Ázsiafilm

A Battle of Wits reklámkampánya klasszikus utat követett, ami szinte az őrületbe kergette Andy Lau rajongóit. A képek, a poszterek és a trailerek szinte semmit nem mondtak el a filmről, nem lehetett róla tudni semmit az utolsó pillanatig, azon kívül, hogy történelmi témájú, s hogy mindenki kedvenc hongkongi szupersztárja lesz benne a főszereplő. A film megtekintése után annyit így elsőre mondhatok, hogy némileg rendhagyóra sikeredett.

A rendező, Jacob Cheung, a kínai filmgyártás egy nagyon népszerű történelmi korszakába kalauzol minket, a Háborúzó Államok korába. I.e. 500 és 200 között Kína több kisebb államra szakadt, melyek uralkodói saját égiszük alatt szerették volna egyesíteni a birodalmat, s ezért mindenre képesek voltak. Ez a háromszáz év gyakorlatilag permanens háborúskodásról szólt, ezért gazdag anyagot szolgáltat a történelmi filmeknek. Jelen esetben egy kis városállam, Liang sorsát követhetjük végig, mikor is falai alatt feltűnik az óriási Zhao sereg. A 4000-5000 fős városnak gyakorlatilag semmi esélye sincs a 100.000-es haddal szemben, kivéve egy törzset, mely a kiváló védelmi taktikájáról híres. El is menesztenek egy küldöttséget a Mozik-hoz (hosszú ó-val ejtendő), ám azok csak egy embert (Andy Lau) küldnek segítségül, akinek ráadásul ez az első küldetése.

Az avatott szem ebből a rövid összefoglalóból kiveheti, hogy ez nem a szokványos kínai történelmi film. A Battle of Wits szakít a hagyományokkal és nem művészi elemekkel apellál, nincsenek benne repkedő emberek, monumentális díszletek, császárok, nemesek és hasonlók. Itt bizony nagyon emberközeli minden, maga Liang is gyakorlatilag egy koszfészek, valahol a sivatagban. Minden poros és elhasznált, a városvezetés pedig egy alkoholista bagázs, a királlyal egyetemben. Csak a hercegben akad talán némi nemesi vonás, ő viszont elég szűk látókörű és öntelt. Az Andy Lau alakította Ge Li is egy sivataglakó, csuklyás idegen, aki a semmiből jött és oda is megy vissza. Nincsenek emberfeletti képességei és harcművészeti tudása, csak egy filozófiát és a saját racionális gondolkodását követi. Itt jön be a film másik fő motívuma, a humanizmus. A valóságban is létezett Mozi törzs egy un. Mohista gondolkodásmódot követett, mely az univerzális szeretetről szólt. Nem ismert jót és rosszat, mindenkit szerettek, legyen az bármilyen. Maga a specialitásuk, a védekező harc is innen eredt, ám hősünk lassan rájön, hogy ezzel nem hoz békét a világra. Ha megvéd valakit, mihelyt az talpra áll, ellentámadásba kezd.

Az alapok tehát jók, ám a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy ezek az ötletek nem a film alkotóinak fejéből pattantak ki. Japánban egy Hideki Mori nevű manga szerző már papírra vitte ezt, a Battle of Wits csak adaptáció. Az egyetlen különbség, hogy a helyszínt megváltoztatták, s Japánból átették Kínába.

Ennek ellenére a legnagyobb probléma a film felépítésével van. Az alkotók a mozi legelején eldurrogtatják az összes puskaport, az ember egyfajta katarzist él át, s várja, hogy ennél még jobb legyen. Ám az erős kezdés után csúnyán visszaesik a kezdetben komoly akciókkal és néhol sajnos igencsak megkérdőjelezhető színvonalú animációkkal tarkított film, és jön a filozófia, moralizálás, intrika és romantika, amit a másra felkészült ember hirtelen nehezen vesz be. A film gyakorlatilag elveszti minden potenciáját, amiből a végére sikerül csak valamennyit visszatornázni. Egyébként ez jellemző a film részleteire is. Nagyon jól ki vannak találva, csak valahogy mindig elrontják őket. A zárás talán az egyik legjobb lenne, amit mostanában láttam, ám pár apró momentum belerondít ebbe is.

Az én véleményem az, hogy nem volt rossz próbálkozás, csak talán a kivitelezés lett átgondolatlan, vagy csak egyszerűen összecsapták az egészet. Nyilván kevés idő maradhatott a forgatásra, ezt támasztaná alá a feltűnően rossz CG is. És sajnos az sem hagy nyugodni, hogy Andy Lau által alakított karakter valahogy feltűnően hasonlított Kevin Kostner és Mel Gibson e témában elkövetett próbálkozásaira.