Az egész amit írtál, azon dől meg, hogy a fiú süketsége minden oldalról alá van támasztva (na, ez egy pofás képzavar), abszolúte nem csak azért süket, mert...
Hát, végül is el lehet fogadni, de nekem annyira kiszámítottnak tűnt az a jelenet, hogy utána már zavart a süketség. No mindegy, végül is az a legkorábbi filmje a három bosszú tematikájú közül, szerintem ma már azt is ügyesebben csinálná meg.
Memories Of MurderEgy sorozatgyilkos utáni nyomozásról szóló thrillerből nagyon sok készült, kiforrott módszerek vannak rá, hogy hogyan lehet olyan filmet készíteni, amik az ilyen thrillerek tipikus elemeit kötelességből és rutinból hozzák, a néző azt kapja, amit elvárt (és amit legutóbb...). A film végi csavart sem meri a legtöbb hasonlóan elkészített darab elkerülni, és sokszor beleerőltet valamit akkor is, amikor az igazából nem indokolt.
A fentiek főleg a sablon alapján készülő amerikai filmekre igazak (nem csak a thillerekre, más műfajnak is megvannak az "előírásai"), de hát ma ez az elterjedt hozzáállás mindenhez: egységesítés, uniformizálás, hogy mindig "ugyanazt" kapja az ember. Ezért olyan pokoli jó érzés, amikor az ember egy olyan filmmel fut össze, amelyiknek igazán eredeti íze van, és emellett profin meg is van csinálva.
A Memories Of A Murder egy ilyen film. A történet magja egyszerű: egy koreai vidéki kisvárosban sorozatgyilkosságok történnek, az áldozatok szokás szerint fiatal nők (látszik, hogy a thrillereket alapvetően férfiaknak készítik... bár lehet, hogy a nőknek meg így ijesztőbb). A helyi rendőrök mellé Szöulból egy városi nyomozó érkezik, akinek erősen eltérő módszerei vannak, mint helyi kollegáinak, ezért természetesen állandó súrlódások vannak köztük, de mégis lassan megtanulnak egymástól egyet s mást.
Eddig nem sok új elemet találunk, ezek mind megszokott elemek. De a lista itt véget is ér, és minden más a filmben egészen egyedi, és ami a legjellemzőbb az ázsiaiakra: sok olyan dolog is került a filmbe, ami egyáltalán nem szokványos eleme egy thrillernek. Egészen drámai részek, humoros jelenetek (de ez nem könnyed humor, hanem kicsit szomorkás-fájdalmas érett humor), és persze a hétköznapi élet apróságai, az emberek közti kapcsolatok, lelki történések megcsillanásai...
Eleve érdekes a környezet: 1986, Korea. A húsz évvel ezelőtti vidéki kisvárosban még hangsúlyosabbak a mai városi életmódhoz képesti különbségek. Mindennaposak a légoltalmi riadók gyakorlatai, az iskolában elsősegély-tanfolyamokon és gáztámadás esetén végrehajtandó menekülési gyakorlatokon vesznek részt a gyerekek.
Az is érdekes, hogy a rendőri erőszak mindennapos, a kihallgatószoba egy pincehelység, ahol veréssel veszik rá a gyanúsítottakat a beismerő vallomásra. Az egyik főszereplő, aki helyi rendőr, különösen bunkón viselkedik mindenkivel, erőszakos, és úgy érzi, hogy jó a munkájában, és szereti is azt. Mindenekfelett bízik abban, hogy jó emberismerő, és bárkinek az arcába és a szemébe nézve meg tudja mondani, hogy bűnös-e. A másik főszereplő, a városból érkező nyomozó szörnyülködve figyeli a helyi módszereket, ő sokkal tapasztaltabb, gyorsabban forog az esze, és mindenek felett megbízik a leírt dokumentumok igazságában. Eleinte nagyon utálják egymást, néhányszor egymásnak is esnek. De a gyilkosságok nem állnak meg, a sajtó egyre követelőzőbb, ráadásul a gyanúsítottak ellen, akiket a nyomozás során elkapnak, nem tudnak erős bizonyítékokat felhozni, és a rendőri erőszak elleni tiltakozás egyre nagyobb ereje miatt a hagyományos módszereket is kerülni kell...
A film arra is rámutat, hogy mennyire nehéz munka a nyomozás. Itt nem csak arra kellenek a nyomok, hogy elteljen a film játékideje, és a végén elkapják a rosszfiút: itt minden egyes apró nyom vagy ötlet egy kapaszkodó, és a néző a rendőrökkel és a nyomozóval együtt küzd, hogy előrébb jusson. A film kíméletlenül bemutat minden nehézséget, minden holtvágány: figyelemmel kísérhetjük, amint újabb és újabb ötletek merülnek fel, és azt is, hogy amikor újra és újra elindulnak egy új szálon, hogyan jutnak zsákutcába. Mert erről szól a nyomozás... és nem számítanak a kudarcok, mert elég egyszer célhoz érni. Csakhogy a gyilkos addig sem pihen...
A film vége abszolút nem egy szokványos pszihothrillerhez illő.Memories Of A Murder Ne számítsatok csavarra vagy akciódús csúcspontra. (Bár az utolsó 3 perc, ami 2003-ban játszódik, valami ilyesmit sugall, de szerencsére nem mondja ki egyértelműen, és szerintem még ennyi sem kellett volna. Ez a 3 perc az egyetlen, ami nem egészen tetszett a filmben.)
A Memories of Murder hű marad önmagához, és logikusan fejezi be a történetet. Ez egészen biztosan nem egy egyszer nézhető film! A karakterek összetettek és eredetiek, a színészek kitűnően játszanak, a hangulat pedig nagyon jól elkapott. Igazi mestermű!
