Ez a film egy réges régi kínai népmese Tsui Hark által megálmodott wuxia változata. Két nőnemű kígyódémon, névszerint Zöld és Fehér „lejönnek” az emberek világába, hogy a többszáz éve gyakorolt tudományukat kipróbálják a földi halandókon. Ez a tudomány pedig a csábítás. Fehér már 1000 éve gyakorol és határozott célja, hogy emberré váljon, míg Zöld csak 500 éve kezdte a tanulást és élvezi, hogy a képességei mekkora hatással vannak az emberekre, de esze ágában sincs kilépni a démonságból, előszeretettel vált vissza az „igazi” alakjába. Fehér hamarosan megtalálja álmai férfiját, egy naiv tanárt, akit pillanatok alatt le is vesz a lábáról, és fokozatosan kezd emberi életet élni, ami egyre nehezebb lesz, hiszen a „vad” Zöld is a házban van. Azonban mindez semmi ahhoz a veszélyhez képest, amit Fa Hai, a szerzetes jelent rájuk, akinek célja minden gonosz megsemmisítése.

Erről a filmről bőven elég ajánlónak annyi, hogy a főszerepeket a korszak talán két legszebb színésznője, Joey Wong (Fehér) és Maggie Cheung (Zöld) alakítja. Persze nem csak a külsejük számít, remekül alakítják mind a csábítót, mind az emberi lét nehézségeivel küzdő „kígyókat” is. Rajtuk kívül mindenképpen kiemelendő a szinte a teljes film alatt szóló hangulatos zene, ami némiképp a Chinese Ghost Storyban felhangzó dallamokat idézi. A képi világ is nagyon szép, még a mindent elárasztó számítógépes trükkök előtti idők látványos megvilágításai, sejtelmes fényei dominálnak benne. Persze már feltűnik benne a CGI is itt-ott, sajnos igencsak látványosan, értem ezalatt, hogy egyből látja az ember, hogy nem illik bele a filmbe.