy fikcióról van szó, amit Law mester egy bulin hallott egy rendőrnőtől. Látjuk a partit, meg a beszélgetést, ami közben természetesen képekben is megjelenik. Egy kíméletlen rendőrnőkből álló alakulat vallat egy anyát, aki véletlenül meggyilkolta 11 éves kislányát. A boncolás során azonban kiderült, hogy a kislányt szexuálisan molesztálták, amiről állítása szerint az anya nem tudott. Vagy mégis?
Mivel túlságosan is adja magát, hogy a Night and Fog-gal hasonlítsuk össze Law munkáját, így ezt nem tesszük, mert egyetlen elemében sem ér fel hozzá. Az első egy óra gyakorlatilag egy az egyben a 70-es, 80-as évek women in prison filmjeit idézi, amikor is a vallató csoport szó szerint minden eszközt bevet a gyanúsított megalázására, hogy kiszedjék belőle az általuk hallani akart választ. Aztán némi gagyi CG bevetésével az éjszakai jelenet átcsap horrorba, majd a másnap reggeli történések a legtipikusabb, könnyfacsaró melodrámák kliséit hordozzák, míg a kislány kétségbeesett próbálkozása a vele szemben elkövetett bűnök kivédésére egyértelműen bulvárjellegű.
Ez egyébként a film, egyben Law mester legnagyobb hibája. Nem tud igazán komoly lenni, nem arra fókuszál, amire kellene és nincs érzéke ahhoz, hogy kellően sokkolóan ábrázolja a lényeges drámai pillanatokat. Az biztos, hogy jópár category III, illetőleg pinku alkotáson túl van, hiszen a vallatás eseményei felidézik a nézőben az 1995-ös Twist-et éppúgy, mint Suzuki Norifumi Terrifying Girls School filmjeit. Azonban a brutális eszközökkel dolgozó Josephine Wong felügyelő motivációjának taglalása, a véletlen egybeesések egyúttal hiteltelenné is teszik a drámai részt. A történet végére ráadásul Wong felügyelő teljesen más arcot kap, ami része a rendező azon mesterkedésének, hogy morális támpontot adjon a nézőnek, de valahogy nem az igazi. A csúcs pedig az az egészben, hogy időről időre bevágják a kissé unalmasnak tűnő buli képeit, ahol Law a sztorit hallotta. A világon semmi köze a történethez, mégis, kissé egoistán újra meg újra bemutatja, ahogy az őt alakító Cheung Siu-Fai álmélkodik, illetőleg belekérdez a történtekbe.
A produkció talán legnagyobb erénye, hogy nők a főszereplői, így az egyébként eléggé háttérbe szoruló HKFA Legjobb Női Alakítás 5 jelöltje között legalább egyiküket meg fogjuk találni. Az, hogy túlságosan nem kiemelkedő egyik teljesítmény sem, az más kérdés, legalább vannak. A gyilkos anyát a gyerekszínészből szép lassan rutinos, érett színésznővé váló Leila Tong alakítja, főleg a vallatási résznél a riadt áldozat megtestesítése sikerült jól neki, míg a kőkemény rendőrfelügyelőt Maggie Siu, a történteket kifecsegő, kissé slendrián nyomozót Pinky Cheung, a morcos segédeket pedig a gyakorlatilag ismeretlen Koni Lui, Sherman Tang és Crystal Cheung alakította.
Összességében az A Very Short Life egy tipikus Dennis Law produkció, amiben szokás szerint sokkal több lehetett volna, mint amit végül kihozott belőle. A kőkemény drámaiság helyett egy felszínes, nem igazán a lényegre fókuszáló, kissé ostoba category III darabot készített, aminek legerősebb része így Herman Yau operatőri munkája, illetőleg Leila Tong első komolyabb főszerepe lett. A baj csak az, hogy sem a category III, sem a horror, sem a dráma rajongóinak nem fog tetszeni, hiszen egyik műfaj erősségei sem lettek kellőképpen kiaknázva benne.

iMDB