Ázsiafilm

iMDB 

Néha a teljesen lehetetlennek tűnő kombinációk sikerülnek a legjobban. Ha egy héttel ezelőtt azt mondta volna nekem valaki, hogy a japánok és a finnek jó filmet tudnak együtt készíteni, nem igazán hittem volna el (lévén alapban nem hiszek a kooprodukciós filmekben), de nyilván adtam volna neki egy esélyt, mint ahogy végül ez meg is történt. Ez volt az én nagy szerencsém.

A Ruokala Lokki (Kamome Diner) az első olyan japán film, ami teljes egészében Finnországban játszódik. Az események szinte csak egy helyszínen, egy kávézóban történnek, amit éppen nemrég nyitott meg egy japán, középkorú hölgy, Sachiko. Sajnos a finnek nem igazán vevők az új dolgokra, így a kis üzletet eleinte egyetlen látogató sem tiszteli meg bizalmával. Aztán szép lassan megtörik a jég. Egy japánul tanuló egyetemista fiú betér egy kávéra, s megkéri Sachiko-t, énekelje el neki a Gatchaman című híres japán anime bevezető dalának szövegét, ami a hölgynek nem igazán akar sikerülni. Nem tudván nyugodni, Sachiko leszólítja az első útjába kerülő japánt, hogy segítsen neki. Innentől azonban nincs megállás…

Igazi meglepetéssel szolgált ez a film nem csak nekem, hanem mindkét ország mozirajongóinak, ugyanis nem igazán lehetett róla tudni semmit. A vetítések egyrészt rövid ideig mentek, másrészt nem előzte meg őket semmilyen reklám. Aki betévedt véletlenül a moziba, az maximum egy szórólapról értesülhetett a filmről. Ezután viszont elkezdett szájról-szájra terjedni a híre és a DVD megjelenését már hatalmas várakozás kísérte.

Hogy mit is nyújtott a film, ami végül ide vezetett? Az biztos, hogy nem az óriási költségvetési adatok voltak vonzóak, és nem is a hihetetlen látványelemek. Az események, mint ahogy fentebb már írtam, szinte csak egy helyszínen játszódnak, s még a díszletekkel sem kellett törődni, mivel egy már a valóságban is létező, Helsinkiben álló, Caffé Finland nevű kávézót béreltek ki a forgatáshoz. A film viszont minden másban elsőrangú, menjünk is szépen sorjában.

Mint láthatjuk, a történet egyáltalán nem valami klisékkel tűzdelt, hatásvadász valami, s a film célcsoportja is az átlagtól eltérő: a középkorú, egyedülálló nő. Három ilyen hölgy kalandjait követhetjük végig, azt, hogyan próbálnak megküzdeni a mindennapok által rájuk rót feladatokkal. Persze itt sem óriási, eget rengető problémákra kell gondolni, hiszen minden idejüket nagyrészt a kávézó és annak sajátos menedzselése köti le, azaz a betérő vendégeket övező kivételes, ám egyáltalán nem tolakodó figyelem. A három hölgy első látásra három különböző karaktert képvisel, – az én kedvencem Midori volt, akihez fogható ronda japán nőt még nem láttam, de az első két perc után előbukkant belőle a nőiesség és a kedvesség – de mégis tökéletesen dolgoznak együtt és fogadják el egymást.

A kinematográfia is külön említést érdemel, mivel a film többi részéhez hasonlóan ez is visszafogott, egyszerű, ám mégis utolérhetetlen. A hatásvadász elemek használata itt is zéró összegű, ám sokkal ötletesebb, apró, ám egyáltalán nem eldugott, könnyen értelmezhető elemek szórakoztatják az aktív nézőt. Nagyon domináns a fény használata, ami egyértelműen ellentéte a mai trendnek, a homályos és sötét képeknek. Itt az operatőr a finn nyarat akarta bemutatni, mikor szinte alig van sötétség, s éjszaka is nappali fényviszonyok uralkodnak. Ez a képi világ csodálatosan alájátszik a film üde, könnyed hangulatának. A humor szintén nagyon visszafogott, de végigkíséri a filmet, s egyáltalán nem erőlteti a nevettetést, mégis néha majd’ leesünk a székről. Nincsenek csattanós viccek, vagy alpári szövegek. Elég egy-egy tekintet, vagy egy hirtelen mozdulat és máris mosolyra görbül a szánk.

Finn tekintetben nem hoz sokat a film, talán összesen, ha három mondatot hallhatunk e nyelven. A japánok mégis megnyertek két, Finnországban igen neves színészt, Markku Peltola és Tarja Markus személyében, akik sokat emelnek az alkotás nívóján.

Igazi csemege ez a film azoknak, akik nem élnek a mainstream mozik bűvöletében, s inkább kedvelik az olyan klasszikus értékeket, mint a színészi játék, a tökéletes atmoszféra, vagy a eredeti történet. Nem nehéz film, bár van benne egy-két jelenet, ami kicsit nehezen adja meg magát, ettől függetlenül kellemes szórakozást nyújt még egy olyan, sokaknak teljesen unalmasnak, vagy taszítónak tűnő témával is, mint a független középkorú nők élete.